Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 10. szám

2 IPARJOGI SZEMLE kedők is egyesületi jeggyel látják el a kiváló minőségű zöldség- és főzelékárut. Nem. tartom lehetetlennek, hogy a fentebb vázolt eljárási mód a tokaji bor termelői és eladói számára is hasznos és keresztüvihető legyen. Ha a jónevü tokaji bortermelők és kereskedők egyesületet alapítanának, melynek feladata lenne annak ellenőrzése, hogy vájjon az egyesületi jeggyel ellátott tokaji bor alkohol- és víztartalom, íz stb. tekintetében a legkényesebb igényeket is kielégíti-e, továbbá, ha a magyar kormány ezen egyesületek gazdasági tevékenységének hasznos és eredményes voltáról meggyőződvén, ezen egyesületeket állami ellenőrzés alá állítaná, úgy ez minden bizonnyal nagyban hozzájárulna a megrendült bizalom helyreállításához és jótékonyan befolyásolná e kiváló magyar bor kiviteli lehetőségeit. Készséggel tesszük közzé a magyar gazdasági értékek egyik legelőkelőbb világmárkájának fokozottabb védelmet célzó, jóakaratú, figyelmeztető és tanácsadó sorokat, amelyek kétségkívül nem csupán a tokaji bornak, hanem egyéb gazdasági értékeinknek, így a szegedi paprika, a magyar szalámi stb., stb. védelmét is érintik. A magyar törvény (1921 : XXII. te.) megadja az állami jegyek alkalmazásának lehetőségét és előírja annak feltételeit, — vagyis módot nyújt gazdasági termékeink törvényes védelmére. Az állam tehát megtette a maga kezdeményező lépését és így kizárólag az érdekeltek akaratán múlik e kitűnő, eredményes és bevált eszközök igénybevétele. Kedves hollandus barátunknak pedig köszönjük azokat a jóakaratú tanácsokat, amelyeket lapunk hasábjain immár a magunk részéről is ismételten szóvátettiink. Abbahagyás Abbahgyás az üzleti tisztességbe és az üzleti jóerkölcsökbe ütköző cselekmény, magatartás ismétlésétől való tartózkodást jelenti; tehát, ha csupán egyetlen cselekményben merül ki. A bíróság éppen ezen oknál fogva állandó gyakorlata szerint az ítéletben a megszegés esetére a bírság összegét is e'őre megszabja. Az abbahagyási igény előfeltétele, hogy valakinek a magatartása másokra nézve sérelmes, — az üzleti tisztességbe vagy a jóerkölesökbe ütköző verseny legyen. Alperes a perindítás folytan abbahagyván <i tisztességtelen versenynek inkriminált módját s nem lévén ok tartani az ismétléstől, a bírórág elutasította az abbahagyásra irányuló keresetet. Az abbahagyási nyilatkozat megtétele óta eltelt több, mint másfél év óta nem is merült fel többé oly panasz, hogy az alperes a kifogásolt felirattal árut szállított volna: módjában állott odahatni, hogy más szappangyárosoknál, nevezetesen az alperesnél is teendő szappanrendeléseiknél mellőzzék a ..Védjegy ..." jelzés előírását. (P. IV. 1931—1922.) Az abbahagyásra irányuló kérelem előterjesztése hiányában is helye lehet kártérítési igény érvényesítésének, mert a Tvt. rendelkezései ennek feltételül szabását nem tartalmazzák és így az az általános anyagi jogi szabály, hogy ha valamely jogviszonyból több igény ered, a hitelező azokat akár különkülön is érvényesítheti. Tehát, ha a tényállás alapot nyújt valamely, a 35. §-ban felsorolt sérelmes magatartás szándékos tanúsításának megállapítására, a sértett versenytárs az abbahagyási kérelemtől függetlenül is érvényesítheti az elégtételhez megnyílt igényét. (P. IV. 2191—1929.) Az abbahagyásra irányuló kereset elévülése kérdésében annak nyomán, hogy a Tvt. 32. §-a értelmében abbahagyás alatt valamely cselekmény ismétlésétől tartózkodást is kell érteni, valamint, hogy a 47. § értelmében be nem fejezettnek kell tekinteni- az olyan cselekményt, mely a Tvt. rendelkezéseibe ütköző valamely állapot vagy állandó üzleti berendezés fentartásában nyilvánul meg, az az állandó joggyakorlat alakult ki, hogy folyamatos vagy ismétlődő magatartásnál a folyamatosság vagy ismétlődés tartama alatt meg nem kezdődik a 37. §-ban jelzett elévülés, mert a jogsértő magatartás fentartása maga folyamatos jogsértő cselekmény lévén, az annak valóságos megszűntét követő 6 hó leteltéig az előzetes tudomás ellenére is alapul szolgálhat a keresetindításra és a jogsértő magatartásnak az arról való tudomás ellenére tűrése csak akkor szolgálhat a kereset sikerének akadályául, ha a tűrés oly hosszú időn át tart, hogy az a belenyugvás megálla pítására alkalmas, avagy a keresetindítás halogatása rosszhiszemű okból történik. Ez az eset azonban nem vonja maga után a kereseti jog elévülését, hanem a kereseti igénynek érdemi okból való elenyésztét. (P. IV. 6002—1929.) A sérelmes tartalmú rőpcédxOa terjesztésének ismétlésétől való' eltiltása iránt való rendelkezést még nem teszi feltétlenül tárgytalanná a terjesztésnek a keresetindítás előtt történt megszüntetése, mert cz nem a felperes kifogásolási jogának és kifogásai alaposságának feltétlen elismerésével történt, sőt ellenkezően, az alperes a perben végig fenntartotta védekezését a Tvt. rendelkezéseibe ütközőként minősítése ellen és így okszerűen lehet törvénybe ütköző magatartása ismétlésétől tartani. (P. IV. 3512—1929.) Elévülési kifogás. Folytatólagosan elkövetett cselekménynél az elévülés — az ismétlődésre tekintettel — nem kezdődhet el addig, amíg a cselekmény ismétlődik. Ellenkező értelmezés mellett a rendkívül rövid elévülési határidő nemcsak a múltban elkövetett, tiltott cselekmények jogkövetkezményei alól való mentesülést biztosítana a cselekmény elkövetőjének, hanem őt a jogellenes és tiltott cselekménynek ismétlésére örök időkre feljogosítaná és elévülés állapíttatnék meg a még el sem követett tiltott cselekmény jogkövetkezményeire vonatkozólag is. A kialakult bírói gyakorlat szerint folyamatos cselekmény ós fennálló állapot mellett elévülésről szó sem lehet. (Vb. 49.146—1929.) > Kártérítés A kamarai Választott Bíróságok hatásköre. Az 1923 : V. tc. 1. §-ának második bekezdése értelmében szándékosság, vagy gondatlanság esetében az e törvény értelmében erre jogosult követelhet attól, akinek magatartása a tisztességtelen verseny fogalmát megvalósítja, „abbahagyást" — és e törvény 35 §-ának első bekezdése értelmében az elmaradt nyereséget is magábafoglaló kárának megtérítését. A kártérítési igény, illetve kötelezettség nem függ, illetve nem függhet attól, hogy a fél a károkozást szándékolta-e, avagy tudnia kellett eljárása tisztességtelen voltáról. A kártérítési igény előfeltétele, hogy a sérelmes magatartás a verseny szándékával, vagyis haszonszerzés céljából követtessék el. Az eszmei kár megtérítésére irányuló kereset jogos alappal bír a Tvt. 35. §-a szerint a bitorlással vagy utánzással (7—12. %) szándékosan elkövetett tisztességtelen verseny esetén. A sértett az abból eredő nem vagyoni kárért is méltányos pénzbeli elégtételt követelhet. Amidőn a Tvt. 44. §-ában felállított e párhuzamos hatáskörök közül a választási joggal szabadon rendelkező felperes, a kereskedelmi és iparkamara választott bírósága előtt folyó eljárást, vagyis azt az eljárást választotta, amely a kártérítési igény érvényesítését egyenesen kizárja; ezzel a tényével az ebből a tisztességtelen versenyből folyó ügyben maga zárta ki a kártérítési követelhetését, vagyis maga mondott le annak lehetőségéről, hogy a kárkövetelésével akár egyidejűleg, akár utólag, az abbahagyás kérdésében párhuzamos hatáskörű kir. törvényszékhez fordulhasson. Ezzel szemben nem jöhet ügyeimbe az a körülmény, hogy a felperes a választott bírósághoz beadott és csupán abbahagyásra irányuló keresetében a kárigény érvényesítésére vonatkozóan jogfentartó nyilatkozatot tett, mert az ellenkező felfogás a törvény fentebb idézett rendelkezéseiben megnyilvánuló törvényhozói akarat megkerülésére és annak kijátszására adna