Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - A saját névből alkotott szóvédjegy oltalmi köre

IPARJOGI SZEMLE biztosíthat alperesnek a szabadforgalom tárgyát képező koporsók és egyéb kegyeleti cikkek eladása tekintetében is. A Vb. megállapítja, hogy azok a peradatok, amelyek e tevékenységtekintetében a részletekre vonatkozólag különbözőek, a kereseti kérelem olbírálhatás'a szempontjából közömbösek a reájuk vonatkozó ténymegállapítás tehát felesleges. Akár köt ugyanis B helyiségekben alperes kereskedelmi ügyleteket, akár nem, akár tart bennük kereskedelmi alkalmazottakat, akár megelégszik azzal, hogy a megrendelőket a székesfőváros ottműködő alkalmazottai hozzá ós csak hozzá irányítják, elvitázhatatlan megállapítható, hogy nem kereskedői jellegéből szár mazó előnyt gyümölcsöztet, olyan előnyt tehát, amilyent más kereskedő kereskedői tevékenységgel meg nem szerezhet. Még kedvezőtlenebbé teszi a helyzet megítélését az, hogy az említett nemkereskedő i jellegnek hatósági színezete van. Amikor a bíróság o megállapítások ellenére az első kereseti kérelemre vonatkozólag nem hozott a felperesi álláspontnak megfelelő határozatot, azt csak azért tette, mert ügyelőmmel volt arra, hogy a kifogásolt magatartás régi, olyan időből származó gyakorlaton alapul, amikor a felperesnek még nem volt üzlete, továbbá, mert alperes magatartása monopolisztikus jellegét illetően nem volt megtévesztő, végül, mert az abbanhagyá*; kimondása — aminél tovább a választott bíróság nem mehet, — a felpores számára azt, hogy szolgálatait a legalkalmasabb helyeken ajánlhassa fel, nem tenné lehetővé. (Vb. 8835—1930.) A magyar piacon gazdasági értékkel bírt, megszűnt névnek azonos nevet viselő versenyvállalat részéről történő újrafelvétele, — mégha a megszűnt versenytárs tudtával és beleegyezésével történt is, — a közönség megtévesztésére alkalmas. Az azonos nevet viselő versenytárs tehát nevét oly toldással vagy elhagyással kell hogy használja, hogy az érdekelt közönség megtévesztése a lehetőség szerint elkerültessék. A bíróság ítéletében a név használatát, a betűk típusának, stílusának és elrendezésének pontos; körülírásával állapította meg. Az ugyanazonos szakmabeli kereskedők és vállalkozók erkölcsi testülete a szakmabeli érdekek megvédése céljából jogosult keresettel fellépni. A Vb. nem vette figyelembe a gazdasági piacon későbben megjelent azonos nevű versenytársnak ama vitatását, hogy az általános jellegű 1. § mellett a különös esetet tárgyazó 8. § értelmében csak a versenyvállalat léphet fel keresettel. (Vb. 724.722—1930.) A külföldön általában ismert olyan árujegyek, illetve cégek is oltalomban részesítendők, amelyek áruikat csak az utánzás időpontjában kezdik bevezetni Magyarországon. (Curia.) Abbanhagyás. Az abbanhagyásra irányuló kereset elévülése kérdésében annak nyomán, hogy a Tvt. 32. §-a értelmében abbanhagyás alatt valamely cselekmény ismétlődésétől való tartózkodást is kell érteni, valamint, hogy a 47. § értelmében be nem fejezettnek kell tekinteni az olyan cselekményt, mily a Tvt. rendelkezéseibe ütköző valamely állapot vagy állandó üzleti berendezés fenntartásában nyilvánul meg, az az állandó joggyakorlat alakult ki, hogy folyamatos vagy ismétlődő magatartásnál a folyamatosság vagy ismétlődés tartama alatt meg nem kezdődik a 37. §-ban jelzett elévülés, mert a jogsértő magatartás fenntartása maga folyamatos jogsértő cselekmény lévén, az annak megszűntét követő 6 hó leteltéig az előzetes tudomás ellenére is alapul szolgálhat a keresetindításra és' a jogsértő magatartásának az erről való tudomás ellenére tűrése csak akkor szolgálhat a kereset sikerének akadályául, lxa a tűrés oly hosszú időn át tart, hogy az a belenyugvás megállapítására alkalmas, avagy a keresetindítás halogatása rosszhiszemű okból történik. Ez az eset azonban nem vonja maga után a kereseti jog elévülését, hanem a kereseti igénynek érdemi okból való elenyésztét. (P. IV. 6002—1929.) (P. IV. 3512— 1929., Vb. 49.146—1929.) A Curia gyakorlata ingadozás' nélkül megállapította, hogy az abbanhagyási igénynek a tulajdonom ellen akkor is helye van, ha á kifogásolt magatartás az alkalmazott ténye. (Curia P. IV. 3865—1928.) — Az abbanhagyási igény független minden vétkességi momentumtól. — Az abbanhagyási igénynek a vétkességtől független jellege a versenyjog egész területén elismerést talált: csak a kártérítési felelősség megalapozására kíván egyik-inásik törvényhozás vétkességet. A tulajdonos felelőssége tehát egy vélelmezett vétkességen alapszik. Az a kérdés, hogy a tulajdonos alkalmazottai cselekvését megfelelő kereskedelmi gondossággal megakadályozhatta volna, tárgytalan. A munkaadó felelősségével kapcsolatos a kamarai választott bíróságnak a következő ítélete. Alperes a perindítás folytán abbanhagyván a tisztességtelen versenynek inkriminált módját s nem lévén ok tartani az ismétléstől, a bíróság elutasította az abbanhagyásra irányuló keresetet. (A konkrét esetben a gyárosnak tudomása sem lehetett alkalmazottjának visszaéléséről, arról tudomást szerezvén, komoly rendszabályokkal igyekezett azt megelőzni és a tárgyalás során az alkalmazott eljárásiát maga is a legsúlyosabban elítélte.) (Vb. —1930.) Hasonló értelmű a Curiának ismételten elfoglalt ama álláspontja, hogy a per folyamán megszűnvén az inkriminált verseny folytatásának a lehetősége, illetve az ok a tisztességtelen cselekménynek a jövőben való megismétlésére, nincs helyo az abbanhagyásra való kötelezésnek, hanem csupán a tisztességtelen verseny fennforgása mondandó ki, ami azonban nem érinti a kapcsolatos kártérítési felelősség megállapítását. (C. P. IV. 1231—1929., P. IV. 5912—1929.) A versenytársnak ama kijelentése, hogy a korábbi gazdasági értéket sértő versenyárut, ,mihelyt azok mennyisége elfogy", más csomagolásban hozza forgalomba, feltétlenül jogelismerő nyilatkozatnak ne.u tekinthető. (Vb. 521—1930.) Versenytilalmi kikötés. Versenytilalmi kikötés, amelynek időpontja közelebbről megállapítva nincsen, joghatállyal nem bírhat, mert a munkavállaló nem kényszeríthető arra, hogy tanult iparát felhagyva, súlyos gazdasági viszonyok között, új gazdasági területen keressen elhelj'ezkedést. Az általános felfogás szerint még abban az esetbon is, ha az alkalmazott tényleg- szabálytalanságot követett el, — emiatt a munkaadó büntető feljelentést tett ellene, — ilyen adatokat tartalmazó körlevelet a munkaadó nem jogosult üzletfelei és vevői között verseny céljából terjeszteni. (Vb. 23.724/1930.) — A versenyszabadság korlátozása a bírói gyakorlat értelmében csupán bizonyos időbeli és helyi határokon belül köthető ki érvényesen. Nem lehet helye tehát a szerződésben szabatosan körülhatárolt versenytilalom kiterjesztő magyarázatának és ennek révén a szerződésben tilosnak jelzett területeken kívül folytatott versenyző tevékenységnek általában szerződésszegésként való minősítésének sem. (C. P. IV. 5912/1929.) Fix ár. Árvédelmi rendszer. A mások között fennálló kötelmi jogviszony joghatásai harmadik személyekre is kiterjednek akkor, ha egy harmadik személy a szerződési viszonyban levő felet szerződési kötelezettsége megszegésére szándékosan reábír vagy tőle tudva olyan szolgáltatást fogad el, amely által az a szerződő másik féllel szemben vállalt kötelezettségét megszegi. (Vb. 70.000/1930.) _ Az árvédelmi rendszer hatályának elismerése nem korlátlan, hanem csupán a felek szerződési autonómiájának hatályáig terjed, vagyis azonnal megszűnik, mihelyst az a fennálló törvényes rendelkezésekre, a törvényes rendelkezések szerint figyelembe veendő közérdekű korlátokba és a jó erkölcsökbe ütközik, megszűnik tehát már akkor is, ha a márkatulajdonosok árvédelmi rendszerei, azoknak száma, tárgya és minőségénél fogva a közellátás jelentékeny érdekeit veszélyeztetnék. Ezeken a korlátokon belül jogszerűen tett szerződési intézkedésekkel szemben azonban a fogyasztóközönség további érdekei e helyen figyelembe nem jöhetnek, mert a bírói ítélkezésnek és a jogbiztonságnak alapjai kizárólag a mindenkor fennálló törvények és törvényerejű szabályok lehetnek, de erre a továhbmenő érdekvédelemre mindaddig, amíg szükségletét a szabadárukból minden nehézség nélkül fedezheti, a fogyasztóközönség nem is szorul. (Vb. 25.875—1930.) Általános szempontok a tisztességtelen verseny megítélésénél. A tilos vevőfogdosás és vevőcsábítás esete akkor forog fenn. ha azt a kereskedő tolakodó módon teszi olyképpen, hogy a vevő elé állva, esetleg belékarolva, a vevő szabad akaratelhatározását befolyásolja. Hogy ez mikor forog- fenn, az egyes üzletek helyének és áruinak megfelelően bírálandó el. Az általános gyakorlat figyelembe nem vehető, mert hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel ellentétben nem létesülhet. (Vb. 19.536/1930.) — A vétellel egybekötött ráadást ajándéknak tekinteni nem lehet, mert a külön adott tárgy értéke az áru értékének megállapításánál már számításba vétetett. (J. 25.729—1930.) — A tiltott ajándékozás köréből kiveendők az oly tárgyak, amelyek reklámtermészetű jelleggel bírnak, és amelyek juttatását a versenytárs nem rendszeresen gyakorolja ós amely tárgyak, amennyiben értékkel bírnak, a versenytárs üzleti vállalata körén kívül esnek. (J. 25.729/1930.) — A forgalom önkényes korlátozása, az arra jogosult kereskedő üzletfolytatásának megakadályozása, a szabadverseny elvébe ütközik. (J. 25.729/1930—H.) A versenytörvénybe ütköző magatartás sem szolgálhat alapul arra, hogy a versenytárs, a törvényes következményektől mentesen, tanúsíthasson törvényellenes magatartást. (J. 25.792—G/1930.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség : V, Alkotmány tieca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Ujságüzcm Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I.