Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 3. szám

10 IPARJOGI SZEMLE tiszteletdíjban nem részesül, az elnöki tiszteletdíjon kívül kizárólag az adminisztrációs költségek fedezésére szorítkozik. A kamara iparjogvédelmi jogi bizottságának szakvéleménye alapján foglalkozik végül a jelentés a rendes bizottságok joggyakorlatával és reformkérdésekkel, amelyeket lapunk legközelebbi számában ismertetünk. Rejtő Sándor t A magyar iparjogvédelemnek nagy veszte* Bégére Rejtő Sándor udvari tanácsos, nyugalmazott, műegyetemi ny. r. tanár, a m. kir. szabadalmi felsőbíróság elnöke, f. hó 4-én, 75 éves korában elhunyt. A megboldogult profeszszorral a magyar iparfejlesztés egyik úttörője ós a matryar műszaki tudományosság egyik legnagyobb képviselője költözött el az élők -sorából. De gyászolja öt a m. kir. szabadalmi bíróság és felsőbíróság is, mely utóbbinak megalkotásától kezdve tevékeny, munkás tagja volt. Legyen áldott emlékezete! Die Gesetzgebuug gegen den Unlauteren Wéttbewerb: Ur. A. Weinmann u. ür. A. Walden. E kiváló munka felöleli az osztrák, német, magyar és csehszlovák tisztességtelen versennyel kapcsolatos joggyakorlatot. Külön fejezetben, iniut ..igen értékes joganyaggal" foglalkozik a Budapesti Kamarai Választolt Bíróságok és Zsűrik ítéleteivel, illetve döntéseivel. Az értékes joganyag, amelyet Ring János szab. ügyvivő, az „Internatiowdle Berichte über Patent-, Muster- und Zeichenívesen" kiadója gyűjtött össze, az „Iparjogi Szemlé"-b&n közült jogesetek bő kivonatát tartalmazza. Nem az első eset, hogy a Juryk és Választott Bíróságok döntései a külföldi szakirodalom joganyagában szerepelnek. A külföldi jogi szaklapok előszeretettel foglalkoznak e döntésekkel és elismeréssel fogadják azok helyes erkölcsi megítéléseit. Ugy véljük, e tény adja a legtárgyilaigosabb dokumentumát annak, hogy a Kamarai Juryk és Választott Bíróságok valóban hivatásuk magslatán á llanak. Br. Szenté Lajos ügyvéd előadása: A tisztességtelen versenyről. Feltűnően nagyszámú és előkelő hallgatóság előtt tartotta Dr. Szenté Lajos budapesti ügyvéd a Magyar Jogászegylet és a Budapesti ügyvédi Kör együttes ülésében előadíár sát a Tisztességtelen versenyről. A nagy érdeklődést egyfelől a fölötte aktuális kérdés, másfelől azonban az illusztris és a versenyügyi kérdések terén szaktekintélynek ismert jogász előadása váltotta ki. A mindvégig élénk érdeklődéiíisel kísért előadással lapunk legközelebbi számában foglalkozunk. E helyütt azonban ki kell emelnünk ama tényt, hogy úgy az előadó, mint valamennyi felszólaló és végül az elnöklő Schuszter Rudolf dr., a m. kir. szab. felsőbíróság elnöke, a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg a Kamarai Jury- és Választott Bíróságok döntéseiről, illetve ítéleteiről. Elnök ama felfogásának adott kifejezést hogy kiváló közérdekek fűződnek a bíróságok és Juryk harmonikus együttműködéséhez. Az előadáshoz vita fűződött, melyben dr. Vida Jenő, dr. Urbach Lajos, dr. Giskán Jakab, Bernauer Zsigmond, dr. Vándor Mihály, dr. Radványi László és dr. Malouyai Emil vettek részt. Dr. Bányász Jenő előadása. Dr. Bányász Jenő kamarai titkár a „Védjegyek fokozottabb védelme" uhuén előadást tartott. Előadó ismertette a legutóbbi esztendők védjegypereit. A védjegyperek nagy számával igazolja, hogy az újabban keletkezett vállalatok tekintélyes része már jól bevezetett és közismert védjegyek utánzására alapítja üzleti ténykedést. Az ulánizások elharapódzásának okát részben a rendes bíróságok liberálisabb jogszolgáltatásában, részben pedig a peres eljárás lassúságában találja. Hangoztatja, hogy a védjegyhez való kizárólagos jog respektálása nem csupán a védjegytulajdonosok érdeke, hanem a nagyközönségé is. Számos példával utal arra, hogy a gazdasági értéket képező védjegyek a már ismert és bevezetett védjegyektől eltérő alakban és csomagolásban jelennek meg. ami kétségtelen bizonvílékát adja annak, bogy jogos üzleti érdekek nem fűződhetnek ahhoz, hogy az újabb vállalatok a már bevezetett védjegyek egyes alkotó részeiből basítsák ki a maguk védjegye ket. A teoretikus fejtegetések helyett, úgymond, legvilágosabban ós legékesebben szólnak mindenkor az élet jelenségei és legjobb a gyakorlati tapasztalatok gazdag tárházába nyúlni a célból, boíV azon viszonyokat megvilágítsuk, amelyek itt, sajnos, mind gyakrabban előfordulnak. Tapasztalati tény ugyanis, hogy az egyesek állal elért sikerek másokban azon kívánságot képesek felkelteni, hogy ezen sikerekben osztozkodjanak, anélkül hogy ugyanazt a nehéz és fáradságos utal tennék meg, amelyet másnak meg kellett tennie addig, míg üzletének hírnevét és az árujának megjelölésére szolgáló szóvédjegynek értéket szerzett. . Előadó foglalkozott a név és védjegy (homoiiymia) kolliziójának a kérdésével. Azáltal, úgymond, hogy a nyelv tárházából vett szóvédjegy létezik, az illegitim versenytársak egyszerre annak a felismeróséro jutnak, hogv a legkönnyebben elvezhetik a szóvédjegy gyümölcseit azok' akiknek a neve vetetlenül azonos hanghatású avval a szóval, melyet más valaki mar értékes szóvédjegygyé alakított, és minthogy a jogszerűségre való hivatkozás igen közelfekvő, mindjárt meg van adva az ürügy, hogy az illető egyebet nem tesz, mint azt, hogy saját nevét használja egy bizonyos üzlet folytatására és ezen üzletben eladásra kerülő áruk megjelölésére. Csakhogy ezzel csak akkor állott elő. amidőn más valaki az ezen névvel azonos vagy hasonhangzású szónak tevékenysége által már clőz.etesen nagy értéket szerzett volt. A később érkező üzletember eme bizonyos üzletággal csak azért akar foglalkozni, mert egy érték létezik már a piacon, amelyet azonban más teremtett. Ezen helyzet visszás és hogy ez tényleg nem felel meg a kereskedelem természetes fejlődésének, mutatja azon körülmény, hogy az eddig az irodalomban és judikatúrában előfordult kísérletek majdnem kizárólag kijátszásra irányultak és hogy akkor, mikor az ilyen hírnévre szert tett szóvédjegygyei azonos név természetesen létezik, vagy mesterségesen létesíttetik oly egyének, akik állásuknál, foglalkozásuknál fogva nem is álmodhattak arról, hogy a régóta a termelési piacon létező üzletekkel versenyezzenek, egyszerre a hírnévre szert tett szóvédjegy üzletágát választják, vagy nevüket élelmes üzéreknek bérbe adják. Az érdekes és ta.mulságos előadásért Tolnay Kornél, az Iparegyesület elnöke mondott köszönetet. Joggyakorlat 35. „Johann Maria Farina" kölni származásra utal. A J. M. F. am Doni zu Köln kölni cég fordult több kis és nagyobb ezen nevet viselő gyártók és kereskedők ellen, nevének és árujának megvédése céljából, részben a Kereskedelmi és Iparkamara Zsűrije, részben a bíróságok elé, hol már a bírói eljárás folyamán oly nyilvánvalóvá válott ezen céguek jogosulatlan névhasználata, hogy vagy ítélet előtt, vagy már az I. bírói ítéletek után maguk tértek el a sérelmezett névtől és jogtalan toldatoktól (gegenüber dem Kaiserplatz, Ferdinandplatz, Stefansplatz) és hagyták abba az ily áruk terjesztését. A Kölnben fennálló évszázados J. M. F. cégnek egyike a magyar törvény életbelépte után pert indított a „J. M. F. gegenüber dem Rudolfsplatz" 1886-ban Kölnben alakult és később Wienben letelepedett cégnek magyarországi fióktelepe ellen és kérte annak kimondását, hogy tiltassák el a ,,J. M. F." névnek és a toldatnak használatától, tiltassék el attól, hogy áruja „valódi" kölni víznek neveztessék, fosztassék meg azon jelzésektől, melyek arra mutatnak, hogy ezen cég kölni származású. Az 1886-ban Kölnben megalakult cég, noha Kölnben megszűnt, 1889-ben Wienbe tette át székhelyét és ott mint főtelep 1922-ig háboríttatlanul működött. Egy más jogos .,J. M. F." cég a wieni bíróság előtt indított ezen főtelep ellen cégtöriési és a Tvt-be ütköző eljárás miatt pert tett folyamatba, mely ügyben a wieni bíróság elutasító ítéletet hozott, kimondván azt, hogy a több mint 40 év óta fennálló cég és annak jelenlegi jóhiszemű tulajdonosa nem kényszeríthető arra, hogy jóhiszeműen szerzett cége töröltessék és noha megállapítást nyert, hogy a kölni törzsüzlet már régebben törölve is lett, ez nem hathat ki egy önálló más tulajdonosnak évtizedek óta fennálló és bejegyzett cégére. A magyar bíróság II. fokon, noha ugyanezen cég fióktelepéről volt szó, nem tette magáévá az osztrák legfelsőbb bíróság jogi megállapításait és kötelezte a „J. M. F. gegenüber dem Rudolfsplatz" nevének törlését minden nyomtatványain, hirdetésein és az üvegek címkéjén. A cégtörlést a bíróság el nem rendelte, miután a fióktelep a német-osztrák bejegyzett cégnek lévén flikja, s az jogosult volt forma szerint a céget ily név alatt bejegyezni. Ezen lesújtó ítélet ellen alperes cég jogorvoslattal élt, a m. kir. Kúria P. IV. 6354/1927. sz. ítéletével részben megváltoztatta az alsóbíróságok ítéletét és arra kötelezte alperes céget, hogy nyomtatványain, áruján tüntesse ki, hogy gyártmánya magyar eredetű, hogy hagyjon el minden olyan jelzést, melyből valódi kölni vízre lehet következtetni és oly jelzéseket, melyek arra mutatnak, hogy áruja Kölnből származó, ne alkalmazzon. Kimondotta a legfelsőbb bíróság a Tvt. 1., 2., 4. és 6. §-ába ütköző tisztességtelen eljárást és szédelgő feldícsérést, mert megállapítást nyert, hogy alperes cselekménye összetévesztésre irányul és arra, hogy a valóságnak meg nem felelő adatok közlésével a vevőkört megtéveszteni igyekszik. A legfelsőbb bíróság nem osztotta az alsóbíróságnak a cégnév eltiltására vonatkozó részt, mert figyelembe vette, hogy a wieni legfelsőbb bíróság a főtelep ellen a cégtörlés és céghasználattól való eltiltást jogerősen elutasította, így tehát a