Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - Versenyjogi és védjegyjogi határ-kérdések 2. [r.]

IPARJOGI SZEMLE YYWI évfolyam /XA*1, Jalirgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1932 mNálus 5, szán Tagsági járulékként Ifi Jáhrlicher Bezugspreis IU P SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Versenyjogi és védjegyjogi határ-kérdések Dr. BECK SALAMON budapesti ügyvéd előadása II. A védjegytörvény 7. szakasza, de védjegytörvényünk egész felfogása a védjegy használatára vonatkozó kizárólagossági jogot a lajstromozott árunemmel azonos, illetve ezzel hasonló árunemre korlátozza, illetve a másik oldalról kifejezva a lajstromozás dacára is megengedi, hogy ugyanaz a védjegy más — a lajstromozottal nem azonos és hozzá nem hasonló — árunemre lajstromoztassék. A kizárólagosságnak ez a korlátozása éppen a védjegynek a gazdasági versenyben való szerepében leli magyarázatát. Elütő áruk a versenyben nem találkoznak és így a vállalat érdeke — első pillantásra legalább ezt hinnők, — csak azt kívánja meg, hogy más vállalatnak az övével azonos, vagy hasonló árui ne jelentkezzenek a piacon az ő védjegyük alatt. Elütő árukon a védjegy használata a jogosult vállalatra közömbös. A fejlődő élet azonban ezt a bizonyos körülmények között helytálló érvet túlhaladta. Lehetnek és vannak oly közismert védjegyek, amelyek igen nagy elismertségre, tekintélyre tettek szert és ezen vállalatoknak már nem közönyös az sem, ha az ő áruiktól elütő, esetleg távolálló idegen vállalatból származó áruk kerülnek a piacra az övékével azonos védjegy alatt. Amióta a nagyközönség a koncernvállalatok létezésével megismerkedett, közelesik az a lehetőség, hogy a védjegy azonosságából az esetleg teljesen elütő árut gyártó, de a már ismert védjegy alatt áruit forgalomba hozó vállalat és a védjegy tekintélyét megteremtő vállalat között oly gazdasági összeköttetést sejtsenek, amelynek a valóságban gyökere nincs. Az a vállalat tehát, amely a védjegytörvény 7. szakasza alapján a maga elütő áruira egy elismert tekintélyes védjegyet lajstromoztatna, a valóságban nem létező koncerngondolat felkeltése révén és a védjegyhez fűződő bizalom alapján a védjegy tekintélyét kitermelő vállalat presztízsét aknázni ki jogosulatlanul a maga számára. Az idegen munka kihasználása „Ausbeutung fremder Arbeitsleistung" mindinkább vezető gondolatává válik a versenyjognak. De nemcsak a már lajstromozott védjegyet újabban lajstromoztató vállalat szempontjából tekinthető adott körülmények között a lajstromozás indokolatlan előnynek, hanem a régebbi védjegybirtokos vállalat szempontjából is járhat az újabb lajstromozás hátránnyal. A védjegy tekintélyét a második vállalat áruinak esetleg gyengébb minősége, vagy a másik vállalat akármiféle üzleti gesztiója az előbb említett visszakövetkeztetés révén mégis csak hátrányosan befolyásolja. Ez a lehetőség, a Verwásserung des Markenrechtes, a védjegy elvizenyősödése neve alatt ismeretes. Ugyancsak az idegen vállalat presztízsére való rátámaszkodás tilalmazottsága, tehát egy versenyjogi szempont támasztja alá védjegy-judikatúránknak a már a versenytörvény előtt szintén fennállott gyakorlatát, amely idegen védjegyeknek a „system", vagy „á la" kifejezésekkel kapcsolatban való használatát meg nem engedettnek mondotta. A formális joggal űzhető visszaélésnek egyik újabban aktuálissá váló jelensége az Ihering-i „Kampf ums Recht" gondolatkörébe esik. A védjegybirtokos vállalat hosszabb időn keresztül eltűri, hogy egy konkurrens vállalat a javára lajstromozott védjegyét használja anélkül, hogy a használat ellen fellép. Egy adott időpontban azután, lajstromozására támaszkodva, a másik versenytárs ellen fellép és a használat abbahagyását kívánja. A papiros igazság mellette szól és támogatja őt az elméleti felfogás is, hogy a belajstromozott védjegy a lajstromozottság tartama alatt szabaddá nem válhatik. A körülmények alakulása azonban a joggal való visszaélés tüneteit mutathatja fel, ha a védjegybirtokos vállalat a lajstromozott védjegyet saját maga gyakorlatilag nem is használta, hanem csak defenzív védjegyként kezelte, vagy egy újabban kedvelt kifejezéssel élve, Vorratszeichen gyanánt készenlétben tartotta, viszont a másik versenytárs a védjegyet gyakorlatilag is használta, annak népszerűsítése érdekében nemcsak költekezett, hanem esetleg az áru jóságával, minőségbeli kiválóságával annak tekintélyt is szerzett. A magyar gyakorlatban ez a helyzet nem igen adódott, mert bírói döntés e téma tekintetében tudtunkkal nem keletkezett. A német gyakorlatban a téma eléggé otthonos. A német bírói gyakorlat és az irodalom álláspontjának jellemzésére idézem Seligsohn védjegyjogi kommentárjából a következőket: „Wartet er lángere Zeit mit der Klage, so wird darin trotz seiner Kenntnis der Verletzung noch kein Einverstándnis mit dem Zeichen zu finden sein (reichsgerichti határozat idézve). Langjáhrige Duldung in Verbindung mit anderen Tatsachen können aber namentlich bei zweifelhafter Rechtslage als Verzicht auf das Widerspruchsrecht gedeutet werden, da es dann gegen Treu und Glauben verstösst, dass man ruhig mit ansieht, wie Arbeit und Kosten auf ein Zeichen verwendet werden, das man angreifen kann". (Reichsgerichti ítélet idézve. 3. kiadás, 143. lap.) Ugyanily szellemben nyilatkozik Rosenthal: „Niemals darf gebilligt werden, dass jemand einen anderen für sich arbeiten lásst, um dann mit dem Anspruch hervorzutreten, das Ergebnis der fremden Bemühungen einzuheimsen." (8. kiadás, 45. lap.) Bányász Jenő Seligsohn és Rosenthal felfogásával egyező nézetet nyilvánít Védjegyoltalom című könyvében (149. lap), de az ő álláspontja csak a defenzív védjegy esetére szól, holott a valójában használt védjegy birtokosára is ugyanazon rendelkezéseknek kell érvényesülnie. Új megvilágítást kapott a versenyjogi szempontok útján a védjegyes ábrák színének elbírálása is. Védjegyjogi elv, hogy a védjegy abban az alakban képezi oltalom tárgyát, ahogy az lajstromoztatott. Ezen alapelvből kifolyólag a védjegytörvény alapján a védjegyábra színe is oltalomban részesül, de csak azon színbeli kivitel kap oltalmat, amely színben a lajstromozáskor az ábra letétetett. Ezt a szűkkeblű álláspontot a versenyjogi szemlélet szerencsésen kiegészíti és a védjegyábrának a belajstromozott alaktól elütő színben történt kivitele, ha egyébként maga az ábra azonos, a védjegybirtokos jogait sérti és pedig akkor is, ha a védjegybirtokos maga is használja a kérdéses színben a maga ábráját, de akkor is, ha a védjegybirtokos, csak a lajstromozásra bejelentett színbeli kivitelben veszi igénybe az ábrát. A színnek ezen magánjogi oltalma mellett már csak másodrendű kérdés, hogy a lajstromozott szín részesül-e védjegybüntetőjogi oltalomban is. A lajstromra szorítkozó védjegyoltalom és a büntetőjogi — kiterjesztésre nem alkalmas — rendelkezés szigorúbb felfogása a nem lajstromozott szín büntetőjogi oltalmának megtagadását motiválják. Védjegytörvényünk 29. §-a, illetve a novella 12. szakasza előírja, hogy ha valamely védjegyügyben a kereskedelmi minisztérium döntése alá tartozó előkérdés válik fontossá, a miniszter döntéséig felfüggesztendő. A felfüggesztést a védjegybitorlási eljárással kapcsolatban rendeli el a törvény azon kézenfekvő okból, hogy az elbírálás egysége, úgyszintén a büntető fórumok és a kereskedelmi minisztérium döntése között az összhang biztosíttassék. Az összhang megteremtése aktuális lehet a polgári per és a kereskedelmi minisztérium előtt folyó védjegyper között is. A Kúria kezdetben a polgári per felfüggesztésének álláspontjára helyezkedett, újabban azonban rendszerint mellőzi a felfüggesztést azzal az indokkal, hogy a versenytörvényre alapított igény a kizárólagos versenyjogi szempontok alapján is elbírálható és így a miniszteri döntés bevárására szükség nincs. Ezt a megoldást nem tartjuk szerencsésnek, mert éppen a törvénynek az egységes elbírálás biztosítására vonatkozó célzata megy a felfüggesztés mellőzésével veszendőbe, mint ahogyan legújabban meg is tör-