Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 7. szám - A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség budapesti kongresszusa

2 IPARJOGI SZEMLE sieni. Külföldi vállalatok védjegyednek kizárólagos forgalombahozatalára történő megbízás tehát nem akadályozhatja meg a 'versenytársakat abban, hogy az eredeti forrásból származó, azonos védjeggyel ellátott árukat, akár a kizárólagos forgalombahozatallal megbízott versenytárs megkerülésével is, forgalomba ne hozhassák. Az ily, a szabadversenyben gyökerező és a megtévesztés lehetőségének a kizárásával gyakorolt jogoknak, netalán formális (védjegy) jogok érvényesítése alapján történő megakadályozása, illetve az erre irányuló törekvésekben a Jury meg nem engedett versenyeszközt lát, amely a konkrét eset ténykörülményeinek mérlegelésével tisztességtelen versennyé is minősülhet. (A védjegy belajstromozásakor védjegytulajdonos rosszhiszeműen járt el, avagy tudomással bírt formai jogosultságának tartalmilag jogtalan voltáról.) A Jury nézete szerint az eredeti védjegyes áruknak, vagyis ugyanabból a közös védjegyes vállalatból származó áruknak az eredeti védjeggyel való forgalombahozatala kifogás tárgyává nem tehető, hacsak a forgalombahozó tilalmi kikötés ellenére jár cl (annak dacára, hogy kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a kérdéses védjegyes árut pl a magyar piacon forgalomba nem hozza, — azt megszegi. (J. 4099. H. 1920.) A védjegyekkel, illetve a védjegyes (árujeggyel ellátott) árukkal űzött visszaélésekkel, vagyis 6zámos, a védjegyjoggal kapcsolatos erkölcstelen üzleti cselekménnyel szemben bírói gyakorlatunk kifejezett rendelkezés hiányában magánjogi oltalmat nyújtott. A közvetlenül, illeme közvetve védelmet nyújtó speciális jogszabályaink azonban távolról sem nyújtottak kielégítő és feltétlen védelmet és ígj egyedül a törvényhozástél, vagyis a külön versenytörvénytől e két jogterületet egybekötő törvényes intézkedéstől kell várnunk a hathatós oltalmat. Míg ugyanis a védjegyjog formális szempontok által korlátolt védelmet nyújt és kizárólag formai előfeltételek ellenében szerezhető meg, addig a tisztességtelen versenyről szóló törvény már a jog formaságai fölé emelkedik és kizárólag azt vizsgálja, hogy valamely üzleti magatartás, valamely propagandaeszköznek az alkalmazása a kereskedő-tisztességbe, avagy a jó erkölcsökbe ütközik-e. A versenytörvény íme a védjegylajstromozás formai előfeltétele nélkül, sőt a lajstromozás által előállott formai jogosítványok ellenére is törvényes oltalmat adhat az erkölcstelen, illetve az üzleti tisztességbe ütköző ténykedésekkel szemben. A formális védjegyjog is tehát csak az üzleti tisztesség, a jó erkölcsszabta korlátokon belül érvényesíthető. Amennyiben a cég, a név, a védjegy használata az üzleti tisztességbe ütközik, úgy a sértettnek jogában állhat az ily cégnek, névnek, védjegynek, árujegynek abbahagyását, illetőleg megfelelő toldattal történő használatát kérelmezni. Amennyiben tehát beigazolást nyer, hogy a korábbi védjegy, amelyet bejelentő egyáltalában nem gyártott, egy más versenyvállalat védjegyeként a forgalomban általánosan ismeretes, úgy a korábbi védjegytulajdonos védjegyhasználata az üzleti tisztességbe, a jó erkölcsökbe ütközhet. A versenytörvény szelleme nem tűrheti, hogy egy formális jog lábbal tiporjon gazdasági érdekeket, hogy a korábbi bejelentő, kizárólag e tényével (a bejelentés tényével) kisajátíthasson a maga javára oly értékes védjegyeket, neveket, tehát gazdasági értékeket, amelyek közismertté tételében semmi része nem volt. Az egész világon észlelhető jelenség, hogy a védjegyjogoknak többé-kevésbé formalisztikus rendszerét a versenyjognak a materiális igazságot szem előtt tartó szelleme egészíti ki, sőt a védjegyjog tételeit átformálja, az anyagi igazság érvényesülésére alkalmas tételekkel bővíti ki. A versenyjognak ez a világszerte érvényesülő tendenciája, miként azt a fentebb előadott több jogeset bemutatásával igazoltuk is, a magyar jogban is diadalra jutott. Gyakorlatunkban máris elég nagy számban fordultak elő esetek, amikor a tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezései alapján az ellenfél védjegylajstrom ozása által előidézett sérelem reparálását kérik a felek. A legutóbbi, a peres és nem peres eljárást szabályozó tervezet alapelvének felállításánál a gyakorlati élet követelményeiből indult ki. A védjegyoltalmat biztosítja mindazon relációkban, amelyekben a védjegytulajdonos védjegyét használja. A tervezet szerint (8. § d) pont) a védjegy törlése az esetben is elrendelhető, ha az 1923. évi V. tc.-ben tárgyalt tisztességtelen verseny alapján hozott ítélet a védjegy használatának abbahagyására kötelezné az alperest. Ez az intézkedés a tisztességtelen verseny konzekvenciáinak körét a maival szemben lényegesen kibővíti. Az abbahagyás kimondása azonban a védjegy törlését még feltétlenül nem vonhatja maga után, vagyis csupán abban az esetben rendelhető el. ha a megtévesztés lehetősége magában a védjegylajstromban szereplő védjegyben rejlik. A JuryK és Választott BíróságoK döntései A közönség bármily irányú félrevezetése, a hirdetést ellensúlyozó, a közönséggel természetszerűleg nem közölt, avagy burkolt, a futólagosan olvasó vevő részéről figyelembe nem vehető (eldugott) közlések formájában, a hirdetett áruknak csak részben való kiszolgáltatása, a hirdetett áruknak csak bizonyos árucikkekre való korlátozása, a kedvezményes áron hirdetett árucsoportok csekély, már a vásár megkezdése napján kifogyó mennyisége, mindmegannyi oly körülmények, amelyek a hirdetést, a vásárt tiztességtelen versenyeszközzé tehetik. (J. 1099—D. 1930.) A versenytársnak üzleti magatartása a maga teljes egészében mérlegelendő. — Szédelgő feldícsérés. A reklámszédelgéssel kapcsolatban a Jury tisztességtelen versenynek minősítette a versenytárs ama magatartását, amellyel egyes árukat a kirakataiban más minőségűeknek jelzett, mint amilyen minőségűeket azután az üzletben tényleg eladott. ( J. 4099—C. 1930.) A Jury egyébként súlyt helyez arra, hogy a hirdetés szövege mindenkor a maga teljes egészében bíráltassék el, de a felfogáson túlmenöleg nem elégszik meg azzal, hogy kizárólag a reklám közlései tétessenek bírálat tárgyává, hanem a versenytársnak a hirdetéssel kapcsolatos egész üzleti magatartását is bírálat tárgyává teszi. Nem elegendő tehát, hogy a hirdetésben jelzett árukra vonatkozólag a versenytárs minden tekintetben eleget is tesz kínálatának, hanem kutatás tárgyává teszi, hogy vájjon hirdető eme, különösen előnyös vásárlási alkalmat, a hirdetés tényét, nem ellensúlyozza-e oly üzleti eljárással, amely illuzóriussá teszi, illetve teheti a kedvező vásárlási alkalmat. Vajjou a hirdetésnek nem-e egyedüli célja a vevőnek az üzletbe való csábítása, hogy azután, számolva a vevő természetével, öt erkölcsi presszióval, egyéb élelmességgel mintegy vásárlásra bírja, a vásárlást kierőszakolja. Így az üzletben, illetve raktáron levő áruk bizonyos részét, hirdető, a forgalmi piacon általánosan szereplő áruknál magasabb árban nyújtja a közönségnek. Kézenfekvő, hogy a hirdetés, bár adatai minden tekintetben megfelelnek a valóságnak, mégis a közönség megtévesztésére irányul, mivel a rendszerint naiv és könnyen hívő közönség joggal lehet abban a felfogásban, hogy az oly versenyüzletben, ahol egyes árukra vonatkozólag ily „különösen előnyös" kedvező vásárlási alkalmat hirdetnek, ott a bevásárlás az egész vonalon, vagyis más árucikkekre nézve is, ha mingyárt nem is a reklámközlésben jelzett engedményes árban, de kétségkívül a rendes forgalmi árban kapható. Ha azonban a hirdetés általános szövegezése, benyomása végeladásszerű jelleget ölt, a versenytörvény 29. §-ának utolsó bekezdése alkalmazást nyerhet. Mikor tekintendő a hirdetés végeladásszerűnek, esetről-esetre a Jurynek véleménye alapján döntendő el. (J. 499—D—1930.) A „14 és 30 napos vásárokkal" szemben az érdekképviseletek részéről ismételten emelt panaszokra a Jury a következőket jegyzi meg: A „vásár" szó valamely cikkre vonatkozóan azt jelenti, hogy a cikk tömegesen kerül eladásra. Különösen előnyös vásárlásra való alkalmat a vásár szó akkor jelent, ha az más olyan kifejezésekkel kapcsolatban használtatik, amely kifejezések együttvéve előnyös vételre, végeladásszerű kiárusításokra, eladásokra utalnak. Ilyen kifejezések pl. „csak 14 napig", „önköltségi gyári áron", „elsőrendű minőség", „míg a készlet tart", „soha nem létezett árak", „minden elfogadható áron". ..tűzkártól megmentett áruk" a vásár szónak, illetve általában a hirdetésnek már olyan tartalmat adhatnak, amely arra enged következtetni és a közönségben azt a hitet alkalmas ébreszteni, hogy az illető üzletben „végeladásszerű" kiárusítás folyik. (J. 4099—E—1930., Vb. 47.472-1929.) A reklámközléseknek minden tekintetben fedniük kell a