Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 6. szám - A budapesti kongresszus

IPARJOGI SZEMLE nek ail kifejezést, hogy a vevőkör adás-vétel tárgyát képezheti, sőt a kereskedelmi üzlet folytatásának egyik legjelentősebb tényezője. Igen sok esetben, főleg védjegyes áruknál, magát a vállalatot képviseli. A kereskedelmi üzlet átruházására irányuló adás-vételi szerződés esetében tehát a versenytárs a szerződésszerű teljesítésre vonatkozó törvényes kötelezettség-énéi fogva tartózkodni köteles ,,a tisztességes ember életfelfogásával össze nem egyeztethető oly magatartással, amely a vevőre nézve az átruházott vevőkör elvesztését eredményezhetné". A Jury éppen ezeai oknál fogva a maga részéről is elfogadja a bíróságoknak (Bpesti kar. ítélőtábla 12.252—1929.) ama álláspontját, amely szerint mindazon esetekben, amidőn a versenytárs kifejezetten kötelezte magát arra, hogy az eladott üzlet vevőkörét kiszolgálni nem fogja és ezen írásos megállapodásban megállapítható a vételár ellenértéke, a megállapodás be nem tartása az üzleti tisztességbe is ütközik. A Jury tehát a vevőkörnek vagyoni értékot tulajdonít, amely az üzlet átruházásánál rendszerint a vételár ellenértékéül szolgál. (J. 4499 — K. — 1930.) Szóbeli megállapodások erkölcstelen kijátszása tisztességtelen versenyeszköz. Egy külföldi gyáros vezérképviselője több ezüstműves gyárossal szóbeli megállapodást létesített, amely szerint bronzból készült díszműáruit kizárólag nevezetteknek (az ezüstműves gyárosoknak) adja át. ezüsttel történő bevonás és egy meghatározoti egységes árban történő forgalombahozatal céljából. A vezérképvisrió ügynöke azonban nemcsak hogy más cégnek is eladta ezüsttel történő bevonás céljából a kérdéses díszműárukat (szerződésszegés), hanem felhívta a versenylársak figyelmét az egységes áriakra és az eladás előmozdítása céljából őket az árucikkek olcsóbb áron való előállíthatására és mily módon történő forgaloinbahozatalának előnyeire — és ezzel a megállapodás ellenére, annak kijátszására (tisztességtelen verseny) oktatta. A Jury megítélése szerint a vezérképviselő eljárása tisztességtelen verseny. (Vb. 11.241—1930.. J. 17.551—1930.) A verőknél,' a rátéttől való elállásra történő rábírása azonban függetlenül attól, hogy az jóhiszeműen történt-e, nem meríti ki feltétlenül a hírnévrontás tényálladéki elemeit. A Jury a vevőnek a vételtől való' elállásra történő rábírását csak abban az esetben minősíti tisztességtelen versenynek, ha ez az elá'láüra történő rábírás a kérdéses áru ócsárlása „(megtévesztő demonstrálása, helytelen szembeállítása stb.) "Útján történik, vagyis nem vonatkozik a vevő előtt is általánosan ismert és tudott tényekre. (J. 4099—1930.) Tisztességtelen vevőszerzés. Az üzletátruházásokkal, az üzlethelyiségből történő „kisteigerolásokkal", kibérlésekkel kapcsolatban ismételten panasz tárgyát képezte, hogy az ily helyiségbe beköltöző versenytárs igyekszik a volt üzlethelyiség vevőit, megtévesztő magatartással, a maga javára megszerezni. — Mindaddig, így szól a Jury döntése, amíg a vevőszerzés az üzleti életben megengedett versenyeszközökkel történik, vagyis, amíg az üzlettulajdonos a maga kereskedelmi és ipari tevékenységére támaszkodva kívánja a vevőközönséget a maga javára megszerezni, eladdig tisztességtelen versenyről nem beszélhetünk. Mihelyt azonban a versenytárs idegen versenyvállalat kereskedelmi és ipari munkájára, illetve jó hírnevére támaszkodik, vagyis a vevőközönséget ézirányú tévedésében meghagyja, (a régi tulajdonost kereső vevőt megtéveszti — „ezidőszerint nincs itt" stb.) — már megnem engedett versenyeszközökkel él. (J. 4099 — G. — 1930.) A vevőfogdosás kérdésében immár következetes gyakorlat alakult ki. A panaszok azonban, sajnos, állandólak. Napnap után tápasztalható, hogy a versenytársak a kirakatuk előtt megálló' vevőket megszólítják és azokat üzletükbe tolakodó módon behívják. A Juryk és választott bíróságok mindmegannyi esetben kötelezték alpereseket, hogy ama üzleti eljárásukat, hogy az üzletük, kirakatuk előtt megjelenő vevőket a segédjükkel megszólíttatják és az üzletbe behívják vásárlás céljából, azonnali hatállyal és esetenként ismétlődő 200 (kettőszáz) pengő pénzbírság terhével abbanhagyják és a legszigorúbban őrködjenek afelett is, hogy üzletük semilyen alkalmazottja az uccáról a járókelő vagy a kirakat előtt álló vevő ket megszólítsák és azokat különböző ígéretekkel üzletükbe hívják, mivel ez az üzleti magatartás: az üzleti jóéi-kölesükbe ütközik. (J. 54.403—1929., Vb. 4435—1930.) Vevőfogdosásnak nem tekinthető azonban a magát önállósító versenytársnak az az eljárása, hogy ismerős vevőit felkeresi és tőlük vállalatának támogatását kéri, anélkül, hogy távozásának körülményeiről valótlan, hírnév- és hitelront©' kijelentéseket tenne. E megállapítás azonban nem vonatkoztatható az uccán történő megszólításokra. (J. 4499—1930.) A versenytilalmi kikötések már csak természetüknél fogva elsősorban a munkaadó érdekeit hivatottak szolgálni, vagyis a szerződéses szabadság elvéből-kifolyólag is, a munkaadó üzleti érdekeinek védelmét célozzák az alkalmazottjával, illetve versenytársával szemben. Jogot ad a munkaadónak arra, hogy a jóerkülcsük, jogos gazdasági erdekek keretén belül, továbbá az alkalmazott boldogulását méltánytalanul megnehezítő kikötések mellőzésével, üzleti érdekeit megfelelően biztosítsa. A Jury álláspontja szerint az itt érintett elvi szempontok figyelembevételével a versenytilalmi kikötés időbelileg méltányos mértékére korlátozható, figyelemmel a szerződéses kikötésekkor fennálló körülményekre. (J. 4099—1930.) A helyiség-bérlésekkel kapcsolatban kikötött versenytilalom is hasonló elvek alapján mérlegelendő. A konkrét peres ügyben a peres főlek között létrejött versenytilalmi megállapodás tartalma az, hogy az ismertebb nevű felperessel fennállott jogviszony megszűnte után egy évig sem alperesnek, sem jogutódjának kelmefostési és tisztítási munkát az alperes által bérelt üzlethelyiségben vállalnia nem szabad. — A választott bíróság ítélete szerint ahhoz kétségtelen joga volt alperesnek, hogy az összeköttetés megszűnte után azt a helyiségrészl, ahol a felperes részére a felvevőhely volt, vagy a két helyiségrész niogcse-rélt'sévcl üzletének a másik részét bárkinek albérletbe adhassa, — ámde ugyanolyan természetű üzlet részérc mint. a felperesé, az összeköttetés megszűntétől számított egy évig albérletbe nem adhatta, vagyis az üzlet helyiségben tisztítási vagy festési munkát senki részére nem vállalhatott. E részben a versenytilalmi megállapodás nemcsak az alperest magát, hanem a jogutódját is lekötötte. A tekintetben pedig, hogy a jogutódja ilyen természetű üzletággal a helyiségben ne foglalkozzék, a felelősség alperest terhelte, mert a felperessel ő állott szerződéses jogviszonyTban. Alperes eljárása a Tvt.'l. §-ába ütközik. (Vb. 2513—1929.) Tisztességtelen verseny szempontjából a jóhiszeműség még- nem eredményezheti a teljes felmentést, mivel a tisztességtelen verseny tényrálladéki eleme, az üzleti versenynek a minden kereskedőt kötelezd üzleti tisztességbe ütköző volta, a jóhiszemű eljárás mellett is fennforog és ezért az alkalmazottja ténykedéséért felelős alperes, a versenytárs felperessel szemben való felelősség alól nem mentesülhet. (Vb. 3647— 1920.) Ajándékozás. A Jury ismételten ama felfogásának ad kifejezést, hogy a rendszeres, a vállalat üzleti alapelvét képező ajándékozás, a versenytársak üzleti kalkulációjának káros felismerésére, a jogos üzleti haszon téves megítélésére vezet, amiért is erkölcstelen versenyeszköz. — Az ajándékok adása kivételesen és akkor is alkalmakra, tehát rövid átmeneti időre csak az esetben engedhető meg, ha reklámjelleggel bír, az áru céljával, illetve rendeltetésével egybeesik (a saját üzletkörbe tartozik) vagy nem zavarja meg az illető cikk vásárlási árának megítélését. (J. 17.822—1930.) Konkrét esetek: Egy bizonyos-számú doboz mosópor fogyasztása után, egy reklámfelirattal ellátott, ökölnagyságú, felcsavarható ruhaszárító készüléknek ajándékképpen történő kiszolgáltatása, megengedett reklámeszköz. (J. 17.551—1930.) A\ egyes dobozokban elhelyezett különböző betűk, amelyek a dobozok szerencsés összevásárlása esetén egy szóvédjegyet adnak, és az összeállítónak jutalmat, — ez ajándékozási rendszer ellenőrizhetetlen szerencsejáték jellegénél fogva, meg nem engedett versenyeszköz. (J. 17.825!—1930.) — Egy bizonyos mennyiségű szappan árú vételénél a mosónők, szolgálók vételkedvének fokozása céljából ruhaszch etek, avagy értékesebb tárgyak kiadása tisztességtelen versenyeszköz. (J. 17.551- 1930.) — A cipőkrémdobozokban elhelyezett gyűrűk, avagy egyéb csecsebecsék ajándékozása, mint állandó ráadások, meg nem engedett ajándékozások. (J. 17.822—1930.) — Halálesetre történő biztosítás — egy bizonyos áruvételnél, illetve szolgáltatás teljesítése esetén meg nem engedett versenyeszköz. (J. 17.551— 1930.) — Minden 50-ik dobozban egy pengő, — még az állítás valódisága esetében is: meg nem engedett versenyeszköz. (J, 17.822—1930.) Az „ingyen" szolgáltatások kérdésében a Jury melegen üdvözli a Curia (P. 46.897—1928.) ítéletét, amely a Jury álláspontját teljes egészében diadalra juttatja és biztosítja az üzletszerzés tisztaságát. A Curia döntése szerint: az ingyenes szolgáltatás egymagában, anélkül, hogy valamely forgalmi üzlet járuléka volna, szöges ellentétben áll az üzlet fogalmával és ezért, keresi a hátsó gondolatol. A hirdetett ingyen fogalmát tehát csak oly költségigény nem hazudtolja meg, amely költségigény valamely kapcsolatos mellékszolgáltatás valóságos költségét nem baladja meg. (J. 17.551—1930.) A védjegytörvény és a versenytörvény jogviszonya Igen nehéz feladat elé állította a Juryt azoknak a versenyjogi kérdéseknek elbírálása, ahol az egyes üzleti eljárások az iparjogvédelmi törvények különböző rendelkezései szempontjából voltak elbírálhatók. A Juryk — úgy véljük — itt is a helyes kereskedőt érzékkel találták meg a kivezető