Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6-9. szám - A nemzetközi iparjogvédelmi szövetség londoni kongresszusa

IPARJOGI SZEMLE a) Biztosítja azt, hogy mindazoknak, akik a fennálló szabadalom egész időtartamára használati engedély birtokában vannak, annak hatályát a meghosszabbított időtartamra is fenntarthassák. Ennek múlhatlan előfeltétele azonban az, hogy a törvény életbelépésétől számított 6 hónapon belül, vagyis bezárólag 1933. jan. 21-ig, a szabadalomtulajdonos tértivevényes ajánlott levélben értesíttessék. Az értesítés megtörténte kívánatra a szabadalmi lajstromban is feljegyzendő. Ha a felek között vita merül fel, úgy az engedélyért fizetendő összeg bírói megállapítását a Szabadalmi Bíróságnál per útján kell szorgalmazni. Helytelenítjük, hogy a törvény itt sem ad semmiféle útmutatást a bírónak arra nézve, hogy a fizetendő díj. mérve milyen szempontok alapján bíráltassék el. Ennek a tisztán vagyonjogi kérdésnek az elbírálását egyébként helyesebb lett volna, — mint a szabadalmak oltalmi 'idejének háborús meghosszabbítása alkalmával is történt, — a rendes bíróságokra bízni. Nyilván szövegezési pongyolaság folytán csakis a „fizetendő összeg" megállapítása tartozik a szabadalmi bíróságra, míg a meghosszabbítással kapcsolatban előállható egyéb jogviták tekintetében nincs semmiféle rendelkezés, következőleg (a bírói hatáskör tekintetében fennálló általános elvek szerint) az ilyen jogvita a rendes bíróságra tartozik. Előfordulhat majd tehát, hogy a felek egyszerre két pert lesznek kénytelenek egymással folytatni, mert a fennálló imperatív rendelkezések kizárják azt, hogy a szabadalmi bíróság egyéb jogviták tekintetében, a rendes bíróságok pedig a „fizetendő összeg" tekintetében bíráskodhassék. Minthogy a versenyipar számolva azzal, hogy valamely szabadalom 15 éves oltalmi időtartama az eddigi törvénynek megfelelően lejár, annak megszűnte esetére tervbevett gyártás szempontjából esetleg berendezéseket létesített, s ezzel költségei merültek fel, a törvény ily esetre alternatív lehetőséget nyújt, vagy megfelelő engedélyi díj (a szöveg ismét „kártalanítást" említ) ellenében gyakorlási engedélynek elnyerésére, vagy pedig a költségek megtérülésére, amennyiben a szabadalom f. é. december 31-ike előtt járt volna le, az említett előkészületi berendezések pedig mult év december 31. előtt jóhiszeműen létesíttettek. Nem valószínű, hogy ily igények gyakorlatilag támaszthatók lesznek, de azok elenyésznek, ha a fentemlített 6 hónapi határidő alatt a Szabadalmi Bíróságnál kellően indokolva be nem jelentetnek. A bejelentéshez okirati bizonyítékokat is kell csatolni. A választási jog: kártalanítás vagy engedély adása tekintetében a szabadalomtulajdonost illeti meg. 3. A reformintézkedések végül a szabadalmi dijakra is kiterjednek: az évi díjak csekélységgel emelkednek úgy, hogy a 15. évi díj 450.— pengő helyett 500.— pengőt fog ezután kitenni. Rohamos az emelkedés a 16. évtől kezdve azon indokolt megfontolás alapján, hogy az államtól kapott ajándék előnyeiben méltányos a fiskust is részesíteni. Az utolsó 5 évre a díjak 700.—, 1000.—, 1300.—, 1600.—. 2000.— pengőben állapíttattak meg. A méltányosság követelményének és egyben a hágai egyezmény előírásainak eleget teendő az évi díjfizetés eszközlése a lejárattól számított 6 hónapon belül eszközölhető olykép, hogy a 2-ik és 3-ik hónapban 25%-os, azon túl pedig 100%-os pótdíj fizetendő. Igazolt vagyontalanság esetében az első három évi díj stb. hitelezhető és a szabadalom megszűnése esetében teljesen el is engedhető. A 150.400. számú rendelet 12. §-a az 1. évi és a pótszabadalmi díj fizetési határidejének elmulasztása miatt igazolásnak ad helyet. A 150.401. számú rendelet a 6 hónapon belül pótdíj kapcsán való fizetés kedvezményét 1929. május hó 16-ikára visszaható hatállyal ruházza fel oly értelemben, hogy f. év végéig kérelmezni lehet oly esetekben az utólagos befizetés megengedését, amikor a szabadalmi évi díj befizetése a korábbi jogszabályok szerinti összegben elkésetten .— de az újonnan meghatározott határidőkön belül — történt meg, sőt hivatalból való restituciónak van helye, ha a befizetés az esedékesség napjától számított 3 hónapon belül annak idején megtörtént és a szabadalom megszűnése még nem mondatott ki. Ugyanezen rendelet analóg intézkedéseket statuál a védjegyek után fizetendő meghosszabbítási díjak tekintetében. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt, a háború utáni időkben már-már szinte megszokássá vált abuzust, hogy szabadalmi- és védjegy-ügyekre vonatkozó rendelkezések, — tekintet nélkül azoknak anyagijogi, avagy eljárási jellegére, össze-visszaságban, hol törvény, hol rendelet formájában látnak napvilágot és hogy minden tárgyi összefüggés nélkül ötletszerűleg heterogén rendelkezések kerülnek — gyakran valósággal eldugva — az ilyen hevenyészett rendeletekbe. A szabadalmi- és a védjegyjogi materiának rendszertelen összekeverése csak fokozza ezt a zűrzavart, amely ilykép áttekinthetlenné és nehezen kezelhetővé teszi ezeket a jogforrásokat. A legfőbb ideje volna, hogy úgy az egyik, mint a másik matéria tekintetében az élő jog rendszeres törvényalkotásba foglaltassék, amely alkalommal e jogmatéria kitűnő ismerői, kiknek eddig csak a toldozás-foldozás hálátlan szerepe jutott osztályrészül, ki fogják terjeszthetni figyelmüket számos más fontos reformkérdés egész sorozatára is, amelyeknek nagy része évtizedek óta hasztalan vár megoldást. A nemzetközi iparjogvédelmi szövetség londoni kongresszusa A magyarországi csoport a kongresszust a maga részéről Belatiny Artúr elnöklete alatt készítette elő. A megbeszélések gyorsütemű tempója a jövő évi diplomáciai konferencia programjának teljes megvitatását eredményezte. A szövetség szokott módon vaskos évkönyvben fog mindenről beszámolni. A dolog természetéből folyólag azonban huzamosabb időt vesz igénybe, míg a főelőadó az évkönyvet az érdekeltség rendelkezésére tudja bocsátani. A közvetlen érdekelt ipari és kereskedelmi körök általános informálására kiragadjuk a kongreszszusi anyagból a különösen figyelemre méltó témákat. A kongresszus az elsőbbségi jog kiterjesztését és egyöntetű értelmezését ajánlja. Kívánatosnak tartja, hogy az elsőbbségi határidő a kereskedelmi és gyári védjegyekre, valamint a mintákra és mustrákra épúgy 12 hónap legyen, mint a szabadalmakra és használati mintákra. Ugyanannak a szabadalomnak több elsőbbsége is lehessen, feltéve, hogy a bejelentés különben egységes. A bejelentőnek legyen joga ahhoz, hogy hatósági intézkedés nélkül is részekre oszthassa az ő bejelentését, amikor az egyes részek beadási napja az eredeti bejelentés beadási napja volna és — adott esetben •— megtartaná az elsőbbséget is. A kongresszus javaslata, illetve ajánlata szerint az elsőbbség megállapítására az egész első bejelentés legyen a mérvadó, nem pedig az első bejelentés igénypontjai. Elsőbbség igénybevételével benyújtott bejelentésre adott szabadalom tartama ne lehessen kisebb, mint elsőbbség nélkül benyújtott szabadalom tartama (sérelmes brit gyakorlat). Az elsőbbség igazolására kitűzött időn belül beadott elsőbbségi iratokért díj ne legyen szedhető. Az elsőbbség kérdésének legvitatottabb pontja: a harmadik személyek jogai. A téma az, hogy a szerződő országok valamelyikében, tehát valamely uniós országban tett első szabadalmi bejelentést úgy kelljen tekinteni, mintha ezt — ha a beadás egy másik uniós országban 12 hónap alatt tényleg megtörténik — az első bejelentés beadási napján adták volna be a másik uniós országban. Más szóval, hogy az elsőbbség ne csak ujdonságrontó hatások ellenében adjon védelmet, hanem igényrontó is legyen (egységes bejelentési terület). Ennek az elvnek érvényesülését a diplomáciai konferenciákon egyszer Hollandia, másszor Nagybritánnia, majd pedig Magyarország és Olaszország akadályozták meg. A magyarországi csoport nevében a kongresszuson közvetítő indítványt terjesztettem elő olyan nyilatkozattal, mely szerint a csoport a maga részéről rajta lesz, hogy a diplomáciai konferencián Magyarország az egyhangúságot ne akadályozza meg. Az olaszországi csoport, melyhez a lengyelországi csoport is csatlakozott, a szóbanforgó fenntartás törléséhez még nem járult hozzá, úgyhogy a kongresszus egyhangú óhajt nem tud a konferencia elé terjeszteni. Nagyon valószínűnek látszik azonban, hogy az egyhangúság valamilyen közös platform alapján legközelebb mégis létrejön. A kongresszus a szabadalmak gyakorlási kényszerének megoldásánál arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szabadalmak nemgyakorlása esetére kizárólag a kényszerengedély legyen a szankció. Ez a vélemény egyezik a korábbi kongresszusokon — s így a Budapestin is — hozott határozatokkal. Ezzel szemben nekünk ragaszkodnunk kellett ahhoz az állásponthoz, mely szabatosan kiviláglik a Hágában módosított egyezményszövegből. Ez ugyanis azt mondja, hogy a szabadalom nem-gyakorlását kényszerengedélyekkel kell megszüntetni és amennyiben kényszerengedélyekkel eredményt elérni nem lehetne, akkor más rendszabályokhoz — így a megvonáshoz is — lehet folyamodni. Ipari érdekünk, hogy szankcióról gondoskodjunk arra az esetre, ha a szabadalomtulajdonos és a kényszerengedély tulajdonosa a jogszabályok frap-