Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - Joggyakorlat

IPARJOGI SZEMLE 3 Pusztán a verseny kikapcsolásáért járulékot fizessen volt alkalmazottjának. Ez nem is íelel meg a gazdasági helyzetnek és nem ekvivalens szolgáltatás a volt alkalmazott részéről. Hiszen csak már amúgyis tárgyilag, helyileg és időbelileg erősen korlátozott versenyről van szó! E korlátok között pedig az alkalmazottat bizonyos morális kötelesség is terheli, hogy ne tegye volt főnöke és kenyéradója létét, akinél ismeretét, összeköttetését stb. szerezte, teljesen problematikussá. 2. Nem szabadna az önjogúságot (a) pont) conditio sine qua nou-ná tenni. Ha a törvényes képviselő, esetleg a gyámhatóság hozzájárulását kívánjuk meg, eléggé biztosítjuk a kiskorú alkalmazottat a kizsákmányolás ellen és nem tesszük lehetetlenné oly szolgálati viszonyok létrejöttét, amelyek esetleg azért akadnak meg, mert a munkaadónak a versenytilalomhoz ragaszkodni fontos érdeke. , 3. Az átmeneti rendelkezések körében nélkülözhetőknek tartom a 120. § komplikált és a gyakorlatban sok fölösleges perre okot adó rendelkezéseit. A már létrejött megállapodásokra, amennyiben egyenesen a jó erkölcsükbe nem ütköznek (amikor amúgyis semmisek), fennmaradhat az eddigi jogállapot. Irodalom Dr. Bányász Jenő: Tisztességtelen verseny. 1929. Szerző: Védjegyoltalom — Tisztességtelen verseny című munkájának, az eredeti munka beosztásának figyelembevételével készült, kiegészítő kötete. A legújabb, 1929. évi bírói, jury és választott bírósági joggyakorlatot dolgozza fel. A munka önálló dolgozatnak is tekinthető. Szerző a legújabb joggyakorlat kapcsán egységes, áttekinthető képét adja a versenytörvény gyakorlati megnyilatkozásának és ezzel úgy a jogászoknak, technikusoknak, mint az üzletvilág embereinek hasznos, praktikus útmutatásokat, határozott irányt és törvénymagyarázatot ad. A könyv függelékében a nemzetközi oltalom, Hágai egyezmény és a Kamarai Választott Bíróságok hatáskörének kérdését tárgyalja. Ara: 3 pengő. Kiadja az Iparjogvédelmi Egyesület. I'rheber und Erfinder, Warenzeichen- und Wettbewerbsrecht (Gewerblicher Rechtschutz), von Dr. jur. Alexander Kistér in Berlin. Berlin—Leipzig 1928. Walter de Gruyer & Co. 611. oldal. A vonatkozó törvények szövegével. Ara 18 Márka, vászonkötésben 19.50 M. Második bővített és teljesen átdolgozott kiadás. Ha valaki, akkor valóban Elster azok egyike, aki hivatva van arra, hogy az újabb jogász-generációnak és mindazoknak kezébe, akik a szellemi javak jogával valamiképpen érintkezésbe jutnak, oly könyvet adjon, amely a jogrend egészében még el sem helyezkedett eme jogéleti ágak alapelveit logikusan megismerteti. Elster, aki már hosszú évek óta középpontjában áll azoknak az élénk reformmozgalmaknak, amelyek a német birodalom közvélemény érdeklődését az iparjogvédelem kérdései iránt állandóan ébren tartják, törvényhozását állandóan foglalkoztatják és amelyek magukra vonják az egész világ szakköreinek figyelmét, olyan szakíró, aki hivatott arra, hogy a fennálló jognak hiányait és a felmerülő reformeszmék értékét mérlegelje, aki a joganyagot amelyet könyvében csodálatos mesteri könnyűséggel kezel, keletkezését nemcsak látta, hanem segítette is fejlődésében. A magyar elméleti és gyakorlati jogász a nagy irodalmi munkáknak kijáró szeretettel és lelkesedéssel köszönti e kiváló munkát, amely világos és meggyőző szavakkal mutatja azt a szervi kapcsolatot, amely a látszólag különböző jogmatériákat szerves összefüggésük dacára, ezidőszerint még számos össze nem függő rendszerbe szorítja. E kiváló munka a szellemi javak hathatósabb oltalmára törekvő egységes jogpolitikai irányzatnak hatalmas fáklyavivője. Szerző a maga elé tűzött ezt a feladatot kiváló szaktudásával és alaposságával oldja meg. Mindazoknak, akik az iparjogvédelem kérdéseivel akár gyakorlati, akár elméleti szempontból foglalkoznak, e pompás munka nélkülözhetlen és élvezetes tudományos és gyakorlati olvasmányt, tankönyvet ad. —sz. Gesetz gegen den unlautereu Wettbewerb von Dr. Alexander Elster, Berlin. Walter Gruyer & Co. Berlin—Leipzig kiadása. 1927. Ara 5 M. 25d oldal. A német versenytörvény keletkezésének és fejlődésének rövid történetét adja, majd a törvény egyes szakaszait ismerteti és magyarázza a felsőbb bíróságok bőséges és elvi jelentőségű joggyakorlatával. A mű, amely részletes és kimerítő útmutatást ad, áttekinthető és könnyen kezelhető kommentár. Internatlonales Anvvaltsblatt. Szerk.: ür. Braun RudolfTartalom: Die Geschichto des Nennwertzwangskurses in Frankreich. Von Dr. Márkus Ettinger, Wien. — Die Itechtsprechung des Reichsgerichtes aúf dem Gebiete des Scheckrechtes. Von Dr. Ludwig Oppenheimer, Berlin. — (August 1929.) Joggyakorlat A kért áru helyett idegen áru kiszolgáltatása. Agent provocateur. Versenytárs. Az alpereseknek szinte megszokott védekezése, hogy a nagyközönség oly árukat kér, amelyek immár monopólium jellegével bírnak és a vevő nem is fektet súlyt arra, hogy neki a kért árut szolgáltassák ki, hanem megelégszik más rokontermészetű áru kiszolgáltatásával. A választott bíróság következetesen megállapítja, hogy bár az egyes védjegytulajdonosok az illető szakmákban valóban fogalmat jelentenek (Franck, Unicum, Hunyadi, Sidol, Törley, Aspirin, Purgo, Diana, Pálma stb. stb.), azonban ez az elterjedtség és megszokottság nyilván a védjegytulajdonosok által hosszú időn keresztül nagy költséggel folytatott üzleti tevékenység és fáradság eredménye és ezt az eredményt egy versenyvállalat a saját áruja kelendőségének fokozása végett a maga javára nem használhatja olyképpen, hogy az illető védjegyes áruk belyett a maga áruit csempéssze a közönséghez. Ez az üzleti eljárás annál kevésbé megengedett, mert egyfelől az á körülmény, hogy a kifejezetten egy bizonyos védjegyes árut kérő fél nem a megjelölt védjegyes árut kívánja vásárolni, hanem egy más árut, puszta feltevés, másfelől pedig akkor, amidőn a vevő ajkán kiejti a védjegyes áru nevét, hosszú, fáradságos és tetemes pénzáldozatot követelő kereskedelmi munka eredményét honorálja, amelyet az eladónak is feltétlenül respektálnia kell. — Az ellenőrzés „Agent provokatőrökliel" alperesek szerint olyan üzleti eljárás, amely már maga is tisztességtelen, erkölcstelen versenyeszköz. A választott bíróság ismételten megállapítja, hogy az oly üzleti eljárás, amely tettenérés által igyekszik meggyőződést szerezni arról, hogy a forgalomban a viszonteladó valóban azt ,-i védjegyes árut szolgáltatja ki a vevőnek, amelyet az kíván, a versenytörvény szempontjából kifogás tárgyává nem vonható. Ez a tettenérés — így szól az ítélet —• máskép nem is érhető el, mint úgy, hogy a védjegytulajdonos e célra kiküldött egyén által meggyőződik arról, hogy szerzett jogait valamely versenyvállalat tiszteletben tartja-e, vagy sem. Hogy pedig a kísérletek kedvezőtlenül ütöttek ki. ez a védjegytulajdonos jogaira befolyással nem lehet. Az agent provokátorok sikeres alkalmazása az alperes mentségéül nem szolgálhat, mert nem az a fontos, hogy a tettenérés mily módon történt, hanem egyedül az a döntő, hogy a törvénybe ütköző cselekmény elkövetése bebizonyult-e? — Azzal a védekezéssel is találkozunk az alperes részéről, hogy alperes a személyzetet kellőképpen kioktatta, hogy a kért árut szolgáltassák ki, vagy a vevőt más áru kiszolgáltatása esetén kellőképpen felvilágosítsák, ezt az érvelést sem fogadta el a választott bíróság. Ez a körülmény legfeljebb a jó- vagy rosszhiszeműség szempontjából képezheti mérlegelés tárgyát. Általában az alkalmazottaknak foglalkozásuk körében tanúsított eljárásáért a munkaadó felelős. — A védekezésnek egy másik módja, hogy a viszonteladó — hogy az állandó vexációktó) mentesüljön — üzletében kiírta, hogy „ védjegyes árut nem tartjuk". A bíróság megállapítja, hogy bár a viszonteladónak joga van kiírni, hogy milyen árut tart vagy nem tart, de ez a joga annál a megállapításnál tovább nem terjedhet, vagyis nem fűzhet hozzá oly további megjegyzéseket (.mivel a „• • • • " ilyen áru jobb, vagy legalább is oly minőségű áru, mint az a bizonyos védjegyes áru".) Az ilyen eljárás a védjegyes áru ócsárlását jelenti és így tisztességtelen versenyeszköz. — Elbírálás tárgyát képezte továbbá egyes védjegytulajdonosok részéről történt ama üzleti eljárás, hogy a visszaélő eladókkal a pertől való elállás esetén oly kötelezvényt Írattak alá, amely kötelezvényekben a viszonteladó az illető védjegyes árunak nagyobb mennyiségben való átvételére kötelezte magát. A választott bíróság általában megállapítja, hogy minden áru előállítójának joga van az áru kelendőségét oly módon előmozdítani, hogy egyes viszontelárusítóknál kötelezettséget vállaltaf,hogy egy ideig más árut nem tartanak és ez esetben árengedményt biztosít részükre. Mindazonáltal az egyes konkrét esetek körülményeit megvizsgálja a választott Bíróság, mert az általában megengedett üzleti eljárásoknak is lehetnek oly mellékkörülményei, amelyek ezt az adott körülmények között törvénybe ütközővé tehetik. — Végül a választott bíróság megállapítja, hogy mindazok, akik védjegyes áruk elárusításával, illetve forgalombahozatalával foglalkoznak, a gyáros cégeknek versenytársai és így a versenytörvény szempontjából felelősségre vonhatók. (Vb. 24.538—1929.) Szabadjegy. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryje a „Valvoline" szóvédjegy oltalomképességét megállapítja: A védjegyeknek a védjegytulajdonos részéről huzamosabb időn át történő használata folytán (főleg akkor, ha az illető védjegy a kereskedelmi forgalomban a védjegytulajdonos által kifejtett reklámtevékenység, tehát keres-