Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám

IPARJOGI SZEMLE XXIV év,olyam Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1930 Márts 3. szám Jáhrlicher Bezugspreis SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. TISZTESSÉGTELEN VERSENY ÉS SZERZŐI JOG- cím alatt 1930. évi március hó 23-án délelőtt 11 órakor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Baross-termében dr. W i 11 y Hoffmann lipcsei ügyvéd, a kiváló jogi szakíró, előadást tart, amelyre az érdeklődőket ezúton is meghívja az Iparjogvédelmi Egyesület Elnöksége. Az ipari tulajdon védelmének tárgyai KülföldieK nem részesülneK nálunK a Tvt. 12. szaKaszánaK védelmében ? Kénytelenek vagyunk ezt a kérdést felvetni a budapesti ítélőtábla XIV. P. 11.221/1929/9. számú határozata folytán, melyet a kir. Kúria,, sajnos, nem bírálhatott felül, nem lévén a perrend szerint helye felfolyamodásnak. Az Ítélőtábla határozatának alapját a következő tényállás képezte: Osztrák, illetve német honos kiadóvállalkozó Ausztriában, illetve Németországban régebb idő óta kiad és onnan ide, Budapestre terjeszt egy, a Legújabb Divat című folyóiratot. Budapesten egy vállalat pár hónappal ezelőtt kiadni kezdett egy ugyancsak Legújabb Divat című lapot és a lap első számában azt a valótlan hírt közölte, hogy az osztrák-német vállalkozó Legújabb Divat című lapja megszűnt, külföldről ugyan becsempésznek hasonlói című lapot, de azt a közigazgatási hatóságok innen kitiltották és így a magyarországi vállalat által kiadott Legújabb Divat című lap az egyedüli e címen megjelenő folyóirat. Az oszták-német vállalkozó ezeket a tényeket tisztességtelen versenynek minősítve, a budapesti kir. Törvényszékhez fordult ideiglenes intézkedés (eltiltás, zárlat) miatt. A budapesti kir. Törvényszék a fent elmondott tényállást megállapította és a Tvt. 12. §-a alapján ideiglenes intézkedéssel eltiltotta a magyarországi vállalatot a Legújabb Divat lapcím használatától. (Nem foglalkozott a törvényszék végzése azzal a kérdéssel, hogy az osztrák-német honos panaszosok gyanánt felléphetnek-e Tvt. alapján; nyilván abhól indult ki a törvényszék, hogy ezzel foglalkozni azért felesleges, mert törvénytárunkból kiderül, hogy hazánk Németországgal és Ausztriával együtt csatlakozott a nemzetközi iparjogvédelmi egyezményhez.) A lapcím használatától eltiltott budapesti lapkiadó felfolyamodása folytán az ügy a budapesti kir. Ítélőtábla elé került, mely változatlanul valónak fogadta el az első bíróság által megállapított, fentebb ismertetett tényállást, azonban az elsőbíróság végzését mégis hatályon kívül helyezte, a következő indokolással: „Panaszosoknak nem biztosít oltalmat a washingtoni egyezmény (1913 : VIII. tc.), mert ez az egyezmény címéből és tartalmából (1., 2., 10. tc. zárójegyzőkönyv ad 1. cikk) kitűnőleg csak az ipari tulajdon, vagyis az ipari termékek tulajdonjogának védelméről rendelkezik, már pedig ilyenről a legtágabb értelemben véve sincs az adott esetben szó." Ez a határozat azonban egy hatályon kívül helyezett törvényre (egyezményre) hivatkozik. Ugyanis az 1913 : VIII. tc.-ben foglalt washingtoni egyezmény nálunk 1929 május 15-ike óta nincs hatályban, mivel törvényhozásunk az 1929 : XVIII. tc. szerint csatlakozott az 1925 november 6-án létesült hágai egyezményhez. Ez a hágai egyezmény pedig 18. cikkében világosan megállapítja, hogy a hágai egyezmény az 1913 : VIII. tc.-ben foglalt washingtoni egyezményt helyettesíti. Az ítélőtábla figyelmét bizonnyal elkerülte az 1929. évi XVIII. tc. létezése, mert éppen a szóbanforgó kérdésben a hágai egyezmény minden kétséget kizáróan rendelkezik. A hágai egyezmény első cikke ugyanis a következőket mondja: „Az ipari tulajdon védelmének tá'rgyai: a találmányi szabadalmak, használati mustrák és minták, a gyári vagy kereskedelmi védjegyek, a kereskedelmi név és származási jelzés, vagy eredet megjelölése, végül a védekezés a tisztességtelen verseny ellen. Az ipari tulajdon kitétel a szó legtágabb értelmében veendő és pedig olyképpen, hogy nem csupán a tulajdonképpeni iparra és kereskedelemre (tehát nem ezeknek csak termékeire, Szerk.), hanem egyúttal a mezőgazdasági üzemek termékeire és a föld belsejéből eredő minden anyagra is vonatkozik." A hágai egyezmény 2. cikke pedig kimondja, hogy „az országok mindegyikének polgárai az Uniói bármely másik országában az ipari tulajdon oltalma tekintetében ugyanazokat az előnyöket fogják élvezni, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére biztosítanak." Hogy pedig még világosabb legyen az intézkedés, a 10. b) cikk a következőket mondja: „A szerződő országok kötelezik magukat, hogy az Unióhoz tartozó országok polgárainak a tisztességtelen verseny ellen hathatós védelmet biztosítanak. A tisztességtelen verseny tényálladékát megállapítja minden, a verseny terén elkövetett cselekedet, mely az iparban és kereskedelemben becsületesnek elismert szoluísokkal ellenkezik. Megtiltandók, nevezetesen: 1. minden olyan természetű cselekedetek, melyek alkalmasak arra, hogy általuk a versenytárs árujával valamilyen módon összetévesztessenek; 2. valószínűtlen hivatkozások a kereskedői tevékenység terén, melyek a versenytárs árujának jó hírnevét csorbíthatják." Végül a 10. c) cikk így szól: „A szerződő országok kötelezik magukat, hogy az Unió többi országainak polgárai részére biztosítják mindazokat a törvényes jogsegélyeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a 10. b) cikkben említett cselekmények eredményesen megtoroltassanak." A hágai egyezmény ezen rendelkezései mellett nem foghat helyet tehát az Ítélőtáblának az a felfogása, hogy a Tvt. 12. §-ának kedvezményéből (folyóiratok címének védelme a tisztességtelen verseny ellen) a külföldieket egyszerűen kizárja. De nem volt más a helyzet az 1913 : VIII. tc.-ben foglalt washingtoni egyezménynek alapján sem. Az Ítélőtábla állásfoglalása a fent közölt indokolás szerint ugyanis az „ipari tulajdon" kifejezés értelmezésén alapult és abból indult ki, hogy az ipari tulajdon kifejezés valóságos tulajdonjogról, vagyis ipari termékek (kézzelfogható portékák) tulajdonjogáról kívánt rendelkezni, — egy lapcím pedig nem oly ipari termék, melyre az ipari tulajdonjogról szóló egyezmény vonatkozhatnék. Azonban a washingtoni egyezmény alapján sem volt eddig sem a jogtudományban, sem a joggyakorlatban sohasem kétséges, hogy az ipari tulajdon szóval sohasem kívántak csak kézzelfogható tárgyakra vonatkozó tulajdonjogot kifejezni. Köztudomású, hogy az ipari tulajdon szíszerinti fordítása a francia propriété industrielle kifejezésnek, mely alatt a francia jog és a nemzetközi jog az iparjogvédelem egész körét érti, tehát szabadalmi jogot, védjegyjogot, mintavédelmet, kereskedelmi név-védelmet, tisztességtelen verseny elleni védelmet stb. együtt. Az Ítélőtábla nyilván arra az álláspontra helyezkedett, hogy a washingtoni egyezménynek egyébként már szintén hatályon kívül került zárjegyzőkönyvbe, úgy mondja, hogy az ipari tulajdon a legtágabb értelemben veendő és hozzátartoznak a mezőgazdasági és bányászati termékek is. Ezt a