Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 3. szám

IPARJOGI SZEMLE 11 wieui cég jogosan használja a cégszöveget, minek folyománya, hogy a wieni főtelep budapesti fióktelepe szükségképpen kell, hogy ugyanezen cégszöveget használja. (Dr. Pap Ferenc, ügyvéd). 36. A kereskedelmi ötletek a versenytörvény keretein belül kizárólag a versenytárs üzleti magatartásával kapcsolatban ínérlegelendők. A választott bíróság közvetlen tudomása alapján megállapítja, hogy a kereskedelmi és ipari életben általános szokás ajándéktárgyaknak az áruhoz való csomagolása. Anélkül, hogy a választott bíróság a felperes által a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál ipari mintaoltalom elnyerése céljából letett csomagolási minta (kávéskanál a j)ófkávédobozokban) újdonság jellegének a vizsgálatába bocsátkoznék, azt találta, hogy ez a letett minta, törvényes oltalmának megállapítása esetében is, a fentjelzett általános üzleti szokásra való tekintettel a legszűkebb védelmi körre terjed ki. Ez a védelmi kör a választott bíróság megítélése szerint legfeljebb azokra az árucikkekre terjed ki, amely árucikkeket felperes tényleg forgalomba hoz. Miután felperes a per során maga sem állította, hogy babkávé forgalombahozatalával is foglalkoznék, a védett tárgy szűkebb oltalmi körét tekintve, a választott bíróság úgy találta, hogy alperes a kávéskanalaknak a babkávéáruhoz való csomagolásával nem követett cl olyan üzleti magatartást, amely az üzleti tisztesség szcmponljából kifogás alá eshet. A kifejtettekre tekintettel céltalannak találta a választott bíróság azt is, hogy a peres eljárást az alperes által a 107.709/1907. keresk. min. rendelet 28. §-ában felsorolt feltételek vitatott hiánya miatt megindítandó érvénytelenítési per lefolytatásáig felfüggessze. (Bpkam. Vál. Bír. 46.321—1927.) 37. Az ipari mintaoltalom és a versenytörvény 9. §-ábau szabályozott „jellegzetes külső" törvényes védelmi köre. Felperes előadása szerint a javára a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál ipari mintaoltalom elnyerése céljából letett iparcikk (reklámlámpa) az ő ipari tulajdonát képezi, az az ő kitalálása. Ennek az iparcikknek felperes előadása szerint olyan jellegzetes külsőt is adott, amelyről a forgalomban az ő vállalatából kikerülő árura következtetnek. Amikor tehát alperes a felperesi áruk jellegzetes formáját utánképezte, illetve a felperesi iparcikk külső formájához hasonló iparcikket (reklámlámpát) hozott forgalomba, egyfelől az érdekelteket, — felperes szerint a versenytársakat, — a szembenálló iparcikk, — a peres felek vállalataiból kikerülő reklámlámpák, — eredete és származása felől megtévesztette, másfelől tisztességtelen üzleti magatartást tanúsított. Álláspontja szerint tehát alperes üzleti magatartása a versenytörvény 9. és 1. g-aiba ütközik. A válas?tott bíróság anélkül, hogy a felperesi iparcikk újdonság jellegét vizsgálat tárgyává tenné, úgy találja, hogy a felperesi iparcikknek a versenytörvény 9. §-ában felemlített jellegzetes kü'sőn túlmenő, azzal kapcsolatban gyakorlati célt szolgáié) jellege van. Ha tehát megállapítást nyerne is, hogy a felperesi reklámlámpák a felperesi vállalatra utalnak, úgy ez az utalás, kizárólag ennek az iparcikknek esetleges ipari újdonságában keresendő. Semmiesetre sem tekinthető azonban a versenytörvény 9. §-ában körülírt olyan, egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló ábrázolásnak, külső megjelenési alaknak, amely a vállalati jelzésekkel, a vállalati megjelöléssel, vagy a vállalatra utaló ábrázolásokkal egyenértékű lenne. Felperes keresetében alperesnek ama üzleti magatartását teszi kifogás tárgyává, amely az ő ipari újdonságának, illetve felperes szerint vállalati megjelölésének utánzására, továbbá kizárólag az utánzással kapcsolatos ténykedésre szorítkozik. Miután a választott bíróság a fentiek szerint megállapította azt, hogy a most fenforgó esetben a versenytörvény 9. §-a alkalmazást nem nyerhet, vagyis, hogy a per tárgyát képező iparcikk időhöz kötött, s így külön törvényes rendelkezések által szabályozott oltalmat feltételez, amelyet a felperes saját beismerése szerint a 107.709/1907. kereskedelmi miniszteri rendelet 7. §-ában meghatározott eljárás lefolytatásával magának biztosított is s így a felperesi iparcikk újdonságára vonatkozó igénye megállapíttatott, — az általa panaszolt utánzás és az alperesnek ezzel kapcsolatos magatartása a fentebb idézett keresk. min. rend. 30. §-ában meghatározott eljárással a 38. §-ban megjelölt hatóságok által lévén elbírálandó, nyilvánvaló, hogy a választott bíróság a felperes által esetlegesen a versenytörvény 1. §-ára is alapítottan támasztolt igénynek az elbírálására hatáskörrel nem bír. (Bpkam. Vál. Bír. 50.067—1927.) 38. Árunemek hasonlósága. K. P. kéri a javára „gumisarokra" lajstromozott „Ficus" szóvédjegy törlését, mert az annyira hasonlü az ő javára „kaucsuk és gumisarkom'a" lajstromozott „Fikus" védjegyhez, hogy a forgalomban a megtévesztés előállhat. A keresk. min. az áruk hasonlísága alapján a későbben lajstromozott alperesi védjegy törlését elrendelte. (K. M. 1474—1927.) 39. Ábrás és kombinált védjegyek hasonlósága. Felperes a részére „nyers kaséin, kaseinből készített vegyicikkek, enyvés ragasztószerre" lajstromozott, elefántot ábrázoló védjegye alapján kéri az alperes javára „mindennemű ragasztószerro" lajstromozott elefánt ábrájú és elefánt szót is feltüntető védjegynek törlését, mert a hasonló árukra használt azonos alperesi védjegy súlyosan sérti felperes üzleti érdekeit. Alperes elleniratában csupán annak kijelentésére szorítkozik, hogy felperesnek nincs joga ellene védjegytürlést kérni, mert felperes védjegyét évelc óta nem használja. Egyébként őt védjegyének lajstromozása körül sem rosszhiszeműség, sem pedig mulasztás nem tei'heli, mert védjegyének bejelentése alkalmával a kereskedelmi miniszternek kellett volna őt értesíteni, hogy ugyanazon árunemre hasonló védjegy már lajstromozva van. Észrevételnek címzett későbbi beadványában alperes tagadja az árunem azonosságát. A felperesi ragasztószer ugyanis kizárólag az asztalosok által használható hideg enyv, míg ezzel szemben alperesi ragaszti'szer asztalosok által egyáltalán nem használt ragasztószer, mely, gumit kivéve, papírtól gyémántig mindent ragaszt. Kéri mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani és költségben marasztalni. Az alperesi és a felperesi védjegyeknek összehasonlítása alapján meg kellett állapítani, hogy az alperesi védjegy elefántot ábrázol, „Elefánt ragaszlószer" felirattal, a felperesi védjegy szintén elefántot ábrázol. A szembenálló védjegyek között tehát a hasonlóság fenforog, mert mindkét védjegyen az elefánt ábra, illetve az ábra által kifejezett fogalom a jellegzetes. Ezzel szemben alperesnek azon kérelme, hogy az elefánt szó ne töröltessék, figyelembe vehető nem volt, mert az ábrás védjegy a forgalmi életben az ábra fogalmi megnevezésével jelöltetik meg, és így azoknak hasonlósága más-más kifejezési módon ugyan, de teljesen azonos képzetet rögzít meg a fogyasztóközönségben. Az alperesi védjeggyel védett árut szembeállítva a felperesi védjeggyel védett áruval, meg kellett állapítani, hogy azok teljesen azonosak. Ezzel a megállapítással szemben a keresk. min. nem vehette figyelembe az alperes által felhozott ama védekezést, hogy áruját a felperesi csomagolástól teljesen eltérő csomagolásban „Elefánt ragasztószer ' felirattal hozza forgalomba; hogy úgy a felperesi, mint az alperesi ragasztóanyagoknak más-más fogyasztóköre van; hogy a szembenálló áruknak más az összetétele, mert a védjegyek mindig csak abban az alakban hasonlíthatók össze, amely alakban azok a védjegylajstromba bejegyeztettek, ez alapon pedig a hasonlóság, mint fentebb már megállapíttatott, megvan; az áru fogyasztóküre és az árunak összetétele a védjegyek hasonlóságának és az áruk azonosságának megállapításánál pedig teljesen közömbös. (K. M. 1448—1927.) 40. Gyógyszerészeti cikkek, tápszerkészítmények és keserű gyomorlikőr nem hasonló árunemek. Felperesnek kérelme annak megállapítására irányul, hogy a javára a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál lajstromozott védjegy kizárólagos használati joga „keserű gyomorlikőrre" az E... részérő „gyógyszerészeti cikkekre, hajszeszre és tápszerkészítményekre" lajstromozott védjegygyei szemben megilleti. Minthogy az 1890. évi II. t.-c. 29. §-a szerint „azon kérdés felett, vájjon megillet-e valakit a védjegy kizárólagos használati joga, a kereskedelmi miniszter határoz", alperesnek a kereset elutasítása iránti kérelmét el kellett vetni. A per érdemét illetőleg csak az a kérdés döntendő el. vájjon az alperesi és a felperesi vtdjegyhez bejelentett áruk között az egyneműség fenforog-e? összehasonlítva a szembenálló árunemeket, meg kellett állapítani, hogy az alperesi áruk „gyógyszerészeti cikkei, hajszesz és tápszerkószítmények" és a felperesi áru „keserű gyomorlikőr" között a hasonneműség fenn nem forog a így azokra nézve a felcserélés vagy megtévesztés elő nem fordulhat, mert a forgalmi életben a keserű gyomorlikőr nem tekinthető a gyógyszerészeti cikk és tápszerkészítménnyel naeonnemü árunak. Nem dönti meg ezen megállapítást az atpores által felhívott az a tény sem, hogy a 69518/1925. K. M. SZÍ. rendelet 3. §-a szerint „élelmiszerek, italok" egy árucsoportba tartoznak, mert a védjegyek lajstromozásánál szokásos osztályozás célja kizárólag az, hory a védjegyek lajstromozásakor a kamarák részére zsinórmértékül szolgáljon. (K. M. 1447— 1927.) 41. „Gyár", „Fiók", „Szabadalom" a felelősség kérdése. Alperes személyes meghallgatása során beismerte, hogy a körlevél kibocsátása idején, vagyis 1927 április havában csak 3—4 szakmunkással dolgozott, s hogy jelenleg is 7—8 szakmunkással dolgozik csupán, a szakmában fennálló teljes üzI leti pangás miatt. Ha való volna is az a további előadása, I hogy a keresethez csatolt körlevelet nem ő, hanem cégtársa nyomatta ki és hozta forgalomba, ennek az 1923:V. t.-c.-ken