Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5-6. szám - Az üzleti élet kinövései

IPARJOGI SZEMLE tosan elzárkózott. A tisztességtelen verseny magánjogi következményei szempontjából nem perdöntő, hogy a rádiófémdobozt a felperes sem nem szabadalmaztatta, sem nem mintalajstromoztatta, nem perdöntő az sem, vájjon a rádiófémdoboznak van-e újdonság jellege és hogy mennyiben forognak fenn az üzemi titok jogosulatlan felhasználásának az 1923. évi V. tc. 15. §-ában megszabott tényálladéki elemei. (Kúria P. IV. 1619—1932.) (Élénken vitatott jogeset.) Versenytársi minőség. Aki egy külföldi cég áruit nem a saját nevében, hanem kizárólag a külföldi cég nevében és ennek számlájára árusítja és sem áruraktára, sem nyilt üzlete nincs, a külföldi cégnek csak egyszerű meghatalmazottja, s így önálló versenytársnak nem tekinthető. (Kúria P. IV. 1148—1931.) Beszerzési áron aluli eladás. A versenytársaknál olcsóba ban, sőt esetleg a beszerzési áron alul történt árusítás miatt kártérítési felelősség csak akkor állapítható meg, ha valaki a versenytárs tönkretételét célzó verseny során az árait a beszerzési lehetőséghez képest oly alacsonyan szabja meg,, hogy azokkal józan gazdasági felfogás szerint csak az üzlet folytatását megbénító veszteségek mellett lehetne versenyezni. (Kúria P. IV. 2529—1932.) A részesek felelőssége. A versenytörvény 33. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy az ebben a törvényben megállapított vagyoni felelősség a részeseket terheli, nem következtethető az, hogy az abbanhagyási kötelezettség a részeseket nem terheli. Ha a részesek cselekményeikért kártérítéssel tartoznak, i— amint azt a törvény meghatározza — akkor az abbanhagyás iránti követelés a részesekkel szemben már az általános jogszabályoknál fogva fennáll. De a versenytörvény 1. §-a is kifejezetten akként rendelkezik, hogy attól, — tehát mindenkitől — akinek magatartása a törvénybe ütközik, az ily magatartás abbanhagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítését lehet követelni. (Kúria P. IV. 1307—1931.) Árvédelem. Köztudomású, hogy a Schmoll-pasta u. n. márkacikk, mely azonos egységben, hasonló kivitelben és minőségben és állandó egységárakon kerül forgalomba. Az, aki ezen márkacikket a megállapított fogyasztói áron alul árusítja, sérti a gyáros kereskedőtársai és a fogyasztóközönség érdekeit. A gyáros érdeke sérelmet szenved, mert az eljárás alkalmas arra, hogy a közönség bizalmát a gyárossal szemben megingassa, mert azt kell hinnie, hogy a gyáros ugyanazon külsőben kétféle árut (egy jobbat és egy rosszabbat) árusít. Sérti a kereskedőtársak érdekét, mert ez eljárás alkalmas arra, hogy a márkacikk előírt fogyasztói árát betartó kereskedőt a vásárló közönség árdrágítónak tartsa s a közönséget arra ösztönözze, hogy szükségleteit az olcsóbban árusító kereskedőnél szerezze be. Közvetve azonban a fogyasztó közönség érdekeit is veszélyezteti a védett márkacikk árrontása, mert félrevezető hatással van reá a beszerzési források megítélése körül, hűtlenné válik a látszólagos árdrágítás következtében ahhoz az üzlethez, mely betartja a gyárossal szemben az ár tekintetében vállalt kötelezettségét és átpártol az olcsóbbnak vélt beszerzési forráshoz, holott az árrontó üzlet nem altruizmusból, hanem azért árusítja a márkacikket olcsóbb áron, hogy a ^ vevőközönséget más, nem márkázott cikkeknél, amelyek ár és minőség tekintetében nem egykönnyen ellenőrizhetők, annál biztosabban kizsákmányolhassa. (Vb. Miskolc 14843—1932.) Ajándékozás. Saját beismerése szerint az alperes, mint illatszer- és vegyi cikkek gyárnak tulajdonosa, az általa gyártott sütőport vidéki kereskedőknek továbbeladás céljából olyképpen adta el, hogy a megrendelt árukon felül a vevőnek esetenként egy darab élesztőadagoló gépet ingyen csomagolt és bérmentve küldött a címére. Az sem vitás, hogy az alperes ezt az «ingyen» küldött «reklámtárgyat» olyan esetekben juttatta a vevőkhöz, mikor a meg- és átvett áruknak összértéke esetenként nem haladta meg a 24 pengőt. A választott bíróság az előtte felmutatott élesztőadagoló gép megtekintése útján megállapíthatta, hogy annak közforgalmi értéke körülbelül 5 pengőre tehető. A kamara mellett működő Jury elvi döntésének a bírói gyakorlatban is megnyilatkozott határozatainak szem előtt tartásával, a választott bíróság a konkrét esetre nézve a következő elhatározásra jutott: A választott bíróság két körülményben látja azt a határvonalat, amelyet az ajándékozás kérdésében a tisztességes kereskedő és gyáros át nem léphet. És pedig: 1. az úgynevezett «ajándéktárgy» elveszti az egyszerű reklámeszköznek jellegét, ha annak értéke az egyidejűleg eladott árunak értékéhez viszonyítva aránytalanul nagy. Ebben az esetben ugyanis a vétel nem a gazdálkodás általános érvényű elvei szerint bonyolítódik le, azaz a vevőt nem az árnak megfelelő minősége és ára fogja a vétel megkötésére csábítani, hanem a nagyértékű ajándéktárgy adása. 2. Az úgynevezett «ajándéktárgy» — eltekintve azoktól a majdnem értéktelen reklámeszközöktől, amelyekkel nagyobb forgalmú kereskedelmi üzletek (áruházak) a vevőnek kedveskedni szoktak (pl. dobozok, ballonok, stb.) — nem állhat olyan dolgokból, amelyek semmiféle vonatkozásban az eladott áruval nincsenek. Ha ezeket az elveket a konkrét esetre alkalmazzuk, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy az alperesnek eljárása úgy az 1., mint a 2. pontban kifejtett elvbe ütközik. Tehát az alperesnek eljárása sérti a törvénynek 1. §-ában körülírt általános tilalmat. (Vb. 19433—1932.) «L?ta;» és dLuxofag?, összetéveszthető. A választott bíróság megítélése szerint a «luxofag» szó abban az alakban, hogy a kisebb betűkből álló «Lux» és «fag» szavak közt egy aránytalanul nagyobb O betű van elhelyezve, könnyen öszszatéveszthető a felperes javára bejegyzett «Lux» szóvédjegyével, mert könnyen előfordulhat, hogy a felületes szemlélő a «Lux» szónál megáll és a «Luxofag» szónak az O betűn túli részét már nem is veszi észre. Sőt az összetévesztés lehetősége még abban az esetben is fennforog, ha a «Luxofag» szó egyenlő nagyságú betűkből van nyomva. Ugyanis a hangsúly a «Lux» szóra esik és előfordulhat, hogy a vevő az «ofag» toldatra nem is helyez súlyt s abban a hitben marad, hogy a felperes gyártmányával áll szemben. Annak a körülménynek, hogy a «Luxofag» szónak van-e magyarul értelme s hogy az összetévesztés tényleg előfordult-e, az ügy lényegére nézve nincs jelentősége. (Bp. Kam. Vál. Bír. 10850—1932.) ((Del-Ka,-, — «Per-Ka» — «Pel-Ka» vállalati megjelölések hasonlóságát a vb. megállapítja. A vb. nem vette figyelembe alperesnek ama védekezését, hogy a «Per-», illetve <:Ka» családi, illetve keresztnevének kezdőbetűje. (Vb. 18441—1932.) Márkás áruknak kontroli-jegy nélkül való forgalombahozatala. Miután a vb. megállapította annak köztudomású voltát, hogy felperes védjegyes áruit évek óta ellenörz5 számmal bocsátja ki, alperesnek is tudnia kellett volna, hogy az oly árú, amelyről hiányzik az ellenőrző szám, a felperes jogos érdekeinek kijátszására kerül forgalomba. (Vb. 14.184—1932.) Vitaminos arc-krém és vitaminos cipő-krém. Alperes nem tette vitássá, hogy a felperes által szabadalmaztatott és erős reklám mellett forgalomba hozott vitaminos arckrém diszkreditálására alkalmas módon (^Vitaminos cipőkrém erősíti, rugalmassá teszi a bőrt» stb.) hírlapokban és körlevelekben u. n. vitaminos cipőkrémet hirdetett. A vb. előtt az alperesi nyilatkozat alapján felek között egyesség jött létre, amelyben alperes az idézett hirdetés abbahagyására kötelezte magát. (Vb. 16.847—1932.) nRetorta faszén» cimkék nem alkulmazhatók olyan csomagokon, melyekben erdei faszén van. Alperes a beismerése szerint erdei faszenet «retorta faszén* címkével ellátott csomagolásban hozott forgalomba. A valóságnak meg nem felelő adatot tartalmazó (jobb árura utaló) ilyen hirdetés pedig beleütközik az 1923. évi V. tc. 2. §-ába, attól tehát az alperest el kell tiltani. (Vb. 3056—1933.) Elévülés. A versenytörvény 37. §-a szerint az abbanhagyási igény attól a naptól számított hat hónap alatt évül el, amikor a sértett fél a cselekményről tudomást szerez. Ez a rendelkezés azonban arra az esetre vonatkozik, amikor a kereset tárgyává tett cselekmény már be van fejezve s arról a sértett tudomást szerzett. Ha azonban nem bevégzett cselekményről van szó, hanem az alperes azt folytatólagosan követi el, az elévülési idő az utolsó elkövetéstől veszi kezdetét. (Vb. 1216—1933.) «Sósborszesz» elnevezés használata. A 32.622/1920. sz. népjóléti min. rendelet szerint sósborszesz néven és általá. ban szesztartalmat feltüntető elnevezéssel csak oly készítmények hozhatók forgalomba, amelyek legalább ötven térfogat százalék tiszta aethyl-szeszt tartalmaznak. Ehhez ké| pest a versenytörvény 2. §-ába ütközik valamely cukorkagyártmánynak «Sósborszesz» elnevezéssel való megjelölése , és forgalombahozatala, ha a cukorka nem tartalmaz legalább ötven térfogat százalék tiszta aethyl-szeszt. (Bp. Kam. Vál. Bir. 1216—1933.) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4^-35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.