Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 2. szám - Szigorubb megtorlást a védjegyutánzatokkal szemben! A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara állásfoglalása

6 IPARJOGI SZEMLE hogy az erkölcstelen üzleti eszközökkel élő versenytárs üldözése, bár a tisztességtelen verseny ellen való hathatós oltalom, az üzleti tisztesség alapján álló kereskedelmi és ipari társadalmi élet elsőrendű érdeke, de egyidejűleg hangoztatja, hogy ugyancsak létérdeke, hogy a kereskedő- és iparostársadalom védelméért folytatott versenyküzdelem ne legyen melegágya az alaptalan fel jelenléseknek, zaklatásoknak és zsarolásoknak. Maga az alaptalan, zaklatás jellegével bír:* kereset indítása már az üzleti tisztességbe ütközhet, mert panaszos ezúton akar veszedelmes versenytársától szabadulni, sőt amennyiben bírói megállapítást nyer, hogy versenytárs tudva alaptalan abbanhagyási keresetet indított, a Jury nézete szerint, az általános magánjogi szabályok értelmében, feljelentő kártérítéssel is tartozik. A Jnry nyomatékkal hívja fel az érdekképviseletek figyelmét arra a körülményre, hogy az ily alaptalan, illetve a kizárólag zaklatás jellegével bíró perlekedőkkel szemben a saját hatáskörében a legszigorúbban járjon el. (Bpkam. Jury 52563—1927.) 10. „Magyar Gumi" vállalati megjelölés, megkülönböztető erővel bíró cégtoldat. Konkrét peres ügyből kifolyólag a Jury ama nézetének ad kifejezést, hogy a „Magyar Gumi", „Ungarische Gumi", „Hungária Gumi" megjelölések (vállalati megnevezetek) a kereskedelmi közfelfogás szerint és a közönséges vevő átlagos ügyeimének elgondolásával a Magyar Huggyantaárugyár Rt. vállalatra utalnak. E szavaknak, megjelöléseknek idegen cég szövegében, illetve idegen cég vállalati megnevezéseként, megkülönböztető vezérszó nélkül történő „együttes használata", különösen a külföldlek, tehát németnyelvűek előtt is alkalmas lehet a szembenálló cégek összetévesztésére. A Jury megjegyzi azonban, hogy ez állásfoglalása nem kívánja a „Magyar", „Hungária" elnevezés használatát egy vállalat javára biztosítani. A „Magyar" megjelölés használata szabad, annak használata azonban olymódon, oly megkülönböztető szövegezéssel történjék, hogy az a korábbi vállalatokkal szemben való megtévesztés lehetőBégét is kizárja. (Bpkam. Jury 53.470—1927.) 11. A „fiók' jelzés a valóságnak megfelelő adat legyen. A „Hók" megjelölésnek a használata oly cég, illetve vállalat részéről, amelynek törzs-háza nincsen, illetve ily törzsházzal üzleti összeköttetésben nem áll, megtévesztő jellegű lehet. Az ily utalás tehát abban az esetben sem alkalmazható, ha az üzleti összeköttetés eredetileg fennállott, illetve, ha a törzsház tulajdonosa, avagy jogelődje a „fiók" jelzésnek a törzsház megnevezésével kapcsolatban való használatára engedélyt adott, illetve annak használata ellen nem tiltakozott. Ily, o valóságnak meg nem felelő vállalati jelzés ugyanis nem csupán a közvetlenül érdekelt versenytárs, hanem általában a szakmabeliek üzleti érdekeit is sértheti. (Bpkam. Jury 51.419—1927.) 12. A toll-lyukasztások védjegyjelleggel bírhatnak. A megkülönböztető (distinctiv) erő mérlegelése. A Jury a tollárukon alkalmazott lyukasztásoknak törvényes védjegyoltalmát elismeri. E lyukasztások azonban a közönség fokozottabb figyelmét feltételezve, csak a legszűkebb védelmet élvezhetik, vagyis kizárólag a szolgai, az azonos utánzatokkal szemben nyújthatnak törvényes oltalmat. — Az indokokból: A védjegytörvény alapvető gondolata, hogy minden védjegynek megkülönböztetésre alkalmasnak kell lennie. Hogy pedig minő védjegyek, illetve árujegyek nem lajstromozhatók e tekintetben a védjegyek oltalmáról szóló törvény vonatkozó rendelkezései mérvadók. Ugyancsak védjegyjogi szabály, hogy a védjegy úgy képezi oltalom tárgyát, amint az a védjegylajstromban le van téve, vagyis korlátozásoknak avagy kiterjesztő értelmezéseknek helye nem lehet. Végül rá kell mutatnunk még ama gyakorlati szempontra is, hogy a védjegyek hasonlóságának az elbírálásánál a védjegyek megjelenése által előállott összbenyomás védjegyjogi hatásának hű megállapítás.a végett a szóvédjegyek, avagy ábrás, illetve kombinált védjegyeknek magán az árun való megjelenése is mindenkor figyelembe vétetett, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a védjegyek bejelentése alkalmával a védjegytulajdonos az úgynevezett „próbanyomatokat" bemutatta-e vagy sem. A védjegyek distinktiv jellegének a megállapítását illetőleg, a kamara következetesen ama felfogásának ad kifejezést, hogy minden szó, illetve kombinált védjegynek, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztóközönség figyelmét lekösse, amely a vásárlóban az árutól, annak céljától, illetve rendeltetésétől független képzetet kelt, ha még oly csekély, de egy bizonyos distinktiv erővel bír. A forgalomban általánosan szokásos árujegyekhez, az árutól a fogyasztóközönség emlékezetében, mint különálló ábrái alakzathoz hasonló árujelzésnek* ábrái alakzatnak i. tehát bizonyos védjegyoltalmi köre van, amely jelzések, alakzatok, minél közelebb állanak a distinktiv erővel nem bíró szóhoz, avagy minél inkább beleolvadnak az áru anyagába, állagába, annál kevesebb, illetve annál szűkebb oltalmat élveznek, sőt bizonyos esetekben már a szolgai utánzatuk se élvez törvényes védjegyoltalmat, illetve: az ily utánzatok védelme már a védjegytörvény keretén kívül esik es így e kérdéseknek az elbírálásánál a versenytörvény r, ndelkezesei a mérvadók, A distinktiv erő megállapításáriak azonban mindenkor elengedhetetlen feltétele, hogy a szabadjelzés és a szabadjelzéstől eltérő minimális különbség a fogyasztóközönség részéről pontosan, feltétlenül és különösebb figyelem ráfordítása nélkül is észlelhető legyen, maga u jelzés, a distinktiv erőre igényt tartó árujegy, a vásárlókban a szabadjegytől eltérő képzetet, az árutól élesen elválasztható jelzést keltsen. A fenti elvek hangoztatása után, a Jury nézete szerint, teljesen irreleváns, hogy az alperesi védjegyek már a bejelentés időpontjában, aVagy csak a hosszú használat folytán váltak distinktiv jelzéssé. Ha ugyanis megállapítható, hogy a bejelentés időpontjában az alperesi toll-lyukasztásokban a fogyasztóközönség az ára anyagától, rendeltetésétől, műszaki hatásától független, különálló származási jegyet látott, illetve láthatott, vagyis a kérdéses lyukasztások, szemben a ki metszi'sekkel, a vevőközönséget a vásárlásoknál mint egy bizonyos vállalatra utaló jelzések irányíthatták, úgy az alperesi védjegyektől a distinktiv erő el nem vitatható. Szakkörökből nyert értesülés szerint a Jury megállapítja, hogy a forgalomban a tollvásárlásoknál a vevő mindenkor a toll formáját, annak erősségét, puha- vagy keménységét, a kéznek megfelelő voltát, hegyes, tompa, metszett, vagy kerek hegyét nézi és a toll-lyukasztásoknak, miként a metszéseknek és így azok formáinak is, különösebb jelentőséget nem tulajdonít. A beszerzett szakértői vélemények azonban megemlítik, hogy a vevők között akadhat oly egyén is, aki a tollvásárlásoknál a tollkivágást, lyukasztást is figyelembe veszi. — A kamara eleddig következetesen elfoglalt álláspontjának, nemkülönben a szakvélemények gondos figyelembevétele és mérlegelése után, ama felfogásának ad kifejezést, hogy amennyiben a vevők még oly csekély része is megállapítást nyer, hogy a toll-lyukasztásoknak, az áru minőségén túlmenőleg származási jegy jelentőséget tulajdonít, úgy a védjegyjogi védelem már indokolt. (Bpkam. J. 22.861—1920.) 13. A vezérképviselők megkerülésével történő árubeszerzés megengedett üzleti eljárás. A Jury főfeladatát abban látja, hogy a kereskedelem korlátlan szabadságát biztosítsa. E felfogásának megfelelően a Jury megállapítja, hogy a kereskedelmi szabadság folyománya, sőt követelménye, hogy a kereskedő a legolcsóbb forrásból vásárolhasson. Mi sem állja tehát útját annak, hogy a kereskedő másodkézből, tehát a termelő, gyáros helybeli képviselőjének megkerülésén l vásárolja be a kívánt cikkeket. A helybeli képviselő árfelhajtó üzleti magatartása semmi körülmények, között nem védhető. A szabadverseny feltétlenül megköveteli az áruk szabad, forgalmát, és így bizonyos árucikkeknek egy kézben való monopo'izálása, illetve e monopóliumnak törvényes védelme az áruforgalom jogosulatlan korlátozását jelentené. (Bpkam. Jury 55.152—1927.) 14. Vevők fogdosása. Több oldalról ismételten előterjesztett panaszok folytán, a Jury nyomatékkal hangsúlyozza ama felfogását, hogy a vevőknek az uccán, tolakodó módon való fogdostsát, tisztességtelen versenvnek minősíti. (Bpkam. Jury 1835—1928.) 15. A Jury nézete szerint a tiszta eszközökkel folytatott erős propagandatevékenység nem ütközhet a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe. A Jury az utóbbi időben észlelt hirdetési kampányokkal kapcsolatban felmerült különböző panaszokkal foglalkozva, megállapítja, hogy azok, bár a magyar kereskedelem létéért folytatott küzdelmének élénk képéi adják mindazonáltal a ma lihegő versenyének természetes megnyilvánulásai, amelyek ellen a versenytörvény szempontjából mindaddig kifogás nem emelhető, amíg az ily nagyhangú és külsőségeiben is a közönségre hatj hirdetések egyfelől a valóságnak megfelelő adatokkal igyekeznek a közönséget meghódítani, másfelől a vele szemben alakahuazott védőeszközök, a védekező küzdelem, a jogos védelem ég tárgyilagos kritika határain belül mozognak. (Bpkam. Jury 1835—1928.) 16. Az árunak minőségére és érték tekintetében mértékadó tulajdonságaira vonatkozó megtévesztések rekláinszédelgés jellegével bírnak. így „Selyem" megjelölés félselyemszövet, nyersselyem, illetve mosóselyemárun, „Gyapjú" pamutárun, illetve műselyemmel platirozott pamutárukon; „Kézimunka" nem kézzel készült iparcikkekre; „Gépselyem" pamutból készült varrógépfonalakon megtévesztő. A fenti esetekben az áru alacsonyabb árjelzése a laikus vevő, sőt a gyakran nem szakértő kereskedő előtt sem juttatja megfelelően kifejezésre az áru valódi értékét, illetve minőségét. Feltétlenül megkívánható tehát, hogy az áru minősége és érték tekintetében mértékadó jellege, tulajdonsága pontosan megjelöltessék, illetve