Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 10. szám

IPARJOGI SZEMLE VYIU évfolyam AAIii Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1930 r. 10. SZÁM Tagsági járulékként 1(1 Jáhrlicher Bezugspreis W P SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. A magyar gazdasági értékeli védelme a világpiacon Irta: ír. C. M. R. Davidson, Haag A világpiacon általánosan ismert és kedvelt márkatulajdonosok érdekes szolidaritása nyilatkozik meg abban a magyar gazdasági értékek védelmét sürgető levélben, amelyet az iparjogvédelem egyik kiváló holland reprezentánsa, Davidsohn hágai szahadalmi ügyvivő intézett szerkesztőségünkhöz. A világvédjegyek erkölcsi értékének veszélyeztetését látja az illusztris cikkíró a tokaji bor, tehát a magyar gazdasági értékek egyik legkiválóbb árucikkének mind általánosabb utánzásában és hamisításában. A levelet, amely a holland gazdasági érdekeltségek a világpiacon általánosan ismert gazdasági értékekkel űzött visz szaélésekkel szemben alkalmazott lépéseiről is beszámol, az alábbiakban közöljük. Egyes országoknak, vidékeknek kiválóan sikerült bizonyos termékeket, gazdasági produktiunokat az illető ország, vidék neve alatt világszerte ismertté és kedveltté tenni. Gondoljunk csak a Gruyere, Kochefort és holland sajtokra, a holland és dán vajra, a bordeuxi, rajnavidéki borokra és még számos más helynév, tehát az eredetre utaló elnevezés alatt ismertté vált árucikkekre. Magyarország egyik legismertebb produktuma a világszerte ismert és kedvelt tokaji bor. Sajnos, a világszerte ismertté válás magában rejti az utánzás veszélyét is. Igen sok áru forog közkézen a kereskedelmi forgalomban, világszerte ismert nevek alatt, melyek bizony távolról sem arról a vidékről valók, amelynek nevét viselik. Nagyon természetes, hogy ezen olcsóbb és silányabb áru az eredeti áru termelőjének, előállítójának és forgalombahozójának, nemkülönben az eredeti árut kereső fogyasztónak érzékeny kárt, csalódást okoz. Az utánzó az áru jó nevét annyira aláássa, hogy ennek következtében az áru clailása jelentékenyen megnehezül, sőt esetleg lehetetlenné i.s válik, mivel a fogyasztóközönség az áru említésénél már hamisítványra gondol. Ez a veszély fenyegette megsemmisüléssel a múlt század végén a holland sajt- és vajtermelést is. A hamisítás olymérvfj volt, hogy hollandi vaj alatt már margarint vagy erősen niargarinal kevert vaj-at értettek. Hollandi sajt elnevezés alatt (eidami, Gouda) pedig oly sajtokat hoztak forgalomba, melyeknek zsírtartalma 0 és 55% között váltakozott. A tokaji borkereskedelem a tokaji borok silány utánzatainak elterjedésével, mind súlyosabb erkölcsi és anyagi kárt szenved. Mint az ipari jogvédelem egyik szerény munkása, talán szolgálatot teszek a magyar gazdasági érdekeltségnek, ha ismertetem azon eszközöket, amelyekkel Hollandiának sikerült a gazdasági piacot az értéktelen és silány utánzatoktól megtisztítania. Talán sikerül ugyanezen eszközük szerencsés alkalmazásával a tokaji bor utánzatait is kiszorítani a nemzetközi kereskedelmi forgalomból. Mikor a vajhamisítás Hollandiában már a legnagyobb mérvben elharapózott, a tisztességes vajtermelők és kereskedők egyesületet alakítottak, ú. n. vajellenőrző-állomásokat, melyeknek költségeit bár maguk fedezték, mégis azok ügykezlését és ellenőrzését erkölcsi testületek kezébe tették le, hogy a külföld bizalmát újólag megnyerjék. Az egyesület tagjai köztiszteletben álló vajtermelők és vajkereskedők, akik sem közvetlenül, sem közvetve a margarinkereskedelemben nem érdekeltek. Ingyen szállítanak vaj- és tejszínmintát és készséggel szolgálnak bármily irányú felvilágosítással. Hasonló egyesületeket alakítottak a sajtgyárosok és sajtkereskedők is, sajtellenőrzőállomásokat, laboratóriumokat, kiváló vegyészeket alkalmaztak és ezek útján győződtek meg arról, hogy azon áruk, melyeket az egyesületi tagok forgalomba hoznak, zsír- és víztartalom tekintetében a követelményeknek mindenben megfelelnek-e. Így a fogyasztóközönség nyugodtan vásárolta az egyesületi tagok által előállított és forgalomba hozott vajat és sajtot, mivel meg volt győződve arról, hogy a legkiválóbb árut kapja. Az állam hivatalosan is elismerte ezen egyesületeket, amennyiben állami felügyelet alá helyezte őket és számukra törvényben megállapított állami védjegyek használatát engedélyezte. Egy védjegy a vaj- és négy védjegy (zsírtartalom szerint) a sajtáruk védelmére. Mi sem természetesebb, mint hogy az államnak fentemlített ténykedése a védjegygyei ellátott, államilag ellenőrzött sajt és vaj iránti bizalmat nagyban fokozta, különösképpen külföldön. Az állami jeggyel ellátott sajt piaci ára kb. Vto hollandi forinttal, 'A pengővel drágább, mint az állami ellenőrző jegy gyel el nem látott sajtoké. Hollandia vajtermelésének 90%-a és sajtttermelésének 95%-a ily egyesületi ellenőrzés alatt áll. Hollandiában jelenleg 9 vaj- és 5 sajtellenőrzőállomás van. A vajellenőrző-állomások üzemi költségei 150.000 forintot, a sajtellenőrző-állomás költségei 270.000 forintot (400.000 és G00.000 P) emésztenek fel évenként. Ezen költségekhez járulnak azután még az állami ellenőrző jegy költségei. A vajjegyek évi 50.000 forint (120.000 P) és a sajtellenőrző jegyek évi 150.000 forint (400.000 P) költséget jelentenek. A sajt- és vajellenőrző-állomás fentartási költségei tehát kb. 620.000 forintra, mintegy l'A millió pengőre rúgnak. Mint már említettem, az összes költségek viselése az egyesületi tagokra nehezedik. Ezúton azonban sikerült elérnünk azt, hogy a holland tejtermékek oly jóhírnévnek örvendenek, hogy az évi vajkivitel értéke 80 millió forint és az évi sajtkivitelé 70 millió forint (200 millió és 160 millió). Érthető, hogy ezen példa több gazdasági ágban követésro talált és ma már a holland főzelék- és zöldségkeres-