Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 7. szám - Üzleti vagy üzemi titok elárulása vagy jogosulatlan felhasználása - A munkaadó felelőssége

IPARJOG] SZEMLE 27 kahnazottjuk cselekményét rendes üzleti gondossággal megelőzhették volna. (B. tsz. 49.395/30—1925.) Egy levél is, amennyiben annak tartalma terjesztésre vonatkozó felszólítást tartalmaz, megállapítja a hírnévrontást. Az a körülmény, hogy az alkalmazott valamely lapvállalatnál az általa szerzett előfizetésekből eredő díjak 50%-át tevő jutaléka révén a lapvállalat terjeszkedésében érdekelt — az alkalmazottat társtulajdonossá még nem minősíti. Már pedig az alkalmazottnak a megbízása körében, az előfizető-szerzés során tanúsított törvénybe ütköző magatartásáért a Tvt. 33. §-a értelmében az alkalmazottját ily feladatkörrel megbízó versenyvállalat felel, ha csak nem bizonyítja, hogy a cselekmény elkövetését a rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. (P. IV. 1207—1928.) A felelősség alól való mentesülés Bírói megítélés szerint azonban, amennyiben az elhangzott és egymással egybehangzó tanúvallomásokból beigazolást nyert, hogy versenytárs az üzletszerzőket ismételten figyelmeztette a hitelrontó nyilatkozatoknak súlyos következményeire, meghagyván nekik, hogy ezektől — állásukból való azonnali elbocsátást helyezve kilátásba —, óvakodjanak, s ezenkívül ugyanezek a tanuk bizonyították azt a tényállítást is, hogy a versenytárs az iiyértelmü tájékoztató körözvényt valamennyi üzletszerzőnek miheztartás végett kiadta, a bebizonyított tényállás kétségtelenné teszi, hogy versenytárs az 1923. évi V. t.-c.-ben meghatározott cselekmény elkövetésének elhárítása tekintetében megtette mindazt, amit a saját hatáskörében megtehetett, rendes üzleti gondossággal a cselekmény elkövetését nem előzhette meg, következésképpen az idézett törvény 33. §-a értelmében a felelősség alól szabadul. (B. T. — P. IV. 894—1926.) A szerződések kötése már megállapítja a felelősséget A szerződés megkötése és feltételeinek végleges megállapítása ugyanis az üzletszerzői tevékenységtől teljesen el sem választható. (B. tsz. — 13. P. 42.904/1927.) A gyáros és kereskedő együttműködéséből előálló felelősség A gyáros és kereskedő együttműködését, jogviszonyait illetően a felelősség kérdésében (a kereskedő a magyar gyáros áruit külföldi származásra utaló jelzésekkel látja el) a Vb. ama felfogásának ad kifejezést, hogy a gyáros eljárása tisztességtelenné csak akkor válik, ha tudomással bírt a kereskedő szándékáról és segédkezet nyújtott neki, mintegy bűntársává szegődött a kereskedőnek és ezzel saját gyárosi hasznát is minél nagyobb mértékben fokozza. (Vb. 26.649—1928.) Ipari egyesülés tagjainak korlátlan felelőssége Az ipari egyesülés tagjainak felelőssége kérdésében igen érdekes ítéletet hozott a kamarai vb. Elvi jelentőségű döntésében kimondota, hogy aki valamely egyesülésnek korlátozásnélküli tagja, abban feltétlenül és minden korlát nélkül résztvesz, részes annak minden olyan megnyilatkozásában és ténykedésében, amely az egyesület céljaival összefügg. Az ily tag tehát nem érvelhet azzal, hogy az egyesület olyan megállapodást létesített, amely az ő érdekeit sérti (pl. nem szerezheti be a nyersanyagot tetszése szerinti gyáraktól az egyesülés által kötött szerződés következtében), hanem, minthogy az egyesülés korlátozásnélküli tagja, állania kell a megegyezésnek azt a részét is, mint amely az egyezmény megalakulásának egyik célját képezte. Ügyszintén az egyesülés tagja a szerződés erkölcstelen kikötésére vonatkozó közlés hiányából a maga részére és javára esőén semmiféle következtetést le nem vonhat. Habár a per tárgyává tett karteltszerződés az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközik is, az egyezmény tagját, jogszabálynál fogva, nem illeti meg az a jog, hogy az ellen, annak a tisztességtelen versenybe ütköző volta miatt keresettel felléphessen. (Vb. 55.368—1927.) Alkalmazott helyváltozásának közlése. (Csábítás) Az alkalmazott jogos érdekeit szolgálja a. Jurynek a bíróságok által ismételten szankcionált ama döntése, amely szerint az alkalmazott hely változását megfelelő módon (nem a volt munkaadó nevének előtérbe tolásával stb.) közölheti a közönséggel. A bíróság e felfogásnak megfelelően a versenytás vagyoni felelősségét nem találta megállapíthatónak, mert az általa szétküldött levél csupán azon tényt tartalmazza, hogy az» alkalmazott a konkurens szolgálatából kilépett és másutt (új munkaadójánál) folytatja működését, tehát a sérelmezett levél csupán a való tény közlésére szorítkozik, nem tartalmaz olyan adatot, amely a volt munkaadó hilelét vagy jó hírnevét veszélyeztetné, vagy hitelképességét csökkentené. Nincsen ugyanis olyan jogszabály, amely az alkalmazottnak megtiltaná, hogy bárkivel is ne közölhesse akár szóval, akár írásban, levél útján, hogy már nem régi munkaadójánál dolgozik, hanem más munkaadónál vállalt alkalmazást, mert fontos anyagi és erkölcsi érdeke fűződhetik ahhoz, hogy munkahelyének változásáról tudomást szerezhessenek. (B. tsz. 13. P. 32.576—1928.) Más elbírálás alá esik azonban a kérdés, ha a holyváltozás csábítás útján történt. A százalékos jutalékkal dolgozó ügynök nem olyan alkalmazottja a munkaadójának, akit felmondási idővel biztosított szerződés köt hozzá. A versenytörvény 1. §-a értelmében ugyanis helyt foghat a tisztességtelen verseny megállapítása nem csupán az alkalmazott, hanem a jutalékos ügynök esetében is, ha a versenytárs az ügynököt kifejezetten magához csábította vagy a csábítást megkísérelte. A csábítás pedig akkor forog fenn, ha teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a versenytárs az ügynököt kedvezőbb anyagi vagy más feltételek igérésével arra bírta rá, vagy igyekezett rábírni, hogy eddigi alkalmazását hagyja el és hozzászegődjék. Ez esetben ugyanis a versenytárs eljárása (Vb. 1. $) a kereskedőt kötelező üzleti tisztességbe és jó erkölcsbe ütközik. (Bp. Vb. 52.657—1928.) Felelősség a lapok közléseiért A felelősség elhárítása céljából ismételten találkozunk azzal a védekezéssel, hogy a lapokban közzétett és kifogásolt hirdetés „abban" a formájában a . versenytárs tudtán és akaratán kívül jelent meg. A joggyakorlat azonban megállapítja, hogy az ily állítások még valóságuk esetén sem mentik a versenytársat, mert a hirdetésért a versenytársat teljes felelősség terheli. Nem fogadható el az a védekezés sem, hogy a közzététel, avagy védjegyhasználat ellen sértett nem tiltakozott. A tiltakozás elmaradása ugyanis nem jelent kifejezett hozzájárulást és abból a felperes hozzájárulására okszerű következtetés nem vonható. A hozzájárulás hiányát a kereset megindítása egyébként kellően igazolja. Minthogy pedig jogszabály az, hogy olyan esetben, amikor a versenytársra a másik fél jogcselekményéből esetleg kár származbatik, a kárt okozó fél ezt a cselekményt csak akkor folytathatja, ha a versenytársnak arról tudomása van és ahhoz kifejezetten hozzájárul. A nem kifejezett hozzájárulást a versenytárs hallgatólagos elnézése, különösen mikor az amiatt már a peres utat is igénybe vette, semmikép sem pótolhatja. (Vb. 58.055—1928.) A döntő körülmény a felelősség kérdésben az, hogy milyen és mennyire komoly volt a figyelmeztetés és alkalmas volt-e arra, hogy az ily foglalkozású egyének magatartására kihatással legyen. Alperesnek ugyanis, ha már nem a saját, legalább is a sokat panaszolt konkurencia alkalmazottairól szerzett tapasztalatokból tudnia kellett, hogy az ily foglalkozású egyéneknél a szelíd figyelmeztetésnek nincs hatása. Ebből a szempontból a becsatolt körlevelek a bíróság megítélése szerint nem merítik ki a rendes kereskedő gondosságot. Amíg nincsen baj és konkrét panasz és ténybeli alap nélkül intéztetnek a levelek az alkalmazottakhoz, addig magas erkölcsi alapon álló szép és nemes elveket hirdetnek, de amikor felmerült súlyos panaszok és a büntető törvénykönyvbe ütköző ténybeli alapon intéztetnek a meggyanusítottakhoz, akkor teljesen erénytelenek és a „költő lopj, csak rajt' ne kapjanak" elv alapján állóknak látszanak. Különösen hat az olvasóra, hogy a felmerült súlyos panaszt a konkurencia újabb fogásának és hatalmas munkájának tulajdonítják és sem a vizsgálatot, sem a valóság esetén várható büntetést, feddést, kártérítést vagy elbocsátást nem helyeznek kilátásba, úgyhogy ezek alapján a vétkes alkalmazottak inkább a védelemre, semmint a megtorlásig számíthattak. Ezért a kir. törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy alperes alkalmazottainak későbbi cselekményeit a í-endes üzleti gondossággal sem előzhette meg. (B. Tsz. 34583/1928.) Forgalombahozatal. (Gondosság) A forgalombahozatal és a felelősség kérdésében igen figyelemre méltó ítéletet hozott a budapesti ítélőtábla. Versenytárs a bírói megállapítás szerint azzal a tényével, hogy a felperes címkéjével — a felperes által szokott módon — jogosulatlanul felszerelt árut kirakatába kitett (hosszabb ideig fennálló cselekmény) kimerítette a forgalombahozatal fogalmát. Alperes azt hozta fel védelmére, hogy állandóan 8—10 segédje volt. hogy több kirakata van és így az üzletében előforduló tévedésekért nem felelős, azonkívül állandóan tartott felperesi árut raktáron. A kir. ítélőtábla jogi álláspontja szerint sem az alperes által tartott segédek száma, sem pedig a kirakatok száma és terjedelme nem mentesítik alperest a tisztességes verseny szabályait sértő cselekménye következményei alól,