Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 7. szám - A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség budapesti kongresszusa

IPARJOGI SZEMLE valóságot. Amennyiben tehát ;i versenyvállalatok „20, 30, 40 és 50%-nál olcsóbb" („feláron", „alkalmi", „árverésen vásá­rolt", stb., stb., tehát kedvezményes) árakon hirdetnek anél­kül, hogy közelebbről megjelölnék a kedvezményes árban árusítandó árucikkeket, vagy azok csoportját (illetve való­ban kedvezményes árban árusítanának), az ily reklámközlé­sek: az üzletben feltalálható valamennyi árucikkre kell, hogy vonatkozzanak. A kedvezményes áron való eladás hirdetésé­nél, amennyiben az áruk %-os engedménnyel jelöltetnek mog, a reklámközlés adatainak elbírálásánál (tényállításnál) min­denkor a hirdetés időpontjában dívó, azonosminőségü áruk, általános piaci ára veendő ügyelembe. (J. 53.102—1929.) „A forgalmi piacon lévő árukkal azonos árucikkeink,, min­den külföldi és hazai ajánlatnál 30%-kal olcsóbbak" reklám­közlést a Jury oly határozott ajánlatnak tekintette, amely egyfelől az olvasóban a rendes kereskedői haszonnal dolgozó kereskedő kalkulációjába vetett hitet alkalmas megrendíteni, másfelől pedig illetéktelenül betolakszik az idegen verseny­vállalatok kereskedelmi munkájába, vagyis azok kalkuláció­jára alapítja a maga üzleti munkáját. — A Jury általános elvként hangoztatja, hogy a reklámtevékenység, a jogos védelem esetétől eltekintve, kizárólag a saját kereskedelmi és ipari munkára, annak dicséretére támaszkodjék anélkül, hogy a versenytársat, a szakma munkáját (kicsinylőleg, tár­gyilagos kritika színezetével stb.) bárminő vonatkozásban is érintené. (J. F—4099—1930.) — Határozott állítások: „Első", „Egyetlen", „Specializált", „A legmegbízhatóbb" (Vb. 36.675— 1929.) Hatósági jellegre utaló megtévesztő cégfeliratok. Az újabban mind gyakoribbá vált hangzatos cégtoldatok, ható­sági jellegre utaló megtévesztő felírások ellen beadott pana­szokra nézve a Jury döntése a következő: A Jury megálla­pítja, hogy a hatósági jellegre, avagy általában a vállalat nagyságára, teljesítőképességére stb. utaló megtévesztő üzleti feliratok, amelyek elrendezésük, szövegezésük stb. folytán alkalmasak lehetnek annak a valótlan hitnek a felkeltésére, hogy az ily feliratokat alkalmazó vállalat, hatósági üzem avagy hatóság átal támogatott vagy a hatósággal bármily irányú közvetlen vagy közvetett üzleti összeköttetésben áll (gyár, nagyüzem, gyári lerakat stb.) reklámszédelgés jellegé­vel bírnak. (J. 12.410—1930.) Önköltségi ár. Elvi jelentőségű a Juryknek, illetve Vá­lasztott Bíróságoknak az „önköltség, gyári ár" kérdésében el­foglalt álláspontja. Az önköltségi gyári ár három tényezőből áll elő, úgymint az anyagárakból, munkabérekből és a rezsi­költségekből. A rezsiköltség az alperes kalkulációjában ismét három adatból tevődik össze, ú. m. a forgalmi adóból, a kama­tokból és a szerszámtételekből. — Ámde a Vb. megítélése szerint a forgalmi adó a rezsiköltség megállapításánál figye­lembe nem jöhet, mert azt a gyáros a vevőnek felszámítja, az neki megtérül, tehát az önköltségi gyári ár megállapításánál mint szereplő, egyik tényező kiesik. — A kamattételek közül a vállalat alaptőkéjének sokszoros értéke után fizetett kamat az önköltség számítása szempontjából szintén nem tekinthető rezsitételnek. Az alaptőke pótlásául felvett kölcsön kamata ugyanis nem alkalmas tétel az önköltség-ár gyarapítására, hanem csakis azt eredményezheti, hogy a végső mérlegben a vállalat tiszta nyereségét, hasznát csökkenti, épúgy, mint az alaptőke netaláni elenyészése vagy részleges elveszése. Az első beruházással kapcsolatos berendezésből származó szer­számköltségek az önköltségi gyári ár felszámításánál az első évben gyártott edényekre ugyancsak nem számíthatók. (Vb. 54.252—1929.) A magyar ipar védelme érdekében igen jelentős a Vb. alábbi ítélete, amelyben a Választott Bíróság a magyar áruk szállítására tett ajánlatoknak feltétlen, közigazgatási termé­szetű rendeletek tűrésével szemben is való szigorú betartását követeli. A tisztességtelen verseny szempontjából nem az a döntő, hogy a felperes egy közigazgatási természetű rende­letbe ütköző eljárást tanusított-e, hanem egyedül az, hogy az üzleti tisztességbe ütköző magatartást követett-e el azáltal, hogy magyar árura vonatkozó ajánlatával szemben mégis külföldi árut szállított. Ha ugyanis valamely gyár ajánlatá­nak meg nem felelően a megrendelőnek magyar gyártmány helyett külföldi árut szállít, ezáltal a rendelést a magyar gyáraktól elvonja és a magyar gyáriparnak, amely magyar gyártmányokat szállít és igyekszik az országban elhelyezni, kétségkívül kárt okoz. Ezt nem enyhíti az a körülmény, hogyha a megrendelők ideiglenesen bele is egyeznek idegen gép átvételébe és ha ez a kormányhatóság hozzájárulásával történik is, mert ezt nyilván abban a feltevésben teszik, hogy a gyár az idegen gépet a kicseréléshez szükséges időn belül teljesíteni fogja. (Vb. 3647—1929.) A Kúriának határozatai Ax abbahagyásra Irányuló kérelem előterjesztése hiányá­ban Is helye lehet kártérítési igény érvényesítésének, mert a Tvt. rendelkezései ennek feltételül szabását nem tartalmazzák és így az az általános anyagi jogi szabály, hogy ha valamely jogviszonyból több igény ered, a hitelező azokat akár külön­külön is érvényesítheti. Tehát, ha a tényállás alapot nyújt valamely a 35. §-ban felsorolt sérelmes magatartás szándékos tanúsításának megállapítására, a 6értett versenytárs az abba­hagyás! kérelemtől függetlenül is érvényesítheti az elégtétel­hez megnyílt igényét. (P. IV. 2191—1929.) A kárigény megállapításához a Tvt. 1. § értelmében ele­gendő már az is, hogy a kárt okozó tilos cselekmény tekinte­tében annak elkövetőjét gondatlanság terhelje, ez pedig jog­szabálysértés nélkül volt az alperes terhére megállapítható már abból a meg sem támadott tényállásból folyóan is, hogy mint a felperes kelendő füzeteinek éveken át volt elárusítója, az első, eltérő külsőben megjelent alperesi dalosfüzet kudarca után kiadott újabb dalosfüzetét a felperes füzeteihez hasonló külsőben jelentette meg, holott a neki bemutatott kefelevo­natból is szükségkép fel kellett Ismernie az összetéveszthető­séget. De a fellebbezési bíróság által felhívott elsőbírósági ítéleti megállapítás szerint az alperest a kifogásolt eljárásá­ban nem is csak gondatlanság, hanem rosszhiszeműség ter­heli, ami pedig a szándékosság megállapításával egyértelmű, következőleg az alperes azt is alaptalanul panaszolja, hogy kellő tényalap megállapítása nélkül történt kártérítési fele­lősségnek a megállapítása. Minthogy pedig egyébként is irat­ellenesség és az okszerűség sérelme nélkül, a Pp. 270. §-ának megfelelő megokolással megállapított tényálláson alapszik az Irányadó anyagi jognak is megfelelő döntés: az alperest mindenkép alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítani éa a Pp. 543. ós 508. §-ai alapján a sikertelen jogorvoslatával okozott költség viselésére kötelezni kellett. (P. IV. 897—1929.) Szándékosság — gondatlanság. (Üzleti titok.) A tényállás­ból kétségen kívül következik, hogy a F. K. részéről a felperesnek küldött, de a postai közegek tévedése folytán alperesnek kézbesített gallérküldemény tisztításba vétele éa a tisztítási munkálat egy részének elvégzése az alperes, ille­tőleg ennek alkalmazottai részéről nem a postacsomagkézbe­sítés téves voltának és rendelésének felperes­hez intézett voltának tudatában, tehát nem szándékosan, vagyis nem tudva és akarva végeztetett, és minthogy az adott esetben a tisztítási munkálat folytatása abból következtetve is. hogy a felperes részéről C. I. alatt csatolt, más esetekre vonatkozó és részéről írt, felpereshez intézett jegyzékek hátlapjain foglalt utasítás szerint minden ily csomagmunkálat elvégzése rendszerint „nagyon sürgős" és a küldemény a rendelő cégnek „mielőbb visszaküldendő", a tévedés feníorgása ellenére is a rendelő cég érdekével össz­hangban állónak mutatkozott, sőt az adott esetben a tisztítási munkálatok befejezése már a rendelőnek a fennebb hivat­kozott és az alpereshez intézett 5. •/• alatt csatolt levelében fog­lalt utasítására is történt, nyilvánvaló, hogy oly szándékos­ság, vagy gondatlanság, amely üzleti titoknak a Tvt. 15. §-ában meghatározott módon való felhasználásával véghez­vitt cselekmény elkövetése esetében is, a Tvt. fennebb hivat­kozott 35. §-a értelmében az elmaradt nyereséget is magában foglaló kártérítés és elégtétel megítélésére alapul szolgál­hatna, ebben az adott esetben fenn nem forog. (P. IV. 8385— 1929.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom