Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 6. szám - A budapesti kongresszus

IPARJOGI SZEMLE A JuryK és Választott Bíróságok elvi jelentőségű döntései Általános szempontoK a tisztességtelen verseny megítélésénél A kritika szabadsága. A Jttl'y az üzleti érintkezésben nem érinti a jogos kritika szabadságát, hacsak a tárgyilagosság méreteit meghaladó kritika versenyző célzatot, reklám, üzloti érdekeket nem szolgál. A versenytárs körleveleire utáló és annak adatait, üzleti produktumait (annak kiállítását, telje­sítő képességét), bíráló üzleti nyomtatvány azonban már oly iizloti eljárás, amely a versenytárs megnevezése nélkül is meg ttein engedett versenyeszköz lehet. (PL: Egyetlen, tehát ismert vpi-senyvállalat.) Általában a versenyárukat visszatetsző for­mában bemutató illusztrációk a versenyáruk előállítóit, üzleti érdekeit méltán sérthetik. (J. 17 604—1929., J. 56.727—1929.) Á Jury elvi álláspontja, hogy jogos, közérdekű igények­ből, a közönség- kioktatása az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. E felfogásnak megfelelően tehát •a napilapokban, avagy szaklapokban, általában a sajtóban, nyilvános vitaülésekben szigorúan tárgyilagos, tudományos cikk, avagy felszólalások alakjában annak a kérdésnek, illetve tényeknek megvitatása, hogy vájjon valamely szolgáltatás, illetve valamely versenyárunak a használata, alkalmazása, a technika inai állása mellett szükséges és megengedhető-e, Vnegfelel-e a hozzáf űzött várakozásnak, nyújt ja-e azt, amit ígéi% stb., stb.: erkölcstelen, tisztességtelen versenyeszköz nem tehet. — Ugyancsak nem tekinthető tiltott versenyeszköznek a saját szolgáltatások, illetve versenyárunak feldíesérése mel­lett a konkurreús áruknak nyilt forgalomban, szigorúan tárgyilagos ismertetések során történő eladása, ajánlása. A valóságnak egyébként megfelelő adatok azonban nem közöl­hetők egyoldalú beállítással, azok esetleges káros hatásának 'oly kiszínezésével, amelyek a vevőnek a vételtől való elriasz­tását, megfélemlítését eredményezhetnék. Ugyancsak tiltott versenyeszköz a magántulajdont képező védjegyes áruknak nyilvános hirdetésekben, avagy a személyek nagyobb körének szánt egyéb közleményekben való szembeállítása. — A Jury nézete szerint azonban a nyilt forgalomban tett nyilatkoza­tokkal, ajánlatokkal szemben, köztudomású tényeknek tenden­Víózus beállítása, kiemelése (a hatóságoknak a versenytárs részé­ről történő kioktatása), főleg a tényállításokon túlmenőleg azok­nak kiszíuezése, aláhúzása; már meg- nem engedett verseny­eszközzé válhat. — Az előadottak figyelembevételével a Jury úgy találja, hogy a versenytársak felpanaszolt magatartása, hogy t. i. az árú előállítására jogosult versenytárs áruinak egyfelől veszélyes, másfélőj az akalmazás felelőségteljes vol­tára utal, a való tényállításoknak kiszíuezése, alkalmas lehetett arra, hogy a pályázatot hirdetőnek a pályázatban határozot­tan kifejezésre jutott akaratát, elhatározását, a köztudomású tények dacára, hátrányosan befolyásolja. — Az a mód tehát, ahogyan a versenytársak a pályázaton szereplő árura vonat­kozó ajánlattételtől elállottak, a Jury nézete szerint panaszos részéről mint meg nem engedett versenyeszköz alkalmazása, joggal kifogásolható. „Iiészükről csakis az A. minőségű hor­gany szürkéből készült kocsitetőpépniázra pályázunk. A B. minőségű, vagyis ólomtartalmú festékpályázatban azért nem veszünk részt, mert a múltban szerzett szomorú tapasztala­taink azt bizonyítják, hogy az ólomtartalmú festékek készí­tése alkalmával munkásaink ólommérgezésben megbeteged­tek, gyomruk kőkeménnyé vált és gyógyításuk hosszú hetekig eltartott. Ugyancsak tapasztalatból tudjuk, hogy azon má­zoló munkások, akik ólomtartalmú olajfestékkel dolgoztak, tömegesen hasonló sz'unptoinájú ólomniérgezésben megbete­gedtek. Ugy tudjuk, hogy az ólomtartalmú festékek haszná­lata az egészségre veszélyes, mérgező tulajdonságuknál fogva. Euy nemzetközi munkásvédelmi megállapodás használatát tilt­ja, csak a mi parlamentünk intenciójától függ, hogy ezen nemzetközi megegyezést mikor cikkelyezi törvényei közé." (.T. 12.410—1930.) A versenyáruknak a forgalmi életben, lapok közléséi, ábrázolások stb. útján történő ismertetése, szembeállítása tehát kizárólag olymódon történhet, hogy az a versenytársak jogin üzleti érdekeit ne sértse. (J. 4099. — S. 1930.) A versenytárs körleveleire utaló és annak adatait, üzleti produktumait (annak kiállítását), teljesítő képességét bíráló üzleti nyomtatvány tehát már oly üzleti eljárás, amely a ver­senytárs megnevezése nélkül is meg nem engedett verseny­eszköz lehet. (P.: Egyetlen verseny vállalat.) Általában a ver­senyárukat visszatetsző formában bemutató1 (az idegen árukat piszkosnak, férg-esnek feltüntető) illusztrációk a versenyáruk előállítóit, gyártóit, üzleti érdekeit méltán sérthetik. (J. 4099. - T. 1930.) Ugyanolyan fajtájú gépeknek, árucikkek egymás mellett roló bemutatása és a gépek szerkezeti különbségének egy­mással szembeállítása csak akkor történik kifogástalanul, he­lyesen, ha a gépek minden szerkezeti részlete, különösen az, amely éppen a kiélezett különbségre vonatkozik, helyes be­mutatást nyer. (Vb. 36.693—1929.) Egy konkrét peres ügyben a Jury ama felfogásának ad kifejezést, hogy a könyvkiállítás (nyomdai, könyvkötészeti munka) és más kereskedelmi és ipari árucikk a verseny­törvény szempontjából egymást'! el nem választható. A Jury nézete szerint tehát a konkrét eset elbírálása szakértői el­bírálást nem igényel, mivel a Jnrynek ismételten elfoglalt álláspontja szerint az idegen vállalatok forgalom tárgyát ké­pező és közhasznú árucikkeinek ócsárlása a versenytárs ré­széről, versenyző célzattal, a kritika szabadságával össze nem egyeztethető. De ez állásponttól eltekintve, unnak a kérdésnek az elbírálására, hogy az előállított áru „silány"-nak minősft­hető-e, illet ve „destruáló köntös"-ben jelenik-e meg, maga az olvasó (az intelligensebb ember) — avagy az olvasó' lelki­világát ismerő kiadó — hivatott bírálatot mondani. A Jury nézete szerint művészi, a fejlődést szolgáló tárgyilagos kritika üzleti érdekeket nem szolgálhat. (J. 4499. D. — Í930.) A szabadverseitynek az elve érvényesül a gyártási el­járások felhasználásánál is. — A szabadverseny szempontjából nem is volna megengedhető a szolgálati minőségben megtudott üzemi titok további oltalma, mert a szubadverseny teljes meg­bénítására vezetne, ha az alkalmazott kilépése után azt, amit előbbi főnökénél megtanult, újabb alkalmaztatása helyén fel nem használhatná. A Juryk és Választott Bíróságok nyomatékosan hang­súlyozzák az individuális rendelkező jogot az adás-vételi for­galomban. — Az üzleti vállalatok ama ténykedése, hogy az áru kiszolgáltatását minden indokolás nélkül megtagadják, a Jury nézete szerint a versenytörvény tiltó rendelkezései, ille­tőleg az üzleti tisztesség vagy a jó erkölcsök szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. A Jury főfeladatát abban látja, hogy a kereskedelem kor­látlan szabadságát biztosítsa. E felofgásának megfelelően a Jury megállapítja, hogy — a kereskedelmi szabadság folyo­mánya, sőt követelménye, hogy a kereskedő a legolcsóbb for­rásból vásárolhasson. — Közszükségleti cikkekben monopó­liumot élvező vállalatok nem tagadhatják meg az áru ki­szolgáltatását. A monopólium tárgyául szolgáló közszükség­leti cikk elosztását eszközlő szerv nem hivatkozibatik arra, hogy a saját áruját annak adhatja., akinek akarja, mert ez az elv monopóliumszerű1 közszkségleti cikkre, a Jury nézete sze­rint, nem vonatkozhatik (.1. 17.551—1930.) A védjegyes vállalatok korlátlan szabadsággal rendelkez­hetnek áruik felett. A versenytárs, aki nem élvez monopó­liumot, aki tehát nem fojthatja cl a versenyt, teljes joggal megkövetelheti vevőitől, hogy kizárólag tőle szerezzék be szük­ségleteiket és annak megkerülése esetén az áru további kiszol­gáltatását üzleti érdekből megtagadhat ja. (J. 17.822—1930.) Egyedül az árak leszorításával folytatott verseny még nem tisztességtelen. A Választott Bíróság megítélése szerint a keres­kedelmi forgalomban a verseny szabad s a versenytárs letörése is meg vap engedve. Nem tiltott dolog tehát ily verseny' bejelenteni, feltéve, hogy a vei-seny megengedett eszközökkel történik. Az árak leszorítása, mint a vásárlóközönség érdekeit szolgáló eljárás, az üzleti tisztesség- szempontjából nem kifo­gásolható. (Vb. 7503—1930.) Az a versenytárs, ahi nem élvez monopóliumot, aki tehát nem fojthatja el a versenyt, teljes joggal megkövetelheti vevőitől, hogy kizárólag tőle szerezzék be szükségleteiket és annak megkerülése esetén a további árukiszolgáltatást üzleti érdekből megtagadhatja. (J. 17.551—1930.) Bojkott. A Jury megítélése szerint „a bojkott, mint * tájnadás és védekezésnek a legszélsőségesebb fegyvere, elvben elítélendő. Megengedett és indokolt azonban ott, ahol a táma­dás a versenytársak érdekeit érzékenyen kái-osítja és e táma­dás másként el nem hárítható, avagy a védelmet a szakma exisztenciális érdekei indokolják. E szélsőséges fegyver tehát kizárólag a szakma renitens elemeivel szemben nyerhet alkal­mazást. A versenytárs üzleti magatartása szabja meg a táma­dás és a védekezés módját és eszközeit. (J. 55.119—1928.. J. 36304—A—1929., J. 15.822—1930.) A Jury ez elvi álláspontját a Ouria is magáévá tette legutóbb hozott ítéletével, amely szerint a kizárás akkor jogszerű, ha az oly alapokon nyugszik, amely megfelel úgy a szakmabeli termelők, mint a tovább­él adók és a fogyasztók összeegyeztethető és összeegyeztetendő jogos érdekeinek. (P. 6821—1929.) Szerződésszegés. Maga a szerződésszegés ténye, a verseny­törvény szempontjából, még kifogás tárgyává nem tehető. Az oly vevőcsábítás, vevőszerzés, amelyet durva szerződésszegés kihasználásával folytatnak, azonban már a versenytörvény szempontjából is mérlegelendő, A Jury általában ama nézeté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom