Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - Versenyjogi és védjegyjogi határ-kérdések 2. [r.]

2 IPARJOGI SZEMLE tént, hogy a Kúria a felfüggesztés mellőzésével a polgári perben az abbanhagyás kötelezettségét megállapította, amivel ellentétben a kereskedelmi miniszter a védjegy hasonlóságát tagadó döntést hozott a védjegytörlési perben. A bevezetőben hangoztatott azon szempontunk, hogy a törvények, mint az egységes jogrend párhuzamosan futó darabjai egymást kiegészítve alkalmazandók, a felfüggesztés mellőzésével keletkező zavarokkal csak alátámasztást nyert. Ha a tényállás több jogág szabályvilágával kerül érintkezésbe, valamennyi aktuálissá váló szabály együttesen alkalmazandó. Rossz mentegetődzési kísérlet, ha az apai felelősségrevonással szemben a fiú, akit az apa barátja az autóbuszon cigarettázni látott, apjának arra a kérdésére, hogy ki engedte meg a dohányzást, zavarában azzal próbálja magát kivágni, hogy az autóbuszon elhelyezett tábla szerint az autóbusz tetej.én a dohányzás szabadi. A gyermek nem számolt azzal, hogy a dohányzás megengedettsége nemcsak az autóbusz közlekedési rendjében nyer szabályozást, hanem neki a szülői tilalommal is számolni kell. Logikai és jogalkalmazási hiba, ha a több szabályvilág uralma alá tartozó tényállást az egyik szabályvilág kikapcsolásával bírálnók el. A konkrét témára visszatérve, itt is érezhetővé válik az eszmei javak különböző területén a hatásköri egység megteremtésének szüksége. A hatásköri egység kívánságával elérkezünk iparjogvédelmi reformunk talán legsarkalatosabb pontjához és egyúttal előadásunk végéhez. Joggyakorlat* Hitelrontás. A kir. törvényszék szerint a versenytárs ama kijelentése, hogy „vigyázzon, nehogy úgy járjon, mint X. aki a pótmunkáért nagy összegeket fizetett", továbbá „a versenytárs garanciája sem jobb, mert ő is tönkremehet": oly kijelentések, amelyek alkalmasak a versenytárs hitelének és hírnevének a megrontására. (Bp. Tsz. 3907—931.) A papírpoharakon alkalmazott különböző díszítő jelzések védelme. A bíróság a konkrét peres ügyben a kamarai vélemény alapján megállapítja, hogy a papírpoharakon alkalmazott díszítések a papírkereskedők körében különösebb jelentőséggel nem bírnak. A papírpoharak tekintetében a fogyasztóközönségnek a tej és más hűsítő italokat gyártó és forgalomba hozó vállalatok tekintendők. (Bp. It. Tábla 1919—931.)* Felfolyamodás. I. Alperes azon az alapon támadta meg a Vb. ítéletét, hogy a felperes által becsatolt cégkivonat szerint a felperesi cég egyedüli tulajdonosa meghalt, hagyatéka pedig még átadva nem lett. A kir. ítélőtábla a felfolyamodást elutasítja, mivel ez a támadás nem tartozik a 2J.900I192JÍ. I. M. számú rendeletben iclsorolt és fclfolyamodással megtámadható esetek közé. (Bp. It. Tábla 201—932.) — II. A bíróság az ítélethozatalt mindaddig függőben köteles tartani, amíg a Vb. egyik tagja elleni kizárási kérelem elbírálást nem nyert. (Bp. It. Tábla 327—932.) Az árun feltüntetett adatokat a versenyvállalatnak figyelemre kell méltatnia, különösen áll e megállapítás, ha az árun maga a védjegy és a „törvényesen védett" szavak vannak feltüntetve. Az indokolás szerint az, aki a való helyzetet súlyos gondatlanságból nem tudja meg, egy tekintet alá esik azzal, aki a való helyzetet ismeri. (Bp. It. Tábla 11.721—931.)* A Kúria és a védjegyhatóság ellentétes döntése. Mint ismeretes, a Kúria a Jury szakvéleményével egyetértően a „Shell-Tox" és „Fly-Tox" megtévesztő hasonlóságát megállapította. E megállapítással szemben a kereskedelemügyi miniszter az idézett szavak hasonlóságát nem látja fennforogni. A kereskedelemügyi miniszter az indokolásban utal arra, hogy abból a körülményből, hogy valamely összetett szóból álló védjegynek egy kiragadott szavát (Tox) a konkurrens vállalat a maga javára felhasználja, nem következik, hogy a védet áru megjelölésére belajstromozott védjegy, ne azon alakjában képezze a döntés tárgyát, amelyben az a lajstromba (Shell-Tox) letétetett. Az ítélet indokolása utal továbbá arra is, hogy a felperesi védjegy (Fly-Tox) lajstromozását megelőzően Magyarországon már „Tox" szóval képzett védjegyek általában, de rovarirtó szerekre különösen is oltalmat élveztek, vagyis a „Tox" szó nem lévén felperes szellemi terméke, az a felperesi védjegynek vezérszava sem lehet. (K. M. 314—931.) A helyzet tehát mármost az, hogy a Shell-Tox védjegyoltalma fennáll, ellenben a Kúria ítélete folytán az üzleti életben forgalomba nem hozható. Újabb súlyos adat a kérdések mielőbbi szabályozásához. A nagyfokú bizonytalanság, a helytelen árumegjelölés használatának következménye alól felmentheti a versenytár* A csillaggal jelzett jogesetek nem jogerősek. sat. A budapesti kir. törvényszék immár másodízben és pedig az eddigi joggyakorlattal ellentétben, felmenti azt a versenytársat, aki pamutáruin alkalmazta a „vászon" megjelölést. Az ítélet indokolása a kamarai Jury véleményére hivatkozik, amely utal arra, hogy a „vászon" árumegjelölés kérdésében a forgalmi piacon nagy bizonytalanság van. A Jury erre való tekintettel megállapítja, hogy a „vászon" szó kizárólag csak lenből vagy kenderből készült árun alkalmazható, míg pamutvászon árun alkalmazva, megtévesztő jelleggel bír. A kir. törvényszék a Jury e megállapítása alapján alperest felmentette. "(Kir. Tvsz. 37.843—931.) Nagyon természetes, hogy ez csupán a Jury elvi jelentőségét megelőző téves „vászon" elnevezésekre vonatkoztatható. A jövőben a painutárun alkalmazott „vászon"-elnevezés már a versenytörvény tilalma alá esik, Lerakat » cégtoldat használata az olvasóban azt a hitet keltheti, hogy a versenytárs egy külföldi cég belföldi lerakata. Miután a felirat nem fedi a valót, e cégtoldat a cég magyar szövegének használata mellett is kimeríti a reklámszédelgés (2. §.) tényálladéki elemeit. (Bp. Tsz. 39.102—1931.) Angol nyelven szövegezett címkék és dobozok forgalombahozntala, különösen ha a versenytárs nem is létező idegen angol cégre utal, a vásárlóközönségben annak dacára, hogy valóban magyar árut ad és e körülményt közönséges figyelem mellett észre nem vehető módon igyekszik feltüntetni, külföldi áru hitét kelti, a vásárlóközönségnek a külföldi árukkal szemben általánosan észlelhető előítéletét használja ki. (Bp. Tsz. 39.102—1931.) A hírlapokban közzétett közlések mérlegelése. A budapesti kir. törvényszék megállapítja, hogy azon „közlések", amelyek nem az egyes cégek által tétetnek közzé, hanem mint az illető lap közlései szerepelnek és amelyekről meg nem állapítható, hogy azok az érdekelt cég részéről tétettek közzé, a versenytörvény szempontjából kifogás tárgyává nem tehetők. A Vb. e felfogással ellentétben egy konkrét esetben utal arra, hogy az oly közlés, amely nyilvánvalóan valamely üzleti vállalat érdekeit szolgálja és amely ellen, annak ismételt közzététele miatt sem emelt kifogást, olybá veendő, mintha a közlék az érdekelt vállalattól származna. (Bp. Tsz. 39.102—1931.) Gyümölcsáruk formájának és illatának szappanárukban való visszaadása. A kir. törvényszék egy konkrét peres ügyben megállapítja, hogy a citrom formájának és illatának szappanáruba való öntése, illetve illatosítása, még nem nyújt kizárólagos jogot a versenyvállalatnak arra, hogy e természetes közkincs használásától másokat eltilthasson. (Bp. Tsz. 40.883—1931.)* Közös érdekeltség. A versenyvállalatok közös érdekeltségét megállapítja ama ténykörülmény, hogy az érdekelt vállalatok egy és ugyanazt a védjegyes árut hozzák forgalomba és pedig a közös tulajdont alkotó üvegekben és azonos címkével. (Kúria 2097—931.) A reklámtábláknak figyelemmel kell lenniök a versenyvállalatok jogos reklámérdekeire. Felperes hatalmas (20 méteres) táblája, amely egy egész falat takart be, a vásárlátogató közönségben azt a téves hiedelmet keltheti, hogy a reklámtábla oldalán elhelyezett összes hasonló természetű áruk (rádió), a felperes vállalatának áruit mutatják be. A Kúria figyelembevette a Nemzetközi Vásár szabályzatát, amely szsrint minden jelentkezés elfogadása abban a feltevésben történik, hogy a kiállító egyén vagy cég a többi kiállítók jogos érdekeit figyelemben tartja. A felperesnek egész falat beborító reklámtáblája a közönségben téves hitet keltett volna, ami a többi kiállítók érdekeit sérthette. (Kúria.) Kártérítés hiteltudósítás miatt. Egy festőművész meg akarta bízni felperest 200 darab bekeretezett festményének bizományi értékesítésével s ezért információszerzés céljából az alperesi hiteltudósító irodához fordult. Az ettől kapott kedvezőtlen információ miatt a megbízás elmaradt. A Kúria elutasítja a keresetet, mivel a hiteltudósító nem járt el sem jogellenesen, sem vétkesen, mikor üzleti érdeklődésre, a felperesről a végrehajtásokra is utalva, oly nyilatkozatot („kissé könnyelmű") adott, hogy őt nem tartja hitelösszeköttetésre ajánlhatónak és egyéb megbízásokra teljesen megbízhatónak. A végrehajtásoknak üzleti jelentősége szempontjából nem lényeges az, vájjon a tartozások az adós felperesnek személyes vagy üzleti tartozásai voltak-e. (Kúria 4595—930.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Szerkesztőség: V, Alkotmány ucca 8., III. em. Arit. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet kiürút 5., J. em. Telefon: József 462—99 Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytál sulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.