Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 4. szám - Szédelgő feldícsérés. A reklám megengedett eszközei - "Különösen előnyös vásárlási alkalmak" - "Leltári", "Szezonvégi" kiárusítások - Hangzatos szólamok, tényállítások - Jogos védelem - "Ingyen" - Üzleti összeköttetésre történő utalások - Reklámrajzok

14 IPARJOGI SZEMLE rendezése, illetőleg reklámozása. Még pedig mindenki a jelzett időszakokon belül átlag legfeljebb két heti időtartammal, évente legfeljebb két. idénykiárusítást vagy egy leltári és egy idény kiárusítást rendezhet. A német rendszer áttekintése kedvéért megemlíti azt, hogy az említett leltári és évad végi kiárusítások mellett ÍJémetországban az egész éven át tarthatók rendes vé^eladasok, amelyek azonban az iparhatóságoknak bejelentendők és amelyeknek egyetlen előfeltétele, hogy vógeladásra, teljes vagy részleges raktár lebonyolításra vonatkozó helytálló ok (trifftigor Grund) forogjon fenn, amely ok a reklámfelhívásokban világosan megjelölendő. Az iparhatóságnak tehát Németországban engedélyezési joga nincs és csupán a rendes bíróságok vannak jogosítva felülvizsgálni adott esetekben, hogy vájjon fennforgott-e a véleményadást rendezőnek bejelentési kötelezettsége, eleget tett-e a fél az előírt formalitásnak, vagyis a bejelentésnek és volt-e jogos helytálló indoka végeladás tartására és reklámozására? Ugyancsak a rendes bíróságok vannak följogosítva panaszok folytán indokolt esetekben ú. n. „időközi intézkedéseket" tenni, az alaptalan álvégeladásokat bírói karhatalommal beszüntetni. Továbbá az iparhatósági bejelentéssel kapcsolatban a törvény kötelezővé teszi a végeladásra kerülő áruk lajstromának benyújtását, mely lajstrom az iparhatóságnál mindenki részére betekinthető s a törvény büntetést szab oly esetekre, amelyekben a végeladó a végeladás céljára a végeladás megkezdése előtt vagy annak tartama alatt árukat szerez be. („Vor- und Nachschieben von Waren".1 Sonderangebot. A német rendszer képének a teljességéhez tartozik még annak a megemlítése, hogy a forma szerint bejelentett végeladásokon, valamint a jelzett korlátok között szabadon rendezhető inventur- és szezonkiárusításokon kívül fennáll Németországban a reklámnak teljes szabadsága mindeníé.e különlegesen előnyös bevásárlási alkalmak hirdetésére egész éven át azzal az egy feltétellel, hogy a propaganda során, a reklámokban a valóságnak megfelelő adatok és kitételek használtassanak. Ehhez képest Németországban az egész éven át divatoznak az ú. n. „Sonderangebot"-ok, különböző előnyös vásárlási alkalmak, a legkülönbözőbb nevek, mint fehér hét, olcsó napok, olcsó hét, olcsó árusítás stb., amelyek nem esnek bejelentés kötelezettsége alá és amelyeknek egyetlen előfeltétele az, hogy az igénybe vett reklámeszközök a valóságnak meg nem felelő adatokat és állításokat ne tartálmazzanak, ne legyenek megtévesztők. A Kamara kívánatosnak tartaná, ha a kereskedelmi és ipari körök különösen a leltári kiárusítások — úgyszintén esetleg a nyári szezonvégi kiárusítások — intézménye meghonosításának gondolatával behatóan foglalkoznának és ez intézmény meghonosítására utat és módot keresnének. Nem kétséges, hogy évente egyszer a leltár elkészítése után helyes és szükséges a kereskedő részére lehetőséget biztosítani a lefolyt üzletévből fenmaradt és az új üzletévbe már nem szívesen átvihető árukészletektől való szabadulásra. Ezt célozza a leltári kiárusítások megengedése január első heteiben. Az ilykép' megvalósítani kívánt intézmény nyilván a mostani állapothoz képest mint a kiárusítási szabadság számottevő kibővítése tűnik föl, amely nézete szerint az üzletkörök helyeslésével kell hogy találkozzék. A felvetett eszmét az érdekképviseletközi konferencia szívesen fogadta és kívánatosnak jelzi a leltári kiárusítások — esetleg a nyári szezonvégi kiárusítások — intézményének a fenti értelemben leendő meghonosítását. ' Ál-végeladások. E megoldás természetesen nem érinti a versenytörvény 29. §-ának a végeladásokra (illetve álvégeladásokra) vonatkozó rendelkezéseit. Az előadói jelentés igen helyesen megjegyzi, hogy a szóvátett jelenségek vizsgálatánál sohasem tévesztendő szem elől az az összefüggés, amely a reklám túlhajtása, sőt kinövései és a mostani rendkívül súlyos gazdasági helyzet között fennáll. Nem kétséges, hogy a kedvezőtlen üzletmenet túlnyomórészben oka annak, hogy fővárosunk uccái annyi különleges vásárlási alkalom külsőségeivel éktelenkednek. Azért tisztában kell lennünk azzal, hogy itt tulajdonképpen jórészt a gazdasági válság egy tünetével állunk szemben és talán csak kisebb részben önálló bajjal. Annyi bizonyos, hogy a kereseti viszonyok javulása ós az általános válság enyhülése a legjobb orvosszere volna az itt fölpanaszolt bajokmik; jogszabályokkal, fokozott adminisztrációval és büntető ítéletekkel minden bajon segíteni nem lehet. (V. ö. Dr. Kemény Dezső: Előterjesztés a végeladásszerü árusítási akciók újabb szabályozása tárgyában.) Jogos védelem. A reklámtevékenység gazdasági célja a forgalom, a vételkedv élénkebbé tétele, fokozása. A szakmabeli közérdeket sérti tehát az oly reklám, vagyis az oly támadás, amely e szakmabeli közérdek ellen irányul. („Figyelmeztetési Csakis a legsürgősebb szükségleteit fedezze, mert rövidesen visszamegyek áraimmal". Vb. 4674—1927. Az „én" üzletemben hamisított árut nem talál" (J. 1835—1928. V. ö. Dr. Meszlény Artúr: A verseny szabadsága és tisztessége. Iparjogvédelmi Egyesület kiadása 1929.) A Jury nézete szerint a jogos védelem szempontja a reklámélet terén is indokolt lehet, főleg éles (brutális) támadásokkal Nzemiben, vagyis nem jogellenes a sérelmet okozó cselekmény, ha szükséges volt avégből, hogy a közvetlen jogellenes támadás elháríttassék. Nagyon természetes, hogy a védekezés ne lépjo át a jogos önvédelem határát, vagyis ne szolgáljon reklámcélt azzal, hogy a versenytársak jogosulatlan, támadó eljárásának kipellengérezésével a saját vállalatát, annak kitűnő teljesítményeit előtérbe tolja. A védekezés itt csak eszköz, szinte azt mondhatnók keresett, mesterségesen felfújt eszköz a szenvedett és túlértékelt sérelem orvoslására. A nevekkel való operálás, hacsak nem magában a névben, a névhasználatban rejlik a sérelem, hacsak a támadás másképpen el nem hárítható, vagyis a védelem elkerülhetetlen és sürgős fegyvere: rendszerint reklámcélt szolgál, bosszú, vagy retorzió jellegével bír. Valótlan és megtévesztő adatok. Míg a vt. 29. megítélésénél kizárólag a „Különösen előnyös vásárlásra" ingerlés kritériumának fenforgása mérlegelendő, addig a vt. 2. §-ánál a valótlan és megtévesztő adatok közlése (2. illetve azok tudatos (1<>. §.) híresztelése vizsgálandó. A reklámszédelgés megállapíthatásánál minden hirdetés magában véve, mint különálló egyed bírálandó el. Abból, hogy a versenytárs többi hirdetése megrfelelő és hogy csak egyes hirdetései, tehát nem mind kifogásolhatók, a versenytárs még nem érvelhet a kereset teljes elutasítása mellett. (Vb. 19.825/1928). A valóság közlése mindenkor a közönségre gyakorolt tényleges következtetések szempontjából bírálandók el, nem pedig a versenytárs még oly jóhiszemű szubjektív értelmezése alapján. (J. 51.519—1928). Az idegen védjegyes árukra utaló, illetve azokat lekicsinylő jelmondatok is túlléphetik a szabadverseny megengedett határát, amennyiben a hirdető gazdasági érdekeinek biztosítása céljából oly módon, oly reklámeszközökkel emeli ki saját áruját a versenyáruk köréből, hogy áruja a fogyasatóközönség előtt mint legjobb, mint egyedül megbízható áru szerepel. A saját árunak az üzleti tisztesség és a jó erkölcsök keretein belül történő feldícsérése, illetve kiemelése, a legtágabb körben biztosítja a szabad mozgását a vállalkozásoknak. A jó ízlést sértő nagyhangú reklámokat egyébként a nagyközönség a törvényes beavatkozás nélkül is a maguk értékére leszállítja. A reklámtevékenységnek ez a szabad mozgása a választott bíróság nézete szerint azonban kizárólag a saját ám hirdetésének, az áru jó tulajdonságainak feldícsérése irányában haladhat és csupán a tudományos megvitatások során nyúlhat be más vállalatnak gazdasági érdekkörébe. Különösen áll ez a megállapítás a védjegyes áruknál, amelyek az általános fogyasztásira szánt, árukkal szemben új árut jelentenek, és amelyeknek a jog gazdasági és erkölcsi előnyt biztosít. Az idegen vállalatok gazdasági érdekkörébe történő belenyúlás tehát egyfelől az idegen vállalatok hírnevének lerontása útján kívánja a maga védjegyes áruit bevezetni, másrészt pedig a védjegyjog által biztosított gazdasági és erkölcsi erő oltalmát illuzóriussá teszi. (Vb. 55.3681927.) Valamely irodalmi munka rajzmíivészének kitüntetésére vonatkozó téves híresztelés is reklámszédelgés jellegével bírhat. A konkrét peres ügyben alperes-versenytárs ama állítása, hogy az általa kiadott mű rajzművé-sze az alperes által kiadott mű rajzaiért nyert magas kitüntetést, nem felel meg a valóságnak, mivel a művész általában művészi munkásságáért kapta a Szinnyei-társaság nagy díját. Nyilvánvaló ebből, hogy alperesnek panaszolt hirdetése a valóságot nem fedi, és minthogy az a kelendő-ég fokozására alkalmas, azért, mert általános tapasztalat szerint a nagyközönség szívesebben vesz olyan művet, amelynek rajzairól azt hirdetik, hogy az illusztráló művészt azért a műért tüntették ki, mint akár ugyanazon művésznek nem kitüntetett rajzaival ellátott munkát, és így a hirdetés megtévesztésre is vezethet. (Vb. 19.099/1928). „Kereskedelmi és ipari közfelfogas". „Lehető legművészibb", „300 számozott példány", „Szenzációt fog kelteni" hangzatos reklámszólamok kifogás tárgyává nem tehetők. A Jury nézete szerint, amennyiben a versenytárs