Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 8. szám - Versenyvállalatok és versenyáruk

32 IPARJOGI SZEMLE lala között ós emellett a jogszolgáltatást a túlzásoktól megóvandó, a megtévesztés lehetőségiéi ügyeli. (Ami megtévesztésre alkalmas. 1 becsületes semmi s/.íu alatt nem lehet). Ki kell még külön emelnünk a 6. b. cikk rendelkezéseit, amely szerint: „a szerződő országok kötelezik magukat, hogy amennyiben jogszabályaik megengedik, hivatalból, vagy pedig az érdekelt kérelmére megtagadják, vagy hatálytalanítják az olyan gyári vagy kereskedelmi védjegy lajstromozását, amely összetévesztésre alkalmas lemásolása vagy utánzása oly védjegynek, amelyről a belajstromozíi' ország illetékes hatóságának véleménye szerint ebben az országban köztudomású, hogy ez a védjegy már egy másik szerződő ország polgárának a tulajdona és azonos, vagy hasonló áruk megjelölésére szolgál". E rendelkezés egy további hatalmas rést üt a védjegyjog és a versenyjog merev válaszfalán. Maga a belajstromozás ténye (védjegylopás, — az eredeti védjegytulajdonos utasítása ellenére a megbízott (saját) vállalata javára történő lajstromozás, stb.) is tisztességtelen, erkölcstelen lehet. Az egyezmény idézett rendelkezése különbséget tesz jó és rosszhiszemű lajstromozás iránti kérelem között. Ehelyütt felvetődnek a következő kérdések. Vájjon, jóhiszemű-e a/, a versenytárs, aki a saját hazájában „közismert" védjegyet a saját vállalata javára lajstromozza? és vájjon megengedhető-e, hogy a hosszabb időn át történt tűrés dacára, az ily használat erkölcstelennek minősíttessék? (Rendszerint vitás hasonlóságok, hosszabb időn át egymás mellett futó rokontermészetű védjegy-áruk, hosszabb időn át az eredeti vedjegyes-áru forgalombahozatalának abbahagyása stb. stb.), Megengedhető-e a közelfekvő államokban (Németország, Itália) közismert, Magyarország területén azonban hatályos védjegyoltalmat nem élvező, a forgalmi piacon nem szereplő (csupán a külföldi lapokban hirdetett), notórius védjegyesáruknak nevezhető javak kisajátítása stb stb.? Mindmegannyi oly kérdés, amely a kereskedelmi és ipari közfelfogás alapján döntendő-e. A külföldi szaklapokban ismételten felvetődnek e kérdések és ott is a szakírók a főegyezmény 10. b. cikkére utalnak (a kereskedelmi és ipari közfelfogásra) — és mi már teljes biztonsággal érezzük, hogy a jogalkalmazás, törvényes alapon álló, elfogulatlan laikus (kereskedelmi és ipari) szerveknek (Jury) a jogszolgáltatásba való bekapcsolása nélkül mindenkor téves utakon fog haladni, mert a jogász, bíró önkéntelenül is a lelkiismeretében, a saját megítélésében keresi a közfelfogást és így aligha adhat helyes, közmegnyugvást keltő megoldásokat. (E nagyfokú bizonytalanságot a némel felsőbb bíróságoknak éppen a ..notórius" védjegyek, nevek oltalmi körének megítélésénél láttuk!)* Ugyancsak a védjegyes-áruk fokozottabb védelmét célozza a 10. b. cikk fentebb idézett 2. pontja, amely a kereskedői tevékenység terén, tehát versenyző célzattal, tilalmazza a versenytárs árujának ócsárlását, jó hírnevének csorbítását. Szerintünk a hágai konferencia biztos és szerencsés kézzel máris megrajzolta azokat a kereteket, amelynek betöltése az egyes szerződő országok törvényhozására és joggyakorlatára vár. A főegyezmény kötelezi is a szerződő országokat, hogy az Uniói többi országainak polgárai részére biztosítsák mindazokat a törvényes jogsegélyeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a 9., 10. és 10. b. cikkekben említett cselekmények eredményesen megtoroltassanak. Ezenfelül kötelezik magukat oly rendszabályok hozatalára, amelyek az érdekelt ipart és kereskedelmet képviselő, a hazai törvények által egyébként megengedett testületeknek és egyesüléseknek módot nyújtanak arra, hogy a bíróságokat és a közigazgatási hatóságokat igénybe vehessék mindama cselekedetek megtorlása végett, amely cselekedetek a 9., 10. és 10. b. cikkekben fel vannak említve és pedig oly mértékben, amint azt annak az országnak a törvénye, amely országban a jogsegély igénybe vétetik, ezen országok testületeinek és egyesüléseinek megengedi. (F. 10. c.) Nos, — a magyar törvényhozás és joggyakorlat már be is töltötte a kereteket és a hágai egyezménynek a külföldiek számára nyújtott oltalmat fennálló1 törvényes intézkedéseivel és joggyakorlatával máris hatályosan kiterjesztette a magyar honosokra is. A hágai konferenciára kiküldött delegátusainknak, mint igen sok szerződő államnak, nem kellett attól tartamok, hogy elébe vágnak egy későbbi, kétségkívül az elfogadandó egyezmény intézkedéseihez simuló törvényes előkészítésnek. A magyar kereskedő- és iparos-világ tisztességérzete, a becsületes kereskedelmi és ipari munka iránti tisztelete drákói intézkedéseket kért és kapott az üzleti tisztesség védelmére és csupán egy óhaja van, hogy valamennyi sz»rzödö állam hasonló eréllyel és őszinteséggel igyekezzék rendet * V. ö. Gewerblicher Rechtschutz und Urheberrecht 1929. júl.: Warenzeichentagung (Verhandlungsberichte). teremteni a maga portáján és ezzel egy egységes kereskedelmi és ipari közfelfogással tisztítsa meg a nemzetközi piacot az oda nem való, betolakodott, idegen gazdasági érté'kekbe, minden munka és fáradság nélkül bekapcsolódó ..versenytársaktól". Önérzetlel és büszkeséggel mutatjuk be a Budapesti Kongresszusra egybegyűlő külföld előtt a magyar kereskedelem és ipáinak a becsületes munka iránt érzett, törvényben és joggyakorlatban megrögzített tiszteletét, megbecsülését és nemes felfogását. —sz. Verseny tállalatok és versenyáruk A versenytársi minőség eddigi joggyakorlatunk szerint bármely formában önérdekből, jövedelemszerzés céljából belekapcsolódik az üzleti életbe és ott ugyanabban az üzletkörben üzleti tevékenységével versenyt támaszt. A versenytársi minőség kérdésében igen figyelemreméltó a bp. kir. tsz.-nek az alábbi ítélete, amely szerint a törvény s:'.ék felperesnek, aki hirdetésrajzoló, nem állapította meg versenytársi minőségét az alperes lapkiadó vállalattal szemben. Még ha abban a beállításban nézzük is a dolgot, hogy alperes a művészi hirdetéseket anyagi haszonszerzés céljából teszi közzé, illetve közvetíti azokat, akkor sem ismerhető el a szembenálló foglalkozásban a verseny gazdasági jellege, így felek üzleti versenye nem állapítható meg. A felperes által felajánlott bizonyítást a kir. tszék mellőzte, mert még ha beigazolást nyerne is az a körülmény, hogy felperes valóban festőművész s mint ilyennek az alperesi mapilap panaszolt cikke folytán kára származott is, még ez a körülmény sem változtatna a helyzeten, mivel akkor is talán csak a sajtótörvény, vagy más törvényes intézkedés alapján kérhetne kártérítést, de nem a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján. (B. tsz. — 13. P. 48.229/4—1928.) A versenyvállalat és a versenyáruk kérdésében, amelynek megállapítása szabad bírói mérlegelés tárgyát képezi, a joggyakorlat helyes irányban fejlődik. Szem előtt tartja az érdekeltek üzleti versenyének a, védelmét a visszaélések ellen. Vezető gondolata a jogos érdeksérelem fenforffásának a lehetősége. így a bíróság megítélése szerint a versenytörvény 30. §-a szerint felperes, mint könyvkiadó vállalat, az alperesi vállalattal azonos tárgyú vállalat, mivel szlintén egy közismert művész rajzaival ellátott művek kiadásával foglalkozik. Az üzleti versenyben tehát egyformán érdekelt és az ő üzleti érdekét kétségtelenül sérti az, hogy alperes a művésznek más művön lévő rajzaira vonatkozólag valótlant állít. Az a körülmény, hogy felperes a kérdéses munkát nem adja ki, azzal szemben, hogy a felperes a művésznek más rajzú műveit adja ki, a versenytársi minőségen nem változtat. (Vb 19.099— 1928.) Az alkalmazott azonban, aki saját számlájára nem fejt ki üzleti tevékenységet, önállóan ipart nem folytat, versenytársnak nem tekinthető. (B. tsz. 32.576--1928.) A bíróság megítélése szerint a lapkihordók, amikor átlépésük és felperestől való elpártolásuk felöl nyilatkoznak, nem tekinthetők a vállalatra vonatkozólag reájuk bízott teendők teljesítésében az előző vállalat alkalmazottainak. Önálló versenytársak, illetve alvállalkozók. (Bp. tsz. 45.747/1928.) Tekintettel azonban arra, hogy a versenytörvény nem áll formai jogok alapján, kétségtelen, hogy az oly alkalmazott, (illetve bárki) aki e minőségében, illetve általában a saját számlájára fejt ki üzleti tevékenységet, függetlenül attól, hogy ez irányú tevékenységét a hatóságnál bejelentette-e, avagy sem: versenytárs. A tisztességtelen verseny bírói megállapításának előifelté tele a versenytársi minőség és a versenyző célzat fennforgása Lapszerkesztő, kiadó, nyomda vagy más töbszörösítő vállalat tulajdonosa és terjesztője a Jury megítélése szerint a versenytörvény rendelkezései alapján csak az esetben követ el az üzleti tisztességbe ütköző magatartást, ha versenytársi minősége, közvetlen üzleti érdekeltsége, valamely üzleti versenyvállalatban való részessége (üzlettárs, rendes társ, stb. stb.) megállapítható. A versenytörvény 33. §-nak megállapítása szerint ugyan a vagyoni felelősség a részeseket is terheli, — a szerkesztőt, kiadót stb. stb. csupán vagyoni felelősség és ez ia csupán abban az esetben, ha az üzleti tisztességbe ütköző celckrnény elkövetésénél tudva működött közre. (34. §.) A versenytörvény rendelkezései szerint tehát a lapszerkesztő, kiadó stb. stb. csak az esetben vonható a versenytörvény alapján felelős ségre, ha versenytárs, illetve mint egy versenytárs felbujtója, segédjeként szerepel. (34. §.) (J. 24.000/1929.) Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.