Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 9-10. szám - Világnevek, - világvédjegyek

AXI1I. évfolyam Megjelenik minden hó 1-én, mint a .MAGYAR GYÁRIPAR" rendes melléklete Jury IPARJOGI SZEMLE 9—10. sz., szeptember hó ,IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLKT" tagja tagsági járulékul kapják Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; BUDAPEST V, ALKOTMÁNY UCCA 8. SZÁM TELEFON : AUT. 253—17, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR VilágneveK, — világvédjegyeK A vállalatoknak úgy áruik, mint főként és különösen vállalati megnevezéseik megválasztásánál gondosan és körültekintően kell eljárniok, hogy azon a fogyasztóterületen, ahol megjelennek, illetve amely területen kereskedelmi és ipari tevékenységet Óhajtanak kifejteni, ugyanazonos vagy hasonló, rokontermészetű szakmában, azonos vagy megtévesztő módon hasonló megnevezések ne szerepelhessenek. Figyelemmel kell lenniök továbhá vállalataik természetére és szem előtt kell tartamok a vállalat fejlődési lehetőségeit. E gazdasági szempontok figyelembevétele mellett a következő megállapításokat tehetjük: Minél nagyobb gazdasági értéket reprezentálnak a nevek (családi, művészi, kereskedelmi név), vállalati megjelölések, cégtoldatok, annál nagyobb az ilyen megjelölések oltalmi köre, annál nagyobb erkölcsi értéket tartalmadnak. A gazdasági érték adja a név, vállalati megnevezés oltalmi körét, amely mellett az elsőbbség kérdése (azí első' használó, korábbi használat) legfeljebb móltányos elbírálást igényelhet, a jóhisizemű, a kérdéses elnevezést korábban használó versenytárs' javára, anélkül azonban, hogy a korábbi használat az ilyen gapdasági értékeknek, tehát a szakkörökben közismert és elismert értékek megdöntésére vezethetne. Nem elegendő annak megállapítása, hogy a korábbi név, csomagolás, vállalati megnevezés stb. egy bizonyos meghatározott vállalatra utal (ez csak előfeltétel), e megállapítás mellett még szükséges a megtévesztés lehetőségének a fennforgása. (Következtetések: fiókvállalat, elárusítóhely, vezérképviselet, a forgalomban már szereplő és közismert védjegyes árukat előállító vállalattal azonos vállalkozás stb., stb.) A gyakorlati élet által teremtett tényleges helyzetet tehát figyelmen kívül hagynunk nem szabad. Az évek hosszú során át egymás mellett szereplő vállalati megnevezések, amelyekről a szakma és a nagyközönség is1 tudomást szereztek, a szembenálló vállalatok különállása mellett szólhatnak. Feltétlenül és mindenkor mérlegelnünk kell a tényleges viszonyokat, az érdeksérelmet, a jogosulatlan használat fennforgását stb., stb A vállalati megnevezés mint cógjogy (cégvédjegy) oltalmi köre, bár a legtágabb értelemben magyarázandó, mindamellett nem szabad túlzásba esnünk és a vállalati jelzés oltalmi körét oly árukra is kiterjeszteni, amelyek oly távol esnek üzleti körétől, hogy a megtévesztés lehetőségét teljességgel kizárják, továbbá jogos üzleti érdeket nem sértenek. — Oly vállalkozási ágba nyúlnak bele, amelynek művelésére, illetőleg a vállalkozás kereteibe való bevonására az illető vállalkozó nem is gondolt, nem is gondolhatott. A vállalkozásnak szűk keretei képessé sem teszik a vállalkozót az illető üzletág felkarolására (eltérő természetű berendezések, technikai újítások költséges befektetések stb., stb.). Az oltalom körének megállapításánál ugyancsak figyelemmel kell lennünk arra, hogy a vállalati megjelölés („Oya", „Yes"), avagy a forgalomban általánosan használatos megnevezések („Glóbus", „Viktória" stb. stb.), avagy egy meghatározott személynév („Frank", Törley") stb., stb. A személynévnél ugyancsak különbséget kell tennünk, hogy a név általánosan használt („Kis", „Schwartz), vagy kevésbé ismert, tehát disztingváltabb erejű-e. (Pl. „Saxlehner", „Calderoni" stb.), végű] meg kell állapítanunk, hogy a visszaélés, a jogosulat lan használat tűrése oly jogállapotot, gazdasági helyzetet teremthet, amely speciális erkölcsi megítélésre, jogos üzleti érdekek elismerésére vezethet. A cégjegyek, kiváló nemzetközi gazdasági jelentőségüknél fogva, újabban mind erősebb és mind szélesebb körű védelmet igényelnek és a bíróságok, különösen a német bíróságok, a legszélesebb körű oltalomban is' részesítik. Oly ítéleteket is ismerünk, amelyek, anélkül, hogy a vállalatok rokontermészetét, főként pedig a megtévesztésnek a lehetőségét mérlegelnék, a megtévesztő hasonlóságot megállapítják pusztán azon alapon, hogy az illető cégjegy egy bizonyos meghatározott vállalatra utal. Döntő szereppel bírt tehát a korábbi és minősített használat. A magunk részéről is hívei vagyunk annak, hogy a feltétlen, a nemzetközi piacon közismerten, köztudomás szerint gazdasági értéket reprezentáló cégjegyek, tekintet nélkül arra, hogy fantasztikus megnevezések, avagy családnevek (disztinktiv erejűk figyelembevételével), a legmesszebbmenő törvényes oltalomban részesíttessenek. Az az abszolút védelem azonban, amelyben a legújabb jogszolgáltatás részesíti az ilyen oógjegyeket, nézetünk sízerint külön, ós pedig általános szabályozást igényel, mivel az ilyen védjegyek rendszerint a világpiacon világmárkákként szerepelnek 'és így oltalmi körük nemzetközi szabályozást igényel. A szabályozás előfeltételei adva vannak. Az angol, német, francia joggyakorlat az ily gazdasági értékeknek, az úgynevezett notórius árujelzéseknek (vállalati megnevezéseknek), mint személyiségi jogoknak, önálló versenytárgyaknak, megadja a legteljesebb törvényes oltalmat. Ez ítéletek alapján nemzetközi gazdasági értékekként szerepelnek. Aspirin, Bally, Bosch, Edison, Ford, Francks, Gessler, His Masters Voice, Heidsick, Hunyadi, Ichthyol, Krupp, Mjumm, Nujol, Odol, Osram, Opel, Stollwerk, Saxlehner, Törley, Tungsram, Jale, Unicum, Vacuum, Valvolives, Lysoform, Lysol, Pálma, Suchard, Diana stb. stb. Ezt az oltalmat erősíti, fejleszti a hágai egyezmény 2., 6b, 8. cikke, amely egyfelől a kereskedelmi név, másfelől a védjegyek nemzetközi oltalmát biztosítja. A magyar kereskedelmi és ipari felfogás még a külföldi bírói joggyakorlatnál is erőteljesebb védelmet nyújt a nemzetközi piacon abszolút gazdasági értéket reprezentáló védjegyeknek, vállalati megnevezéseknek stb., amennyiben azok köztudomás szerint valóban világhírnevűek. Az üzleti tisztesség feltétlen védelme, vagyis az egyesek munkája által elért eredmények feltétlen respektálása íme, elvezetett bennünket a nemzetközi gazdasági értékek elismerésére és tiszteletére és megakadályozta azokat a delojális törekvéseket, amelyeknek eredményeképpen, a védjegyjogok túlságos laza és egyoldalú kezelése folytán, a világpiacon általános gazdasági értéket reprezentáló árujelzéseket, míg egyes államokban szabad árujegyként, addig más államokban törvényes oltalom alatt álló védjegyekként kezeltessenek, illetve szerepeljenek. Megállapíthatjuk, hogy e törekvések egyfelől erkölcstelenek, másfelől pedig gazdasági értékük nincsen, mivel az elorozott gazdasági értékek csak eladdig jelenthetnek erkölcstelen anyagi előnyöket, míg a közönség tudatára nem ébred annak, hogy az a védjegy, amelyet a hatóságok szabadjeggyé nyilvánítottak, és amely árujegyet a forgalom immár árunévként használ, azok valóban szabdd árujelzések. Ezek a „szabadjegyek" azonban már nem értékek, mert szabadjegyek. Az értékek rombolására felépített kereskedői munkának tehát újabb márkák, nevek után kell kutatnia, amelyek szerintök immár szintén árunevekké, szabadjeggyé váltak, mert a közönség bennük a beesületes kereskedelmi és ipari munka révén értéket, vagyis egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló megnevezést (garanciajegyet) lát. Az újabb államalakúlatok e „védjegyjogi teóriája" ellen a legutóbbi kongresszusok felszólalói élesen kikeltek és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a felszólalások a legfelsőbb bírósági ítéletekben diadalra is juttatták a becsületes munka védelmét.