Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám

IPARJOGI SZEMLE jogainak kijátszásával külföldről beszerezni, ennélfogva sze rinte alperes mindenképpen vétett az üzleti jó-erkölcsük követelményei ellen. — Az erre alapított keresetet elutasította a bíróság. Az indokolás szerint „a törvény csupán a szabad verseny kinövéseinek meggátlására, de nem a szabadverseny elnyomására van hivatva, már pedig a szabadverseny követelménye az, hogy a kereskedő tetszése szerinti és legolcsóbb forrásból vásárolhasson. Nincs akadálya tehát annak, hogy a kereskedő az illető külföldi gyár itteni vezérképvisélőjének megkerülésével szerezze be áruját, ha ezt megengedett úton és módon megkaphatja. A gyáros és vezérképviselő közötti szerződés harmadik személyekre nem hat ki és pedig még akkor sem, ha ezek tudomással bírunk e/en szerződés tartalmáról. Az ellenkező felfogás a szabadverseny korlátozását és bizonyos árucikkek monopóliumszerű védelmét jelentené". (Bp. tsz. 33.7G5—1930.) Hasonló értelmű a Jurynek 55.122—1927. sz. és a Vb. 53.368—1928. sz. határozata, illetve ítélete. Társasviszony — a versenyjog szempontjából. A budapesti kir. ítélőtábla megállapítása szerint I. rendű alperes ügyletkötés esetén a Z."-iroda nyomtatványát tartozott használni és saját aévbélyegzőjável ellátni. E ténymegállapításnál Cogva a II., III. rendű alpereseknek I. rendű alpereshez való viszonya társas jellegűnek jelentkezik, vagyis magánjogi társas viszony fennforgására utal. — Ha tehát ez a viszony a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint nem is minősíthető kereskedelmi tjrsas viszonynak, a II., III. rendű alperesek még sem mentesülnek az I. rendű alperesnek, mint üzlettársnak megállapított sérelmes magatartásából folyóan a Tvt. 33. §. második bekezdésén alapuló anyagi felelősségük alól, mert magánjogi társaságban is felelnek a társaság tagjai valamelyik társtag tényéért, ha az azt saját hatáskörében, mint a társaság többi tagjának megbízottja fejti ki. (Bp. it. tábla 1'. IV. 5143—1929.) .,Az áru pénzt rejteget". Minden dobozban pénzt találhat. Egyes dobozokban 10, 20, 50 fillér és 1 P található. E szövegezi sek magyarázhatók ugyan akként, hogv az alperesi cipőkenőcs olyan kiadós és gazdaságos, hogy használata folytán a vásárló pénzt takarít meg azáltal, hogy az áru esetleg tovább tart, mint más hasonló márkás áru, de magyarázható akként is, — ami a többi nyomtatványokból megállapíthatólag az alperes kívánt is hirdetni, .— hogy az alperes által előállított és forgalombahozott védjegyes-áruk dobozaiban tényleg pénz van elrejtve. Egyes nyomtatvány szövegezéséből megállapítható, — az alperes által különben sem tagadott — az a ténykörülmény, hogy nem minden doboz, hanem csak egyes dobozok tartalmaznak pénzt. Ezek szerint az a szövegezése, hogy „az X-áru pénzt rejteget", megtévesztő, mert abból a vásárló közönség azt is következtetheti, hogy minden dobozban pénzt találhat, az a körülmény pedig, hogy a hirdetések a pénzegység nagyságát nem tüntetik fel, alaptalan reményeket keltvén, a vásárlóközönség vevőszándékának további fokozására alkalmas. — De a hirdetések megtévesztő szövegezésétől el is tekintve, a kir. törvényszék megítélése szerint egymagában az a cselekmény, hogy valamely vállalat áruja (gyártmánya) kelendőségének fokozására olyan hirdetést tesz közzé, amely az áru (gyártmány) tulajdonságainak ismertetése helyett, vagy ezeken felül, a vásárlóközönség egy részének szerencsejáték iránti, illetve nyerni kívánó hajlamai felkeltésére alkalmas s a közönséget ezáltal vásárlásra ösztönözvén, szerez vevőket a többi versenytárs rovására, az üzleti jóerkölcsbe és a T. V. T. 1. §. rendelkezéseibe ütközik. — A kir. törvényszék a fentiekre tekintettel a 23.800—1924. Im. sz. rendelet alapján alperest a fent idézett hirdetési mód azonnali abbahagyására kötelezte. (Bp. tsz. 52.322—1930.) — Nem jogerős. „Ingyen". (Rekláinszédelgé.s.) Alperes a következő hirdetést teszi közzé: „Ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani! INGYEN KAPHAT bármilyen gyártmányú rádiót, hangszórót, alkatrészeket. Ingyen akciónkat 1930 november 15-én lezár juk és az meg nem hosszabbítható." — Az ezen hirdetés miatt benyújtott kereset előadja, hogy a hirdetés valótlan tartalmú, nem igaz ugyanis, hogy az alperes bármit is ingyen" adna, hanem egyszerűen azt teszi, hogy az ingyen-hirdetés alapján nála tömegcsen jelentkező vásárlókkal megfizetteti a vásárolt áruk teljes árát és a fizetett összeg egy részéről bont ad nekik, amelyet azután későbbi vásárlásnál pénz helyett fogad el. Az alperes védekezésében előadja, hogy ő az „ingyen" szót nem az első, hanem a későbbi, vagyis arra a vásárlásra vonatkoztatta, amely a bon alapján történik. Ekkor ugyanis tényleg senki sem fizet pénzzel, hanem az előző vásárlásnál kapott hónnal. így tehát a hón ellenében kiszolgáltatott áruhoz lénye gileg ingyen jut a közönség. A bíróság az alperest reklámszédelgés miatt marasztalta cl a következő indokok alapján: A hirdetésben szembeszökően kiemelt „ingyen" jelszó ellentétben áll a kereskedelmi üzlet lényegével, amelynek létalapja a nyerészkedési célzat. Éppen ezért az a hirdetés, amely szerint a kereskedő áruját ingyen adja, a Versenytörvény 1. §-a alapján még akkor is tisztességtelen üzleti eljárásnak tekin1endő, ha megfelel a valóságnak. A jelen esetben azonban erről szó sem lehet, mert az alperes a hirdetéssel ellentétben semmit sem ad ingyen a jelentkezőknek, hanem a vásárolt és készpénzzel megfizetett árukról egy értékjegyet állít ki, amelyet csupán a későbbi vásárlásnál használhat fel a vevő készpénz gyanánt. Így tehát a kereset tárgyává tett hirdetés tartalmilag valótlan és megtévesztésre is alkalmas lévén, reklámszédelgéssé is minősül. (Bp. tszék 13. P. 48.484—1930.) Nem jogerős. Versenytárs. (Idegen gazdasági munka felhasználása): Mindazok, akik az üzleti versenyben érdekeltek, versenytársak, még abban az esetben is, ha a sértő maga versenytársul üzletet nem is folytat, mert a jury megítélése szerint már annak a lehetősége is, hogy valaki versenytársának szellemi vagy vagyoni értékű tulajdonát (a konkrét esetben idegen vállalati megjelölést) felhasználja, értékesíti, vagy ilyen név alatt jelzi, az üzleti életben már elegendő alap a versenytársi minőség megállapítására. A gazdasági értéket reprezentáló névnek, avagy idegen üzleti ténykedésnek, eredménynek a felhasználása, — e név alatt üzleti k kötése, illetve e névvel való jelzés is már komoly versenycselekmény, mivel alkalmas arra, hogy az arra jogosítottól az üzleti lehetőséget elvonja. (J. XV. 25.729—1930.) A sértő kijelentésnek versenyző célzattal kell történnie. A versenytörvény célja az üzleti verseny szabályozása, a meg nem engedett versenytevékenység kiküszöbölése, minélfogva csak oly cselekmények esnek a versenytörvény rendelkezései alá, amelyekben megállapítható egyfelől a hasonló foglalkozás, üzleti érdeksérelem és ebben a versenytársi minőség és a versenyzői célzat. Az oly kijelentésok tehát, amelyek versenycélzattal nem bírnak (a pincér egy gyárosról hírnévrontó kijelentést tesz), a versenytörvény megtorlásán kívül esnek. (Bp. 13. P. 42.403-1930.) A posta hirdetőhivatala gazdásági jellegű vállalat. (Felelősség alól való mentesség kikötése). A M. Kir. Posta hirdetőhivatala, amely a szaknévsorba pénzért hirdetéseket vesz fel. az államnak oly gazdasági jellegű vállalata, amely ugyanúgy felelős, mint bármely más hasonló vállalkozó. A felelősség alól való mentesség kikötése éppen ezen oknál fogva hatálytalan. Elfogadhatatlan azon védekezés, hogy „hasonló név, cég, nagyobb terjedelmű hirdetést nem adhat fel ugyanarra az oldalra" úgy értelmezendő, hogy a feladott hirdetés nem lehet, nagyobb a panaszos hirdetésnél. (Bp. tsz. 13. P. 42.517—1930.) Hasonló értelmű a kir. ítélőtábla ítélete, amely ugyan nem állapítja meg a versenytársi minőséget (vagyis csupán a hirdetővállalattal és nem a hirdetővel szemben), dc fennforogni látja a kártérítés felelősségét. Ingatlanokra vonatkozó adásvételt és bérletet közvetítő ipar gyakorlása során jelentkező tisztességtelen versenyző eljárás is a Tvt. alapján ítélendő meg s e részben közömbös, hogy a közvetített üg'yletek maguk nem kereskedelmi jellegűek, mert a Tvt. annak 1. §-a értelmében általában az üzleti és nem csupán a kifejezetten kereskedelmi üzleti tisztességbe, ütköző cselekményeket üldözi. (Bp. ít. tábla P. IV. 5143—1929.) A saját személyében, a saját számlájára kifejtett versenyző üzleti tevékenység az alkalmazottal szemben is megállapítja a versenytársi minőséget. Alperes, üzletének a felperesre törtónt átruházásával kapcsolatban bizonyos időbeli és térbeli korlátozással versenytilalomra kötelezte magát, ennek dacára egy azonos körű üzletbe lépett be alkalmazottként. Ilyen minőségében a saját nevében, de főnöki' üzleti levélpapírján körlevelet intézett volt vevőihez, melyben a főnökével való ..kooperálás" kitételt is használja. Helyesen hivatkozik ugyan az alperes arra, hogy rendszerint csak a versenytárs ellen indítható a Tvt. alapján abbanhngyásra irányuló kereset és hogy a versenyvállalat alkalmazoltja általában csak a Tvt. 33. §-a értelmében tehető felelőssé. Az adott esetben azonban, noha az alperes a K. cégnek csak szerződéses alkalmazottja, a panaszolt magatartásért való közvetetlen felelősségei magótól sikerrel el nem háríthatja, mert azt kifejezetten saját nevében és saját érdekeltségének hangoztatásával fejtette ki. Ugyanis az alperes, bár a K. cég feliratos papírján, de egyedül a saját aláírásával bocsátotta ki az ő üzleti elhelyezkedésében beállt változásról értesítő körlevelet, az abban használt „kooperáltam" kitétellel nyilván azt kívánta kifejezésre juttatni és az előző saját üzletében szerzett vevőkörrel közölni, hogy a K. cégben személyes érdekeltséget vállalt. Ugyanennek a köztudatba juttatását szolgálta az is, hogy e körlevélben a K. céget a mi cégünknek, annak áruit a mi áruinknak jelzi, melyeket közvetlenül tengerentúlról importálunk; áraink oly kedvezőek, hogy azokkal versenyen kívül állunk; a záradékban pedig abban a reményben ajánlja magát az alperes a saját nevében, hogy a körlevél olvasóinak mielőbb szolgálatára lehet. Az ily szóhasználatú körlevél az alperes által saját versenyző érde-