Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 8. szám

IPARJOGI SZEMLE 31 hogy felperes kártérítést is kér. A pergátló kifogás alaptalan, mert az 1923:V. te. 44. §-a, amidőn azt mondja, hogy a választott bíróság hatásköre esak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést és a kereset csupán abbanhagyásra irányul, világos Szövegezésénél fogra esak az illető Ügyre vonatkozólag, melynek keresete a bíróság előtt fekszik, követeli meg, hogy abban a felperes csakis abbanbagyást kérjen, ne pedig kártérítést és ilykép ez a törvényes rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a felperes jogát a kártérítéshez akár a keresethez, akár külön levélben fentarthassa, amennyiben tehát a választott bíróság elé tárt kereset csupán abbanhagyásra irányul és nem kíván kártérítést, a választott bíróság hatásköre az ügy elbírálására fennáll akkor is, ha a felperes — mint a jelen esetben — netaláni kártérítési igényének a rendes bíróság előtt való érvényesítését külön perútra tartja fenn. (Bpkam. vb. L9.825/1928.) 87. Filmművészek neveinek a hirdetése (pl. „Emil Janaings az Y mozgóban"). — A megtévesztés lehetősége. A mozgóképszínházakban állalában szokásos a filmet úgy hirdetni, hogy csupán a főszereplőt nevezik meg a mozgóképszínház elnevezésével kapcsolatban és még esetleg a lejátszásra kerülő iilm címével is kapcsolatban, esetleg anélkül. A hirdetésnek ez a módja általában panasz tárgyává nem tehető, mert a védelem amellett szól és azt a nagyközönség tudja, hogy hacsak a főszereplő fellépését hirdetik és pl. Emil Jannings a Korvinban, stb. — filmszínházról lóvén szó —, nem a főszereplő személyes fellépését, hanem a filmen való szereplését jelenti. Nem kell tehát általában külön hirdetni azt, hogy az illető nem személyesen, hanem mint a film főszereplője lép fel. Ellenkezőleg, ha személyesen lép fel esetleg valamely művész a filmszínházban, ezt kell külön hirdetni. Ámde ez a szabály nem mehet odáig, hogy olyan esetben, amikor valamely film-főszereplő esetleg éppen akkor egy másik színházban, amely nem filmszínház, színpadon személyeseit fellép. a filmszínház az ugyanazon színésszel, mint főszereplővel lejátszódó filmet úgy hirdesse, hogy a hirdetés azt a látszatot kelti, mintha a máshol személyesen fellépő főszereplő, aki az ugyanakkor lejátszandó mozifilmen is szerepel, a mozgóképszínházban is személt/csen lépne fel az előadás keretében, még külön a vásznán szereplésén felül. Nincs természetesen törvényes akadálya annak, hogy a mozgóképszínház ugyanakkor olyan filmet játszhasson le, amelyben a más színházban színpadon személyesen fellépő filmszínész, vagy színésznő szerepel, ámde ilyenkor a hirdetésnek nem szabad olyannak lennie, amely a nagyközönségben a személyes fellépés látszatát kelti, mert ez megtévesztőleg hat, a személyes fellépés helyéül szolgáló színháznak esetleges károsodásával járhat, ínivel a közönség abban a téves hitben van, hogy a művész a mozgószínházban í.s- személyéén lép fel, esetleg ebbe az olcsóbb színházba tódul, ez esetleg tetemes kárt is jelenthet a másik színháznak, amely talán nagy anyagi áldozattal szerezte meg különösen a hírnevesb színész vagy színésznő fellépését. Alperes hirdetésével kétségtelenül azt a látszatot kelti, mintha valamennyi szereplő személyesen lépne fel, mert varietét is hirdet és olyan színészekkel együtt említi a filmművészt, akiről köztudomású, hogy személyesen szoktak fellépni. (Bpkam. vb. 19.825/1928.) 88. Abbanhagyás elrendelése. A hívói döntésnek nem akadálya az, hogy az üzleti eljárás, illetve a kifogásolt ténykedés (pld. körlevelek szétküldése) már befejeződött, mert egyrészt az a tisztességtelen vei'nenyt meg nem történtté nem feszi, másrészt a cselekmény ismétlésétől is lehet tartani. amikor is szintén kimondandó az abbanhagyás az 1923. V. törvény 32. §-a értelmében. (Bpkam. vb. 19.825/1928.) 89. Minden hirdetés magában véve. mint különálló egyed bírálandó el. Abból, hogy alperes többi hirdetése megfelelő és hogy esak egyes hirdetései, nem mind kifogásolhatók, alperesi nem érvelhet a felperes keresetének teljes elutasítása mellett, mert minden hirdetés magában véve, mint különálló egyed bírálandó meg és alperes javára éhből csak annyi következik, hogy feltétlen rosszhiszeműsége a hirdetés módja körül meg nem állapítható, ami azt indokolja, hogy a bíróság mellőzte az ítéletnek alperes költségén hírlapilag való küzzé1 ételét, nehogy alperes még az ebből szükségkép reá háramló erkölcsi megbélyegzéssel is sujtassék. (Bpkam. vb. 19.825/1928.) 90. Nem sajtó útján elkövetett hitelrontás esetén esak az esetben van kártérítésnek helye, hogyha az elkövetett cselekmény bűncselekményt állapít meg. ennek elbírálása pedig bűnvádi eljárás során a büntető kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Ez eljárásnak tehát a polgári pert meg kell előznie (Bp. kir. fvszék 13. P. 42.907 1927.) 91. „Aki nem akar fedezetet adni, az nem tud fedezetet adni". A tőzsde fegyelmi bizottságának döntését a versenytörvény szempontjából figyelembe veszi a bíróság. A bp. kir. fvszék, tekintettel arra, hogy A. Gyula alperes B. Jenő tanú azon állítására, hogy felperesi cégtagok megállapodás dacára „nem hajiandok regulálni", jóhiszeműen vonta kérdőre C. Imre felperesi cégtagot és a regulálás kérdésében támadt vita és heves szóváltás közben, felindult kedélyállapotban C. Imrének indulatosan mondotta a sérelmezett és a tanuk által is bizonyított kifejezéseket. Figyelembe véve az összes többi körülményeket, így különösen azt is, hogy a tőzsde fegyelmi bizottsága, amely a tőzsdei viszonyok alapos ismerője és a tőzsde tagjai érdekeit egymással szemben is megvédeni elsősorban hivatott, A. Gyula alperessel szemben a fegyelmi eljárás megindítására alapot nem talált; nem látta [enforogni sem A. Gyula alperesi cégtag részéről a sérelmezett kifejezések használata alkalmával a versenyző célzatot, sem pedig, hogy kijelentéseit kár okozási szándékkal tette volna meg. (Bp. kir. tvszék. 13. P. 42.907 1927.) 92. A „fogas" elnevezéssel ismert halfajta védelmében a kereskedelmi miniszter kimondotta, hogy a „fogas" elnevezést kizárólag a Balatonból származó Lucibperca Saudra példányokra korlátozni nem lehet s a más vizekben termelt ilyen halfajta is jogosan jelölhető meg a forgalomban a „fogas" névvel. Ezeknek a halaknak e megjelöléssel forgalomba hozatala tehát meg nem akadályozható és védelemben csupán a „balatoni fogas'' elnevezés részesíthető. Ezt a védelmet biztosítja a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk 2. és 16: §-a, amennyiben e szakaszok értelmében, ha valaki a kelendőség fokozására, pl. a niás vízből származó fogast „balatoni fogas" néven hozná forgalomba, cselekménye kimerítené a szédelgő feldícSérés ismérveit, s ezért úgy magánjogi, mint büntetőjogi úton felelősségre vonható. (Keresk. Min. 87.940—1927. XI.) 93. Cégtábla eltávolítása. (Versenytárs.) A konkrét perben alperes az üzleti viszony megszűnte után még hónapokig kint hagyta a képviseletet és lerakatot jelző cégtáblát és az üzleti portálén levő feliratot, jóllehet felperes ajánlott levélben és küldönc útján is felszólította őt annak eltávolítására. Minthogy alperes üzlete tekintetében versenytársa felperesnek és saját beismerése szerint jelenleg is egy hengermalom képviselete, felperes jogosan kérte keresetlevelében a cégtábla eltávolítását. Bizonyítottnak látta továbbá a kir. tvszék M. tanú vallomásával azt, hogy felperes árujának — az alperes üzletének környékén levő fűszereseknél — való elhelyezését megnehezítette az a körülmény, hogy a cégtábla továbbra is alperest tüntette fel a felperes képviselőjének és bizományosának. A kir. törvényszék, tekintettel arra, hogy a szándékosság alperes cselekményében megállapítható, a versenytörvény 35. §-a alapján a számszerűleg ki nem mutatható kárért, méltányos pénzbeli elégtételt állapított meg s annak összegét az előző üzleti forgalom s az eset összes körülményeinek figyelembevételével 500 pengőben állapította meg. (Bp. kir. tvszék 13. P. 31.084 928.) 94. „Potom áron". A kir. Kúria az alsófokú bíróságokkal egyezően megállapítja, hogy a törvény szempontjából a fenti kifejezés (ténybeli adat) valótlannak, illetve megtévesztőnek nem bizonyult, miért is az alsófokú bíróságok a vádlottat a törvény megsértése nélkül mentették fel a vád alól. A főmagánvádló semmiségi panaszát tehát, mint alaptalant, a Bpnk. 3G. §-a értelmében a Kúria elutasította. (Kúria B. I. 8381 1928.) 95. A munkaadó felelőssége. A kir. ítélőtábla az elsöbíiv"ság által megállapított tényállást — amelyet a saját részéről a bizonyítékok mérlegelésével helyesnek talált —. elfogadta, s magáévá tette, mert az elhangzott és egymással egybehangzó tanúvallomásokból beigazolást nyert, hogy alperes a . . . -i eset megtörténte után a győri vezérügynökség útján nemcsak B . . ., A . . . és D . . . Józsefet, hanem a többi üzletszerzőt is ismételten figyelmeztette a hitelrontó nyilatkozatoknak súlyos következményeire, meghagyván nekik, hogy ezektől — állásukból való azonnali elbocsátást helyezve kilátásba —, óvakodjanak, s ezenkívül ugyanezek a tanuk bizonyították azt a tényállítást is, hogy az előbb említett vezérügynökség 1924. év nyarán a periratokhoz B) alatt csatolt, a tisztességtelen versenyről szóló törvényről tájékoztató körözvényt valamennyi üzletszerzőnek miheztartás végett kiadta. A bebizonyított tényállás tehát kétségtelenné teszi azt, hogy alperes az 1923. évi V. t,-c.-ben meghatározott cselekmény elkövetésének elhárítása tekintetében megtette mindazt, amit a saját hatáskörében megtehetett, s igy rendes üzleti qondossággal a cselekmény elkövetését nem előzhette meg, következésképpen az idézett törvény 33. §-a értelmében a felelősség alól szabadul. (Bp. kir. ítélőtábla P. IV. 894—1926.) 96. „Képviseleti szerződés versenyjogi kihatása". — Szabadverseny. — Az „első forgalombahozó". — ,.Az eladásra kerülő áru létezése nem titok". — Azonos eredetű áruval szemben védjegyvédelemnek helye nincs.- A bpesti kir. ítélő-