Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 9-10. szám - Joggyakorlatok

34 IPARJOGI SZEMLE összefoglalva az előadottakat, a következőket kell megállapítanunk: Valamennyi vállalat saját jól felfogott érdeke, hogy oly vállalati elnevezést, céget, árumegnevezést (védjegyet) használjon, amelyről a rendelkezésére álló eszközök gondos igénybevételével meggyőződést szerzett, hogy azon a fogyasztó piacon, ahol megjelenik, vagy ahová gazdasági tevékenységét kiterjeszteni óhajtja, azonos, avagy megtévesztő módon hasonló vállalati elnevezések, cégek, cégtoldatok, ámnevek ne szerepeljenek, továbbá a választott név minél erősebb megkülönböztető erővel bírjon. Aki e szempontokat nem mérlegeli, — az ám viselje a rizikót: a gyengébb, vagy hatálytalan védelmet. A jogszolgáltatás feladata, hogy a közönséget re megtévesztések lehetőségével szemben megvédje. Az eldöntendő kérdés, vájjon a szembenálló, védelmet igénylő vállalatok, cégek közül melyiknek érdeke erőteljesebb, melyik képvisel nagyobb erkölcsi erőt? A prioritás kétségkívül méltánylást érdemlő, de még n»m döntő momentum. Döntő szempont a védelmet kereső cég jogos, nevének, áruinak, nemzetközi hírneve folytán gyakran tényleges üzletkörét meghaladó fogyasztó területekre is kiható gazdasági érdeke. A megtévesztésre alkalmas idegen vállalati elnevezések, cégnevek tűrése, még nem elévülési ok, bár kétségtelen, hogy ez intervallum (individuális reklámtevékenység, jobb minőségű áruk stb., stb. révén) oly gazdasági helyzetet teremt, amely a megtévesztés lehetőségét elenyészteti, a fiatalabb cégnek jogos üzleti érdekeit tolja előtérbe. Mindmegannyi oly kérdések, amelyek az esetek legtöbbjében gondos, szakszerű, méltányos, de mindenkor a közönség érdekeit szem előtt tarló erkölcsi megítélést igényelnek. összefoglalva az előadottakat, a következőket kell megállapítanunk: Valamennyi vállalat saját jól felfogott érdeke, hogy oly vállalati elnevezést, céget, árumegnevezést (védjegyet) használjon, amelyről a rendelkezésére álló eszközök gondos igénybevételével meggyőződést szerzett, hogy azon a fogyasztópiacon, ahol megjelenik, avagy ahova gazdasági tevékenységét kiterjeszteni óhajtja, azonos, avagy megtévesztő módon hasonló vállalati elnevezések, cégek, cégtoldatok, árunevek ne szerepeljenek, továbbá a választott név minél erősebb megkülönböztető erővel bírjon. Aki e szempontokat nem mérlegeli, — a,z ám viselje a rizikót: a gyöngébb, vagy hatálytalan védelmet A jogszolgáltatás feladata, hogy a közönséget a megtévesztések lehetőségével szemben megvédje. Az eldöntendő kérdés, vájjon a szembenálló védelmet igénylő vállalatok, cégek közül melyiknek érdeke erőteljesebb, melyik képvisel nagyabb erkölcsi erőt? A prioritás kétségkívül méltánylást érdemlő, de még nem döntő momentum. Döntő szempont a védelmet kereső cég jogos, nevének, áruinak nemzetközi hírneve folytán gyakran tényleges üzletkörét meghaladó fogyasz1é>terülelekre is kiható gazdasági érdeke. A megtévesztésre alkalmast idegen vállalati elnevezések, cégnevek tűrése még nem elévülési ok, bár kétségtelen, hogy ez intervallum (individuális reklámtevékenység, jobbminőségű áruk stb., stb. révén) oly gazdasági lielyzetet teremt, amely a megtévesztés lehetőségét elenyészteti, sőt a fiatalabb cégnek jogos üzleti érdekeit tolja előtérbe. Mindmegannyi oly kérdések, amelyek az esetek legtöbbjében gondos, szakszerű, méltányos, de mindenkor a közönség érdekeit szem elölt tartó erkölcsi megítélést igényelnek. Joggyakorlatok Kártérítés — Akinek a versenytörvény alapján kártérítési igénye van, az teljes kártérítést követelhet, tehát nemcsak tényleges kárának, de elmaradt nyereségének a megtérítésiét is igényelheti. A versenytörvénynek ezen rendelkezése mindenképpen logikus ós méltányos, mert hiszen a tisztességtelen cseleikmény a versenytársnak legtöbbször rcménybeni nyeresége ellen is irányul és sokszor érzékenyebb anyagi hátrányt jelent a sértettre nézve az elmaradt haszon, mint a tényleges kár. A 36. szakasz 2. bekerülésében felsorolt esetek a tisztességtelen verseny súlyosabb megnyilatkozásai. Éppen ezért a tör véoiy módot nyújt a sértettnek arra, hogy ne csupán Rzámszerűleg bizonyítható, hanem eszmei kárának megtérítését is követelhesse. Az eszmei kárnak pénzben kifejezett ellenértéke az ú. n. „elégtétel". Az üzlet eszmei javá ban súlyosabb sérelmet szenvedett versenytársnak akarta a törvény azt az előnyt nyújtani, hogy amennyiben aa okozott kár nagyságát, vagy az elmaradt haszon mennyiségét igazolni nem is tudná, ily esetben is megfelelő kártalanításban részesülhessen. A kártérítési kötelezettség a tisztességtelen verseny magánjogi szankciója, amely az abbanhagyásra irányuló kötelezettség mellé lép, mint annak járuléka. Ha tehát a felperes az abhanhagyás iránt nem támaszt keresetet, n kártérítést megítélését sem'kívánhatja. Az abbanhagyás'i köte'oizettség megállapítsa az ismétléstől való eltiltás nélkül kártárítés megítélése ugyanis a sértettnek állandó keresetforrás't biztosított volna a törvénysértő ma-TDtartásból. (Bp. tsz. 13. P. 42.705/1927.) A kártén'tés megállapításánál a bíróság figyelemmel van a cselekmény terjedelmére és a peres felek vagyoni és üzleti viszonyaira. (Bp. Tsz. 34.583/1928.) Elmaradt haszon, vagyoni elégtétel A kártérítési kötelezettség elmaradt haszon és vagyoni eléktótel kérdéseiben néhány bírósági ítéiletet mutatunk be. A kár megítélésének a bíróság ismételten mérlegelés tárgyává tette, hogy a versenytársat a. cselekmény magatartásánál a nagyobb jorrtalan haszon elérésének reménye vezette, (felperes áruja jobb minőségű és értékesebb volt, mint az az áru, melyet az alperes a felperes címkéjével hozott forgalomba.) Ott, ahol a forgalmat nem lehetett, pontosan megállapítani, a bíróság tekintetbe vette a külső köriilményeket (az alperes nyilt üzletét, ahol a vevők kis mennyiségeket vesznek és nagyrészt ismeretlenek), figyelembe vette továbbá azt, hogy a sértett, mihelyt tudomására jutott alperesnek egy, a tisztességes verseny szabályait sértő cselekménye, azonnal bűnügyi zárlatot vezettetett és lefoglaltatta a jogtalanul felszerelt árut és végül, hogy az alperes silányabb árut hozott a felperes címkéjével forgalomba és ezzel felperesnek nyilván kárt okozhatott. (B. T. P. VI. 12.965/926.) Egy más esetben a bíróság az elmaradt haszon mérlegelésénél figyelembe vette, hogy a perbeli felek üzlete forgalmas útvonalon van és aránylag drácább fényűzési cikkek eladásával foglalkoznak. A kir. ítélőtábla minden különösebb szakértelem nélkül is annyit a Pp. 271. §-a alapján megállapíthatónak tartott, hogy az alperes a tisztességes verseny szabályait sértő magatartása által a felperestől (legalább havi 100 pengő) hasznot vont el és ezért elvont haszon címén a versenytörvény 1. §-a alapján tekintettel a 35. § első bekezdésére 17 hónapra egy meghatározott összeget (1700 pengőt) ítélt meg e címen a felperesnek. Amikor tehát a tényleges kár és elmaradt haszon számszerűleg nehezen bizonyítható és a tiltott cselekmény hatása a jövőre is kihat károsult a vagyoni kárért méltányos pénzbeli kártérítést igényelhet. Tekintve, hogy a korikrét esetben az alperes a tisztességes verseny szabályait sértő módon a különböző hírlapokban közzétett sajtóközleményekben cégét jogosulatlanul használta és a felperes kárát a felek üzleti viszonyaiból kifolyólag bizonyítani nem tudta — a kir. ítélőtábla az idézett törvényhelyek és a Pp. 271. §-a alapján az elmaradt hasznon felül a vagyoni elég/ételt is megítélte. Ennek mennyisége tekintetében ugyanazt a mertéket használta a kir. ítélőtábla, mint a haszon elmaradásánál és ííry a tizenhét hónapra 1700 pengőt ítélt meg. Az; elmaradt haszon és a vagyoni elégtétel után azonban az állandóan követett joggyakorlat alapján a kir. ítélőtábla a kamnt megítélését mellőzte. (B. T. P. VI. 4009— 1928.) Általában, amennyiben a szándéko-ság (pld. versenytárs felhívás dacára sem távolította el a valótlan üzleti összeköttetésre utaló eésrtáblát) alperes cselekményében megállapítható, a versenytörvény 35. §-a alapján a számszerűleír ki nem mutatható kárért, móltányos pénzbeli elégtételt állapított meg és annak összegét, az előző üzleti forgalom s az eset öszszes körülményeinek figyelembevételével állapítandó meg. (B. tsz. 13. P. 31.084/928.) A bíróság konkrét esetben abból a körülményből, hogy a versenytárs az idejren címkéket, nem tartotta elzárva és a címkéket nem küldötte vissza megállapította a szándékosságot. (B. T. P. VT. 12.965/1926.) A r. t. alkalmazottainak az 1923. évi V. t. c. 1. §-ába ütköző cselekménye miatt a sértett részére csak tényleges kárért és 'elmaradt haszonért lehetett volna kártérítést megítélni, ilyet azonban G. E. nem bizonyított. (B. tsz. — 13. 35.081/1928.) A nem vagyoni kár címén felszámított pénzbeli elégtétel összegének megállapításánál a bíróság általában figyelemmel van a kifogásolt üzleti eljárás eredményességére (okszerűen megállapítható, hogy pld. a közlések céljukat elérték és sértett kárával meghiúsították a sértett üzemnek társulással előkészített fejlesztését: K. P. IV. 2400.), és avagy, hogy a sértett által a netalán alkalmazott és a jó erkölcsök szempont-