Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 7. szám - Üzleti vagy üzemi titok elárulása vagy jogosulatlan felhasználása - A munkaadó felelőssége

23 IPARJOGI SZEMLE donos nevét, mert a bíróság felfogása szerint ez felel meg a Kt. 11. $-a rendelkezésének, mely szerint egyéni cég tulajdonosa cégül saját nevét köteles használni és csupán toldatként, tehát neve után használhat üzlete közelebbi megjelölésére szolgáló jelzőket. Ezen cégszöveg által úgy a perben szereplő, mint más bejegyzett cégekkel való ösiszelévesztés is ki van zárva. (B. tsz. — Cg. 26.227—10—1928.) Üzleti vagy üzemi titok elárulása vagy jogosulatlan felhasználása Általában véve csak oly dolgot, oly készítményt, ötletet stb. vonhatunk az üzleti titok fogalma alá, amely valóban üzleti titkot, vagyis szélesebb körben nem ismert eljárást, szolgáltatást, stb., stb. jelent. Ha tehát valaki bárhol is' közismert, megvalósított ötletet, üzleti eljárást, stb., stb. kíván értékesíteni, amennyiben tudatában van annak, hogy az általa értékesíteni kívánt ötlet újdonság jellegével nem bír, erkökigtolen üzleti magatartást tanúsít, mivel oly dolgot kíván értékesíteni, amely köztudomásúlag újdonságot nem képez és kizárólag a vele szembenálló szűkebb látókörű üzlettárs félrevezetését célozza. üzileti titok fenforgásának elbírálásánál mindenkor kutatnunk keü annak eredetiséfjét és kizárólag eredeti, vagy a köztudatban újdonságként Szereplő ötletnek, árucikknek, üzleti eljárásnak adhatjuk meg a törvényes oltalmat, de ennek az eredeti gondolatnak azonban a legteljesebb és a leghatályosabb oltalmat kell biztosítanunk. (J. 6106—1928.) A Jury nézete szerint az a munkaadó, aki a versenytárs volt alkalmazottja által titokban (vagyis az alkalmazott munkakörébe nem eső üzleti eljárások, bizalmas adatok, tervek, címek Stb. feljegyzésével) megszerzett névjegyzéket a 6aját üzleti előnyére felhasználja (a volt alkalmazott útján körlevéllel, vagy egyéb tervszerű üzleti eljárással ezen vevőket a saját részére elhódítani törekszik), meg nem engedett, tisztességtelen versenyt folytat. (J. 51.519—1923.) Bizalmas közlések. Az üzleti életben tett bizalmas közlések a kir. ítélőtábla megítélése szerint csak abban az esetben lennének az üzleti titok fogalma alá vonhatók, ha azok a közlés idején már valóságos üzleti értéket képviseltek és említett azokra nézve a tárgyalások folyamán titoktartási kötelezettség köttetett volna ki. A vétség további tényálladéki eleme, hogy az üzleti feltételeket és tényeket elárulás útján, vagy a törvénybe, avagy a jó erkölcsbe ütköző módon tudta légyen meg. Elárultnak azt a titkot kell tekinteni, amelyet az közöl a tettessel, akinek kötelessége volna azt megőrizni. Nem lehet tehát szó elárulásról akkor, ha az esetleg üzleti titkot képezhető tényeket maga a jogosult s az azok felett szabadon rendelkező főimagánvádló közölte a vádlottal és pedig abból a célból, hogy őt pl. társul megnyerje, amely körülmény kizárja azt is, hogy vádlott a feltételek és tények birtokába a törvénybe vagy a jóerkölcsbe ütköző módon jutott volna. — Azt megállapította ugyan a kir. ítélőtábla is, hogy vádlott a tisztességes úton tudomására jutott körülmények ismeretében szerezte meg az egyedárusítási jogot, aki a főmagánvádlóval kötött megállapodást, a feltételek be nem tartása miatt, egyidejűleg stornírozta. Ez a cselekmény azonban — bár kétségtelenül a jóízlésbe ütközik —, a fentebb kifejtettek szerint sem a vád tárgyává tett, sem más bűncselekmény tényálladékának megvalósítására nem alkalmas és büntetőjogi következményekkel nem jár. (B. T. — B. I. 5443/24—1927.) Prospektus közlése nyilvános jellegénél fogva nem képezhet titoksértést; ami állandó szokás, titok nem lehet; bizalmas feljegyzések a telefonkönyvben azonban már üzleti titkot képeznek, úgyszintén a forgalom nagysága, a cikkek kelendősége, a vevők névjegyzéke, amennyiben ahhoz a versenytárs, avagy alkalmazott meg nem engedett úton jutott és az adatok valóban titkok voltak: üzleti titok, illetve titoksértés. A versenytárs pályázatában szereplő technikai készülékeknek más versenytárs részéről történő felhasználása, úgyszintén az ezzel kapcsolatos írásbeli ajánlat adatainak lemásolása, mint a versenytárs pályázati titkának a felhasználása — függetlenül attól, hogy a kérdéses készülék újdonság erejével bír-e, vagy sem — meg nem engedett versenyeszköz. Az áru puszta megtekintése, vagy vegyelemzése útján szakemberek által előállítható áruk utánképzése gyártási titkot nem képez. Model A Jury nézete szerint az új, eredeti, művészi gondolatot tartalmazó nőiruha, avagy egyéb iparcikkek terve a szerző beleegyezése nélkül nem többszörüsíthető, nem tehető közzé lapokban, nem hozható forgalomba a versenytárs üzleti körében, nem vetíthető a mozgófénykópszínházakban: egyszóval nem használható fel verseny céljára. Függetlenül azonban attól, hogy a model újdonság erejével bír-e vagy sem, a Jury nézete szerint tisztességtelen üzleti magatartást tanúsít az a versenytárs, aki a modelt az üzleti tisztességbe avagy a jó erkölcsökbe ütköző módon megszerzi és pedig akár versenytársnak alkalmazottja révén, akár modelek lenézése céljából való betolakodással, a daraboknak „próba" vagy „vásárlás" ürügye alatt való elvitele, lenézése és vcrsenyoélzattal történő felhasználása által. A modelek utánzásának a kérdésénél döntő jelleggel bír annak a megállapítása is, hogy az eladó a modelt a bemutatás alkalmával eredetinek jelentette-e ki (és természetesen eredeti is volt!). A versenytársnak, mint hivatásos iparosnak, iparművésznek tudomással kell bírnia arról, hogy az eredeti model lemásolása törvénybe ütközik és így a lerajzolás megtörténte és az annak alapján történő utánzás (akár csak egy ízben is) megállapítja a tv. fenforgását. Az utánzási szándék mindenkor a versenytárs magatartása alapján állapítandó meg (pl. a ruha modeljének szakszerű és alapos vizsgálata, felpróbálása, stb.). Ily esetben a tanácsadó egyén tevékenysége meghaladja azt a kört, amit a tanácsadóként szereplő rendszerint be szokott tölteni (pl. a minőség, a jóság stb. vizsgálata tekintetében). (B. tsz. — 13. P. 46.158—1926.) A munkaadó felelőssége Szándékos gondatlan mulasztás A szédelgő feldícsérós, bitorlás és utánzás vétségének eseteiben, amennyiben a vállalat alkalmazottja (segéd, gyakornok, tanonc), vagy megbízottja (igazgatóság, felügyelőbizottság tagjai stb.) követte el, a vállalat tulajdonosát (üzletvezetőt, a megbízót) büntetőjogi felelősség terheli, ha hivatásából folyó felügyeleti, vagy ellenőrzési kötelességének (főnöki jogainak) teljesítésében akár szándékos, akár (a tiltott szolgálatokkal való „kedveskedés" tűrésével) gondatlan mulasztás terheli. Amennyiben e cselekménye súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik (mint felbujtó, vagy bűnsegéd szándékosan működött közre az ily cselekmény elkövetésénél), vétség miatt egy évig és hat hónapig terjedhető fogházzal és kétszázötvenezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. — A törvény célja, hogy a munkaadót büntetőjogi következmények kilátásba helyezésével arra szorítsa, hogy kellő gondosságot fejtsen ki és a neki alárendelt személyeket üzleti eljárásukban ellenőrizze, és ne nézhesse felelőtlenül versenytársa megkárosítását. (V. ö. dr. Meszlény, dr. Deck, dr. Vámbéry: Tisztességtelen Verseny.) » Részesség A megbízottak (ügynök, képviselő, alkalmazott) ténykedéseiért a megbízó, munkaadó azonban csak az esetben vonható felelősségre, ha a sérelmezett tények elkövetésében részesség terheli és pedig a képviselőt tekintve olyan, amely ügykörének ellátásában, az alkalmazottat tekintve pedig- olyan, amely reábízott teendők teljesítésében merült fel és rendes üzleti gondossággal mellőzhető lett volna. — A vállalat főnökének felelőssége azonban ki nem terjeszthető az alkalmazotton túl bizományosra a Tvt.-ben alkalmazott azon felfogás folytán, amely szerint harmadik személy felelőssége a közvetlen tettes tényeiért is csupán szándék vagy gondatlanság esetében foghat helyt, nem azonban pusztán valamely jogviszony alapján, kivéve a társasággal, egyesülettel vagy jogi személlyel egy tekintet alá eső képviselőt. (B. tsz. — 13. P. 41.482/5/928. sz.) Megbízott, ügynök, képviselő, alkalmazott, társtulajdonos versenye A kir. törvényszék abból a ténykörülményből, hogy alperesek a velük bizalmasan közölt vevő címével visszaélve az ingatlaneladás közvetítését P. I.-el, vagyis oly egyénnel végeztették, akinek az alperesi helyiségben külön táblája nincsen, alperesek levélpapírján dolgozott és a közvetítésekből részére csak 40% volt megállapítva, hogy a jutaléklovelet alperesek részére állították ki, s abban nem jelölték meg, hogy az P. I. közvetítése, az alkalmazotti minőséget (Tvt. 1., 26., 35., 36. Í-ok) ós alperes felelősségét megállapította. Alperesek egyébként meg sem kísérelték annak bizonyítását, hogy al-