Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 9-10. szám - A kollektív védjegyek a magyar ipar szolgálatában. Állami garanciajegyek

36 IPARJOGI SZEMLE detési és portóköltségen, és ha a megrendelő az „ingyen" jelszó hatása alatt kellő körültekintés hiányában nem jelöli meg kereszttel, hogy melyiket kívánja, akkor alperes a díszkiadást küldi az árnak előleges bekívánása. nélkül utánvét mellett (jóllehet a megrendelő eredetileg ingyen-könyvre jelentkezett, míg a kereszttel megjelölt bekötetlon kiadásért alperes a költség előleges beküldését kéri). Mindezek alapján a bíróság úgy találja, hogy az „ingyen" kifejezés használata mellett az alperesnek az a célja, hogy a D ... és T... műveire, még pedig ezek díszkvadásaira vevőközönséget szerezzen, azokkal üzleti összeköttetésbe lépjen, s ennek révén őket az 1923. évi V. tc. 1. és 2. §-aiban foglaltak szerint az üzleti tisztességbe, általában a jó erkölcsbe ütköző módon, illetve a valóságnak meg nem felelő éa megtévesztésre alkalmas hirdetésekkel a versenytársaitól elvonja. (Bp. kir. tvszék 13. P. 46.897/1928.) 115. Ncolax — Novolax a Jury döntése szerint nem hasonló (Oltalomképesség.) Felperes azért kéri az alperes javára Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál „hashajtószer" áruk megvédésére 1926 december 13-án 50.718. sz. a. lajstromozott „Novolax" szóvédjegynek törlését, mert alperes ezen védjegye úgy fonetikai hangzásban, mint grafikai ábrázolásban annyira hasonló a felperes javára a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál 1923. év április hó 21-én 45.564. sz. a. ugyancsak hashajtószer áruk megvédésére lajstromozott „Neolax" szóvédjegyhez, hogy a, kettő közötti különbség csak különös figyelem ráfordítása mellett volna megállapítható. — A jelen peres ügy érdemleges elbírálása előtt a kamara a maga részéről is, védjegyjogi értelemben, megállapítja a szembenálló védjegyes áruk (hashajtó — bélregulátor) azonosságát, továbbá ama felfogásának ad kifejezést, hogy valamely gyógyszer engedélyezett, vagy nem engedélyezett volta nem előfeltétele és nem törlési oka a védjegylajstromozásnak, végül a védjegyjog formális jog lévén, a védjegyjog érvényesítésénél a védjegynovella 4. szakaszától eltekintve, kizárólag a védjegylajstrom adatai veendők figyelembe. E megállapításnak megfelelően a továbbiakban kizárólag az a perdöntő kérdés bírálandó el, hogy vájjon a per tárgyává tett szavak, szóvédjegyek törvényes védjegyoltalomban részesíthetők-e? A védjegyek hasonlóságának az elbírálásánál állandóan 6zem előtt kell tartanunk ismételten hangoztatott ama álláspontunkat, amely szerint, ha a védjegytulajdonos által választott árujelzés másnak jogos érdekeit és a közérdeket nem érinti, árujelzésétől a törvényes oltalom meg nem tagadható. Hogy tehát a megkülönböztetés célját szolgáló jelvény bizonyos jogi követelményeknek megfelel-e, vagy sem, az oltalomképesség megállapítását illetőleg mérvadó nem lehet. Mindazokban az esetekben tehát, amidőn a védjegytulajdonos (vállalkozó) által használt árujelzés alkalmas arra, hogy összetévesztést idézzen elő, az ily jelvényektől a megkülönböztetési képességet elvitatni nem lehet, legalább abban a terjedelemben nem, amelyben az összetéveszthetőség lehetősége megvan. Ismételjük tehát ebelyütt is ama megállapításunkat, hogy a védjegyként használt megjelölésnek megkülönböztethető, individualizáló képességgel kell bírnia. Minél kevésbé bír megkülönböztető jelleggel valamely megjelölés, annál rosszabb, sőt bizonyos határon túl már nem is alkalmas arra, hogy védjegyül szolgáljon. Ha ugyanis a merev, a gyakorlati élettől elvonatkoztatott védjegyjogi elvek alapján boncolgatjuk az egyes védjegyeket, ha figyelmen kívül hagyjuk a védjegyjognak a gyakorlati életben gyökerező, tehát az egyedül helyes elveit, a megkülönböztető erőt, a védjegyeknek a forgalmi életben betöltött szerepét, akkor megállapításaink egyoldalúak, vagyis helytelenek lesznek. Mihelyt tehát minden aggály nélkül megállapítjuk, illetve felismerjük a védjegyben rejlő gazdasági értéket, úgy annak, a gazdasági értéknek megfelelő oltalmat meg kell adnunk. Az előadottak figyelembevételével a kamara a szembenálló szavak törvényes védjegyoltalmát megállapítja, annak dacára, hogy mind a két szó egyfelől az áru rendeltetésére és újszerűségére utal, másfelől oly szómegjelölésekkel van alkotva, amelyek külön-külön a forgalomban jelentmónyüknek megfelelően általánosan használatosak. A „Neo", „Novo" és „Lax" végű, illetve kezdetű szavak, szótagok a gyógyszerészeti szakmában általánosan használatosak. E szavaknak, illetve szótagoknak egy üzletember javára kizárólagos használati joggal való lefoglalása a versenytársakat egy fölötte alkalmas szónak, szógyöknek a használatától ütné el és részükre indokolatlan monopóliumot biztosíthatna. Kétségtelen, hogy a szembenálló szavaknak fonetikai és grafikai hasonlósága adva van. Ez a megtévesztő hasonlóság azonban a közkincset képező szavak, megjelölések közös használatában leli magyarázatát és így felperesnek, aki ily közkincset képező szavakból alkotta védjegyéi, áruelnevezését, a dolag természeténél fogva számolnia kellett azzal, hogy a versenytársak által ugyancsak e szabad megnevezésékből, tehát jogosan képzett szavakból álló szóvédjegyek előidézhetik a megtévesztésnek a lehetőségét. A megtévesztésnek ez a lehetősége azonban a dolog természetében fekszik és így annak megállapítása felperesnek kizárólagos használati jogot adna oly szavak használatára, amelyeket a forgalom valamennyi versenytárs, vagyis a szabad használat számára tart fenn. (J. 10.441/1927.) — E kérdésben a végső szót a keresk. min. mondja. Nagy érdeklődéssel várjuk tehát a keresk. min. döntését. 116. Csak bejegyzett cég ruházható át változatlanul az utódlásra utaló toldásnál. — A fióküzlet a főüzlettöl önálló alanyisággal nem működhetik. A Kt. 16. §. 2. bekezdése értelmében valamely kereskedő a kereskedelmi törvényben a kereskedők részére megállapított jogukban csak cége bejegyzésétől fogva részesülhet. Ily, csupán a bejegyzett kereskedőt megillető jog az is, hogy valamely üzlet a Kt. 12. §-a értelmében az üzlet megjelölésére használt név, a cég változatlan, avagy az utódlást feltüntető toldással való használatával legyen átruházható. A Kt. 17. és 18. §-ainak rendelkezéseiből pedig nyilvánvaló, hogy valamely főüzlet mellett tulajdonosi kapcsolat nélkül, annak fióküzlete, önálló cégként, a főüzlettöl különböző jogalanyisággal bíró telepként fenn nem állhat. Az ezeknél fogva jogilag lehetetlen céghasználat pedig még a cégjogi szempontból függetlenül csupán a szerződő felek személyes jogviszonya alapján sem mondható ki ítéletileg jogszerűnek. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság irányadó anyagi jogszabályt, midőn a cégjegyzékbe be nem jegyzett felperes jogviszony-megállapítására, valamint arra irányuló keresetének nem adott helyet, hogy az alperes özv. Str. S.-né, a bejegyezve nem volt Dorottya uccai Str.-műterem most Str.-né céggel bejegyzett tulajdonosa annak tűrésére köteleztessék, hogy a felperes azon az alapon használja keoskemétiuccai külön üzleti megjelölésére a „Str.-fiók" céget, akár egymagában, akár az utódlás kifejezésre juttatásával, saját nevével kiegészítve, mert erre az annakidején bejegyezve nem volt Str.-műterem néhai tuladonosától, a jelen perbeli alperes jogelődjétől a vele vitán kivül létesült B) és C) jelű szerződések révén jogot nyert, minthogy az előrebocsátottak értelmében be nem jegyzett cégű üzlet eéghasználattal joghatályosan nem ruházható át, már pedig jogi hatállyal nem bíró szerződéses megállapodásra még a szerződő féllel szemben sem támasztható sikerrel ily eredetileg hatálytalan jog fennállásának megállapítására irányuló kereset sem. (Kúria P. IV. 9157—1927.) 117. A védjegyek oltalomkópességének a megállapítása. („Ago" védjegy oltalmat élvez.) A perben támadt jogi vitában egyedül annak a kérdésnek a megállapítása volt döntő, hogy a megtámadott védjegynek 1922. évben történt lajstromozása idejében, illetve az ezt megelőző időben az érdekelt bőr- ós cipészipari körök az „Ago" szó alatt mit értettek, nevezetesen hogy az „Ago" szó a cipésziparban — a cipőkészítésnél használatos ragasztószer fogalmát megjelölő — általánosan használt szó volt-e? E tekintetben a budapesti, debreceni, szegedi, győri és soproni kamarák felhívásomra ez irányban adott felterjesztéseikben az érdekelt körök megkérdezése után valamennyien határozottan és kifejezetten azt jelentették, hogy a cipésziparban 1922. évet megelőző időben az „Ago" szóval jelölt ragasztószerben az alperesnek vállalatából származó árut látnak. Nyilvánvaló, hogy ez a tény egyedül alperes gazdasági tevékenységének az eredménye s mint ilyen a védjegytörvény szellemének megfelelőleg védelem tárgyát kell, hogy képezze. Ugyanis mindaddig, amíg a forgalmi körök valamely árun alkalmazott szóban vagy más jegyben valamely vállalat árujegyét látják, — az 1890. évi II. tc. 3. §-ának 3. pontjában körülírt szabadjelzésről szó sem lehet. Nem lehet szó az esetben sem, ha ez a jegy lajstromozás tárgyát nem képezte, minthogy az ilyen lajstromozatlanul használt jegy individualizáló erejét kétségtelenül annak a kereskedelmi tevékenységnek kell tekinteni, amelyet az érdekelt vállalat áruinak ilyen jegy mellett való ismertté tételében kifejtett. A forgalmi életben így előállott azt a tényt, hogy bizonyos jegy valamely árun alkalmazásban az árut előállító vállalatra, mint származási helyre utal, >— olybá kellett tehát tekintenem, mint amely kizárja azt, hogy ilyen esetben szabadjelzés fenforgását megállapítani lehessen. Minthogy tehát a hazai cipész- és bőripari forgalmi körök, vagy legalább is nagyobb része, — melyeknek felfogása a szabadjelzés jogi fogalmának megállapításánál egyedül irányadó, — az „Ago" szóban 1922. évet megelőző időben olyan ragasztószert értettek, mely alperes vállalatából származik, — felperes keresetének az az egyetlen alapja, hogy a megtámadott védjegy lajstromozása idejében szabadjelzés volna, — meg nem áll, — ennek folyományaként felperest keresetével elutasítani és őt mint pervesztest a Pp. 424. és 425. §-a alapján a perköltség fizetésére kellett kötelezni. (K. M. 840—1928.) Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.