Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1929 / 9-10. szám - Joggyakorlatok
IPARJOGI SZEMLE 35 jából kifogásolható támadásaira, üzleti magátartására. (Pld. hasonló versenyeszközök alkalmazása, kezdeményezés.) Amidőn a sérelmesnek bizonyult magatartás sajtóhirdetés útján való közzétételben is megnyilvánult, az pedig nem is vitás, hogy az ily tartalmú közlés közzététele szándékos volt, úgyszintén a sértett üzleti érdekei károsítására, a hozzá való bizalom csökkentésére alkalmas volt, valóságos kár bizonyítása hiányában, legalább is a Tvt. 35. §-a értelmében helyénvaló elégtételben való marasztalás megokolt. (K. — P. IV. 2462—1928.) A járulékos természetű követelésnek minősülő kártérítés követelés jogalapjának a megállapítása nem lehet ok arra, hogy az elsőfokú bírói ítélet közbeszóló ítéletnek tekintessék. <B. T. — P. VI. 9885—1927.) Az ítélet közzététele A törvényhozó intenciója, hogy minden sérelmet orvosoljon, már amennyire az az adott viszonyok és a rendelkezésre álló jogi eszközök között gyakorlatilag lehetséges. Az intenció tehát, hogy a sérelem reparáltassék, illetve az a helyzet állíttassák helyre, amely fennállaua akkor, ha a sérelem el nem követtetett volna (intergrim restitució). Ebből viszont következik, hogy oly esetekben, amidőn a sérelem a nyilvánosság előtt, de különösen nyomtatvány útján követtetett el, elrendelendő a hirlapi közzététel és pedig lehetőleg ugyanazon orgánum útján és ugyanazon méretben, mivel abban a körben, amelyben a sérelem tudomásra jutott, csak így lehet megfelelő publicitást adni. A jogerős végzés hirlapi közzétételét a budapesti kir. tszék azért nem rendeli el, mert az 1923. V. tc. 36. §-a szerint csak jogerős bírói ítélet közzétételének van helye. (B. tsz. 13. P. 40.982—17—1928.) A Választott Bíróság állandó gyakorlata szerint a súlyosabb megbélyegzést jelentő hirlapi közzététele elrendelésének csak hatványozott rosszhiszemű névhasználat esetében van helye. (Vb. 38.055—1928.) Annak dacára, hogy csupán egy esetben nyert bizonyítást a .jBurbery'1 (egy angol vállalatra utaló) szó jogtalan használata, a bíróság a Tvt. 36. §-a alapján az ítélet hirlapi közzétételét is elrendelte, mert alperes a perben is jogot formált a „Burbery" szó használatára és alperes perbeli védekezésére tekintettel szűkségesnek mutatkozott, hogy felperes jogainak hatékonyabb megvédése végett a nagyközönség hirlapilag is tájékoztassák a „B" szó használatára vonatkozó tilalomról. (B. tsz. 13. P. 41.546—1928.) A közzététel azonban rendszerint csak akkor indokolt, ha az alperes cselekményét nyilvánosan követte el (B. tsz. <— 13. P. 42.649—1929.), úgyszintén a Kúria nem látott nyomós okot az ítélet hirlapi közzétételére ott, ahol a sérelmes üzleti magatartás az ideiglenes intézkedés folytán már régebben megszűnt és így annak a köztudatban való felelevenítése méltánytalan volna. (B. P. IV. 2462—1928.) A vb. ítéletének közzététele Általában a Választott Bíróság ítéletének közzététele, főleg annak tendenciózus beállítása hírnév-rontó jelleggel bírhat. A konkrét peres ügyben felperes keresetét arra alapította, hogy az. alperes ellene a Választott Bíróság előtt 4504'928. kam. sz. alatt valótlan hírek terjesztése és áruinak a felperes áruival történt kicserélése miatt tisztességtelen verseny abbanhagyása iránt pert lévén folyamatba, annak során a bíróság a felperest (ama perbeli alperest) annak abbanhagyására kötelezte, hogy az alperes (ama perbeli felperes) áruit a felperes áruival kicseréltesse; az álhírek terjesztése dolgában •azonban az alperes kereseti kérelmét elutasította és az ítélet hírlapi közzétételét sem* rendelte el; mégis az alperes az ítéletet olyképpen tette közzé a „Magyar Kereskedők Lapjá"nak 1928 május 12-iki számában és olyképpen terjesztette azt körleveleiben külön lenyomatként, mintha a felperes különhöző álhírek terjesztésével is igyekezett volna az alperes hitelét rontani és az ítélet pénzbüntetés és nem a kimondani szándékolt pénzbírság terhével kívánt volna rendelkezésének kellő erőt adni, és mintha a felperesnek az országban eladásra kerülő készítményei külföldi áruk volnának. Az ítélet indokolása szerint a Pp. életbeléptetéséről szóló 1912:LIV. t.-c. 96. §. 1. pontja értelmében a hatóság engedelme nélkül polgári bíróság előtt a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalást bármely módon egészen vagy részben közzétenni tilos. Nem nyilvános tárgyalás esetében tehát, mint aminő a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján megalakítandó választott bíróságok szervezetéről és eljárásáról szóló 23.900 924. I. M. számú rendelet S. <>-a értelmében az ezen eljárás alá tartozó ügvekben tartott tárgyalás, általánosságban csak a tárgyalás anyagát tilos engedély nélkül közzétenni. Magának az ítéletnek közzétételét ez a törvényes rendelkezés általában nem tiltja zárt tárgyalás esetében sem, és e részben más tiltó rendelkezés sincsen. Ennek dacára a Választott Bíróság' állandó gyakorlata tiltja a tisztességtelen versenyügyben ítélkező választott bírósági ítéletnek engedély nélküli közzétételét. A tisztességtelen versenyről szóló 1923. óvi V. t.-c. kétségkívül olyan speciális törvényalkotás, amelynek az általános törvényalkotásoktól eltérő rendelkezései vannak és nyernek azokkal szemben alkalmazást, éppen az ezen törvény által szabályozott különleges jogviszonyokra való tekintettel. Az idézett törvény 36. *§-ának az a rendelkezése tehát, amely szerint a bíróság hatáskörébe utaltatott abbanhagyásra vagy kártérítésre irányuló kereset esetén az ítéletnek a nyertes fél kívánatára a vesztes fél költségén való közzétételének megengedése az általános szabály alól kivételt létesített. Ez a kivétel nemcsak a közzététel költségeinek viselésére vonatkozik, hanem általában a közzététel megengedhetőségére. Az ítélet közzététele a Tvt. szempontjából olyan sújtó rendelkezés, amelynek alkalmazását esetről-esetré magának a bíróságnak kell eldöntenie, hogy t. i. a fenforgó körülmények a vesztes félnek azzal való sujtását indokolják-e vagy sem. Ezért ragaszkodik a Választott Bíróság ahhoz, hogy a tisztességtelen versenyügyekben hozott ítéletek, amelyek rendszerint a felekre nézve igen jelentős és sokszor kereskedői létalapjukat érintő kérdéseket döntenek el, csakis a bíróság kifejezett engedélye alapján legyenek hirlapilag vagy bármely más módon közzétehetők. (Vb. 358—1929.) Amennyiben tehát a Választott Bíróság az ítélet hírlapi közététele iránt előterjesztett kérelmet elutasítja, annak közzététele tiltott közlés jellegéve bír és illetve tendenciózus (nem a valóságlioz híven való) közlése esetén hírnév- és hitelrontó jelleggel bírhat. (Vb. 358—1929.) Jogos védelem A jogos önvédelemből követett üzleti magatartás csak végszükség esetén vehető igénybe. A konkrét peres ügyben a Választott Bíróság az önvédelemre vonatkozó alperesi védekezést nem fogadta el. Ha megfelel is a valóságnak, így szól az ítélet indokolása, az az előadás, hogy az alperes üzleti forgalma 1927. évben az előbbi év forgalmával szembon a felperes alkalmazottainak üzelmei folytán számbavohetően csökkent, az alperes rendelkezésére állott a bírói út a kártérítés küvetelhetése, amely a per folyama alatt előállott kár összegével felemelhető is volt. Az pedig jogszabály, hogy az önvédelem csak végszükség esetében vehető igénybe, amikor az más törvényes eszközökkel el nem hárítható. Törvényes elhárító módozat lehetősége esetén jogos önvédelemről beszélni nem lehet éis az nem válik jogossá azáltal sem, hogy a kártérítési per hosszabb ideig tarthat. (Vb. 358—1929.) Versenytárs (alperes) jogos védelemre csak akkor hivatkozhat sikerrel, ha az általa sérelmezett hirdetések megjelenése után nyomban tett volna közzé olyan tartalmú hirdetést, amely az általa forgalomba hozott áruk kiváló voltát hirdeti, vagy -olyan kiigazító hirlapi cikket, amely rámutat arra, hogy a felperes által közzétett hirdetések helyesen, hogyan értelmezendők. (A konkrét esetben alperes gépeiről, többek között egy verseny eredményeképpen azt hirdeti, hogy azok a „leggyorsabbak" voltak, holott a versenyfeltételek nem írták elő azt, hogy a minimális és maximális időn belül befutott versenyzők között a helyezettség szempontjából különbség van a beérkezés sorrendje szerint ... I — a keresetileg sérelmezett hirdetéseknek az 1923. V. 37. §-ban meghatározott elévülési határidő leteltével való közzététele azonban már jogos védelemnek nem tekinthető. De az előbbiektől eltekintve, az a körül- ' mény, hogy felperes is az 1923. V. t.-c. rendelkezéseibe ütköző módon folytatott esetleg üzleti versenyt, — nem jogosítja fel versenytársat (alperest) arra, hogy hasonló módon járjon el, ar.nál kevésbé, mert felperes sérelmezett cselekményei ellen az 1923. V. értelmében kereshetett volna magának bírói védelmet, E. fsK. — 13. P. 30.638—1929.) Felfolyaniodás a Választott Bíróságok ítéletei ellen A vb. ítéletei ellen a 23.900/1924. I. M. rendelet 13. §-a alapján beadott felfolyamodások alapján a bpesti kir. ítélőtábla döntéseinek lényegét a következőkben ismertetjük: Ideiglenes intézkedés elrendelése a vb. tanácsának hatáskörébe tartozik. (B. T. 7031—1927.) „Esetenként 100 pengő pénzbírság" az érdemi döntés végrehajtására vonatkozik és így nem kifogásolható. — A felhívás hiányában (fölöslegesen) a felperes által szükségtelenül beadott észrevételek költségei viselésére a Pp. 425. §. értelmében a sikertelenül folyamodó fél nem kötelezhető. (B. T. P. IV. 11.949/5—1928.) Vb. indokolási kötelezettségének megfelel azzal, hogy az ítéletben foglalt indokolás fogalmi jelentőségének megfele-* lően, a vita lényegét illetően a meggyőződését előidéző okok felismerésére alkalmas. (23.900—1924. I. M. 13. i 5. — B. T. P. IV. 291—1925/5)
