Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám

IPARJOGI SZEMLE kében kifejtett egyéni fényeként jelentkezik, melyért tehát annak ellenére is felelős, hogy csak alkalmazottja volt a cégnek. (C. IV. 5912—1929.) A saját számlára önálló cégként működű vezérképviselő a Tvt. 30.§-u álapján versenytársnak tekintendő. Szerződés értelmében a „Johanu Maria Farina Dr. E. Meitzeu am Doni zu Köln'" kölni cég Magyarország területére kizárólagos joggal ruházta át cikkei előállításának és forgalonibahozataláuak jogát a felperesre azzal, hogy az a saját számlájára működik. rJbből következik, hogy a felperes budapesti bejegyzett cég a kölni cég töltőállomásaként működő önálló vállalkozó, kit magát saját vagyoni érdekében közvetlenül érint az, ha működési területén más vállalat versenyző üzletkörben fejt ki tevékenységet s így a felperes a Tvt. 30. §-a értelmében kd-éktelenül oly versenytársnak minősül, aki a verseny vállalat sérelmesnek panaszolt magatartása ellen a saját személyében veheti igénybe a Tvt. oltalmát. Téves tehát a fent kifejtettekkel ellentétes felfogásból kiinduló elutasító ítélet. (C. P. 7674—1929.) Őr. Pongrácz Elemér. Reklámszédelgés. (Csödtörnegkidrusitás3 a vagyonbukott Z. Z. csödtömeykiáruxílás.) A felperesek azt adták elő keresetükben, hogy a Z. Z. budapesti bej. cég csődtömegéhez tartozó árukat a csődtöineggondnoktól a Hajó u. — számú ház gondnoka árverésen megvásárolta, aki az árukat E. E. budapesti kereskedőnek tovább adta. E. E. az ugyanazon házban lévő üzlethelyiséget is kibérelte, s másnap már a napilápokban hirdetést tett közzé, amely úgy tünteti fel a helyzetet, mintha vagyonbukott Z. Z. cég csődtömegkiárusításá folyna ott, holott erről szó sincs, hanem más forrásból eredő árul árusítanak. Azonkívül ugyanezen hirdetésekben nem a csődtömeghez tartozó, hanem egyéb áruk is soroltatnak fel oly alacsony tájékoztató árak feltüntetésével, melyekért a Z. Z. féle árut még a csődtömeggondnoktól sem lehetett volna megkapni. Nyilvánvaló szerintünk, hogy ezáltal az alperes a silánymiuöségü áru kelendőségének fokozására alkalmas olyan adatokat híresztel, melyek a valóságnak nieg- nem felelnek és megtévesztésre alkalmasak. Ez a cselekmény tehát a versenytörvény 1. és 2. szakaszába ütközik, minekfolytán kérték az alperest ezen hirdetések közzétételének abbanhagyására és a perköltségek megfizetésére, valamint arra kötelezni, hogy a hozandó ítéletet az „Est" c. napilapban saját költségén tegye közzé. A VI). megállapítja, hogy az alperes hirdetéseiből nem tűnik ki az a tény, hogy az árukat alperes a csődtömeg-bői megvette, meri a hirdetés úgy szól, hogy az alperesnél a vagyohbukott Z. Z. cég csődtömegű kiárusítása folyik, ami alkalmas a vásárlóközönségnek oly irányban való megtévesztésére, hogy a helyiségben magának a csődtömegnek első kézből való kiárusítása folyik, ami pedig nem felel meg a valóságnak. Annál kézenfekvőbb a megtévesztés lehetősége, mert az alperes a hirdetésben saját cégét meg sem nevezi. Az alperesnek fentebb ismertetett cselekménye teljesen fedi az 1923. évi V. te. 2. §-ának 2. bekezdésében foglalt azt a rendelkezését, hogy áru forgalombahozatalánál nem szabad a valóságnak megfelelő adatot sem úgy híresztelni, hogy annak a szokásos figyelem mellett a valóságnak meg nem felelő értelmet lehessen tulajdonítani. (Vb. 1081—1931.) Alkoholmentes ital nem jelölhető meg „sör"-ként. Alperes komló- és malátatartalmú alkoholmentes italt hozott forgalomba és az italát tartalmazó üvegek címkéjén „alkoholmentes maláta sportsör" felírást alkalmazta, üzemét pedig Első Budapesti Alkoholmentes Sörgyárnak nevezte. Minthogy azonban a kereset szerint az alperes által forgalomba hozott ital sörárunak nem tekinthető, kéri, hogy a választott híróság tiltsa el az alperest egyrészt attól, hogy ezen italát „alkoholmentes sör"-nek vagy egyáltalán sörnek, üzemét pedig „sörgyár"-uak nevezhesse. Az alperes védekezésében előadja, hogy az általa gyártott ital komló- és malátatartalmú és minthogy a legtöbb sör is ugyanezen tartalommal bír, ő jogosan nevezi saját készítményét „alkoholmentes sör"-nek, hiszen a kétféle ital között más lényeges különbség nincs is, mint az, hogy a sörben van alkolhol, az ő italából pedig hiányzik. A Vb. alperes védekezését nem fogadja el. Ítéletében utal arra, hogy alkoholmentes sörnek csupán az olyan ital nevezhető, amely olymódon készül, hogy a sörből az alkoholtartalmat kivonják. Minthogy pedig alperes által forgalomba hozott árut ilymódou állítják elő, ennélfogva a panaszolt cimke, illetve céghasználat a vevőközönség megtévesztésére alkalmas. (Vb. 30.737—1931., „Dombóvár vidéke", „Dombóvár környéke" árumegjelölés megtévesztő. A választott bíróság a felek egyező előadása alapján tényként megállapítja, hogy a Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. felperes évtizedek óta hoz forgalomba vajat „Dombóvári csemegeraj" elnevezés alatt, mely a forgalomban széleskörű ismertségre és kedveltségre tett szert. A felek egyező előadása alapján megállapította továbbá a választott bíróság, hogy az utóbbi néhány évben S. S. alperes is hoz forgalomba vajat „Dombóvárkornyéki csemegevaj" néven. Végül ugyancsak a felek egyező előadása alapján megállapíttatott az is, hogy ugyanilyen vagy hasonló elnevezést (Pomuovut csemegevaj, Dombovárkörnyéki teavaj) más kereskedők is használnak árujukon. A felperes álláspontja az volt, hogy árujának elnevezésében a „Dombóvári" jelző nem egyedül a származási helyet jelüli, hanem a forgalomban az ő vajkészítményének megkülönböztető neve gyanánt szerepel. Alperes álláspontja ezzel szemben az volt, hogy semmiféle áru forgalombahozóját nem lehet elzárni attól, hogy árujának származási helyét megjelölje és mivel ő valóban dombovárkörnyéki vajat hoz forgalomba, joga van vaját dombovárkürnyékinek nevezni. A vb. tekintettel arra, hogy „Dombóvár környéke" nem sajátlagos vajtermelési terület és a forgalomban a ..dombovárkörnyéki" elnevezés a vaj minőségének megjelölésére nem használatos, — azt a következtetést vonta le, hogy az alperes nem azért választotta ki árujának megjelölésére a Dombóvár környékén levő sok község neve közül éppen Dombóvárét, hogy vajának származási helyét megjelölje, hanem azért, meri ki akarta használni annak a kedveltségnek az előnyeit, amelyet a felperes áruja a forgalomban élvez. (Vb. 3963—1931.) „Ghepaleum szőnyeg" nem megtévesztő. Felperes sérelmezi, hogy alperes körleveleiben a „Chepaleitm" védjegyű ceilulozeanyagú elszakíthatatlan kenderbetéttel ellátott szabadalmazott futóját szőnyegnek nevezi. A bíróság megítélése szerint a szőnyeg szó ethimológiai értelmében oármily anyagból gyártott, tehát nemcsak pamut- vagy gyapjúanyagú oly dolog megjelölésére szolgál, — amely akár egy bútorra leterítve — akár a földre téve védi a bútort, avagy könnyebb kezelhetése mellett a szoba padozatát. Ha tehát bárki az alperes hirdetése alapján mint vásárló jelentkezik, nem kétséges, hogy biztos tudatában van annak, hogy a ,.Chepaleum szőnyeg" nem pamut, s nem is gyapjúáru, hanem az a kenderbetéttel határolt „Chepaleitm", ami a vevő igényének megfelel. Minthogy pedig az általánosan közismert nehéz gazdasági viszonyok közepette a folyton fejlődő gyáriparnak a szerényebb igények kielégítésére is kell törekednie, következéskép a versenytörvény a modern kereskedelmi életben intencionálja, hogy azt a reklámtevékenységet, amely a valóságnak megfelelő és az üzleti tisztességbe nem ütköző módon kívánja áruját áruba bocsátani — ne vonja felelősségre. A törvényszék e felfogásának megfelelően felperest jogalappal nem bíró keresetével elutasította. (Bp. törvényszék 13. P. 52.499—1930.) Nem jogerős. Nem árucikk — hanem rendszer. (Kereset elutasítása — alperes költségben marasztalása.) Az alperes azt vitatta, hogy a Radnai elnevezés nem árucikket, hanem vonalozási rendszert jelent és ennek megállapítására szakértői bizonyítást kért, amit a választott bíróság el is rendelt és három szakértővel foganatosított is. A választott bíróság a szakértők véleményét egybevetve és mérlegelve, arra a megállapításra jutott, hogy a „Radnai" elnevezés nemcsak vonalozási rendszeri, hanem emellett árucikkehet is jelent, mert ez a kettő egymástól függetlenül külön-külön is megáll. Minthogy pedig nem is volt az vitás, hogy a kiszolgáltatott füzetek nem „Radnai'<-féle:, hanem alperesi gyártmányok voltak, ennélfogva az alperes alkalmazottai által elkövetett cselekmény az lí»2:i. évi V. tc. 9. §-a szerinti utánzásnak minősül. Alkalmazottainak ezen cselekményeiért azonban a törvény és az állandó bírói gyakorlat szerint az alperes, mint a vállalat tulajdonosa felelős. Mindamellett a választott bíróság úgy döntött, hogy a felperest keresetével elutasította. Ugyanis uem vitás ténykörülmény az, hogy az alperes terhére a szóbanforgó cselekmény elkövetése csak a felperes által felhozott és bizonyított esetekben róható. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy ezeken kívül az alperes azt máskor is elkövette volna. Ezt tehát már akkor, mikor a kereset beadatott, abbahagyta. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint, amelyet a választott bíróság a maga részéről szintén elfogad, ilyen esetben a kereset elutasításának van helye, minthogy azonban nem lehet azt állítani, hogy a kereset beadása és a per lefolytatása jogtalan volt. ugyancsak a kir. Kúria gyakorlata értelmében ilyen esetekben az alperes a költségeikben marasztalandó. Mindezek alapján a választott bíróság felperest a rendelkező rész értelmében keresetével elutasította, azonban úgy a kamarai, mint az ügyvédi perköltségekben elmarasztalta. (Vb. 9138—1930.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség': V, Alkotmánv ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I.