Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 8. szám

32 IPARJOGI SZEMLE Uibla elfogadta az első bírósági ítélet ténymegállapításait a következő okokból: A kizárólagos képviseleti szerződés, amelyet felperes Magyarország területére vonatkozóan a lámpákat gyártó K . . . . és D . . . . zwikkaui oég vezérképviselőjétől megszerzett, alperes versenyét tisztességtelenné nem teszi. A gyáros és valamely kereskedő között létrejött olyan megállapodás, hogy bizonyos gyártott árukat egyedül ez a kereskedő kap árusításra, a gyáros és a kereskedő közt állapít meg kötelmeket, a gyáros és a kereskedő viszonyát szabályozza. Nem következik tehát az ily szerződés tényéből a kereskedőnek biztosított jogoknak olyan védelme, amely harmadik személyeket elzárna attól, hogy az árut más, különben megengedett úton szerezhessék meg a szabad Verseny elveinek megfelelően. A kizárólagos képviseletből kiindulva, alperes csak akkor volna felelőssé tehető, ha a gyáros (avagy a vezérképviselő) a felperessel kötött szerződést megszegte volna és megállapítható volna, hogy alperes a szerződésszegőt, felperessel szemben fennállott kötelességének megszegésére szándékosan rábírta. A perben a gyáros (vezérképviselő) szerződés szegése nem állapíttatott meg, felperes nem is vitatta, sőt előadása az ellenkezőt tartalmazza. Kábírásról ekkép, amelynek tényelemeit felperes elő sem adta, sző sem lehet. Alperes magatartásának tisztességtelensége nem következik abból sem, hogy felperes volt az, aki a kérdéses lámpákat elsőnek árusította Magyarországon, mert az ily elsőbbség az árusítónak semmi' jogot nem biztosit. A kir. ítélőtábla ez okokból helybenhagyta az elsőbíróságnak elutasító ítéletét. (Bp. kir. ítélőtábla P. VII. 4249—1928.) 97. Elmaradt haszon, vagyoni elégtétel megállapítása. A konkrét perben felperes tényleges kárának bizonyítására nem vállalkozott, de az általa bemutatott bizonyítékokat mérlegelve, figyelembe véve ezenkívül azt, hogy mindkét cég üzlete forgalmas útvonalon van és aránylag drágább fényűzési cikkek eladásával foglalkozik, a kir. ítélőtábla minden különösebb szakértelem nélkül is annyit a Pp 271. §-a alapján megállapíthatónak tartott, hogy az alperes a tisztességtelen verseny szabályait sértő magatartása által a felperestől legalább havi 100 pengő hasznot vont el és ezért elvont haszon címen a versenytörvény 1. §-a alapján tekintettel a 35. § első bekezdésére tizenhét hónapra 1700 pengőt ítélt meg e címen a felperesnek. A versenytörvény 35. §-a szerint a károsult attól, akinek magatartása az üzleti tisztességbe ütközik — az esetbon, ha a cselekmény sajtóközleménnyel vagy a tvt. 7. §-a szerinti bitorlással szándékosan követtetik el —, a vagyoni kárért méltányos pénzbeli kártérítést igényelh"t; amikor a tényleges kár és elmaradt haszon számszerűleg nehezen bizonyítható és a tiltott cselekmény hatása a jövőre is kihat. — Tekintve, hogy az alperes a tisztességes verseny szabályait sértő módon a különböző hírlapokban közzétett sajtóközleményeket a „B . . . és M . . ." céget jogosulatlanul használta és a felperes kárát a felek üzleti viszonyaiból kifolyólag bizonyítani nem tudta — a kir. ítélőtábla az idézett törvényhelyek és a Pp. 271. §-a alapján az elmaradt hasznon felül a vagyoni elégtételt is megítélte. Ennek mennyisége tekintetében ugyanazt a mértéket használta a kir. ítélőtábla, mint a haszon elmaradásánál és így a tizenhét hónapra 1700 pengőt ítélt meg. Az elmaradt haszon és vagyoni elégtétel után az állandóan követett joggyakorlat alapján a kir. ítélőtábla a kamat megítélését mellőzte. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 4009/1928.) 98. Idegen árujeggyel ellátott áruk. — Forgalomba hozatal. — Munkaadó felelőssége. — Kirakatba kitett áru. — Szándék. — Vagyoni elégtétel. A kir. ítélőtábla magáévá tette az elsöbíróság által megállapított tényállást, mely szerint alperes a versenytörvény 9. §-ába ütköző módon folytatta az üzleti versenyt, amikor nem a felpsres gyárából kikerült árut oly jellegzetes külsőben hozta forgalomba, illetve az üzletfelek szerzésénél olyan segédeszközt használt, melyről a forgalomban már a felperest szokták felismerni. Nem lehetett ezzel szemben figyelembe venni azt az alperesi kifogást hogy a kirakatba kitétel még nem forgalomba hozatal, — mert ámbár beigazolást nyert, hogy az alperes nem felperesi árut, felperesi címkével ellátva hozott forgalomba — a versenytörvény 9. §-ába ütköző cselekmény forog fenn, már akkor is, ha a versenytárs az üzletfelek szerzésénél oly segédeszközzel él, melyről a forgalomban más versenyvállalatot szoktak felismerni. — Alperes pedig azzal a tényével, hogy a felperes címkéjével — a felperes által szokott módon — jogosulatlanul felszerelt árut kirakatába kitett, kimerítette a forgalombahozatal fogalmát. Alperes azt hozta fel védelmére, hogy állandóan 8—10 segédje volt, hogy több kirakata van és így az üzletében előforduló tévedésekért nem felelős, azonkívül állandóan tartott felperesi árut raktáron. A kir. ítélőtábla jogi álláspontja szerint sem az alperes által tartott segédek száma, sem pedig a kirakatok száma és terjedelme nem mentesítik alperest a tisztességes verseny szabályait sértő cselekménye következményei alól, mert üzlete nem oly terjedelmű, hogy azt át nem tekinthetné és az alkalmazottai által elkövetett szabálytalanságokat nem észlelhette volna. E tekintetben súlyosbítja az alperes felelősségének megállapítását az a körülmény, hogy a tisztességtelen verseny a kirakatba kihelyezés fcehál hosszabb ideig fennálló cselekmény által is elkövettetett. Alperesnek nem sikerült beigazolnia, hogy a kérdéses időben felperesi áruja volt, mert ámbár alkalmazottai tanúvallomásaikban szolgáltattak adatot arra, hogy alperes állandóan tartott ily árut raktáron, de tekintve, hogy az áruk a szakértő véleménye szerint nem különböztethetők meg e részben szakértőknek nem tekinthető alperesi alkalmazottak által, e tanuk vallomása nem volt alperes javára mérlegelhető. Tekintve, hogy az alperes a felperes címkéit nem tartotta elzárva és a címkéket nem küldötte vissza, alperes szándéka nyilván arra irányult, hogy az áru átvétele esetén is maradjon felesleges címkéje és így a címkék megtartása teljesen jogosulatlan volt, mert az árut nem is vette át. Alperest a cselekmény magatartásánál a nagyobb jogtalan haszon elérésének reménye vezette, mert a felperes áruja jobb minőségű és értékesebb volt, mint az az áru, melyet az alperes a felperes címkéjével hozott forgalomba. Mivel a felperes beigazolta, hogy az alperes neki kárt okozott — de tekintve az alperes nyilt üzletét, ahol a vevők kis mennyiségeket vesznek és nagyrészt ismeretlenek —, tehát a forgalmat a jogtalanul felperesi árunak minősített áruban nem lehetett pontosan megállapítani, a felperesnek a vagyoni elégtétel iránti igényét jogosnak kellett minősíteni. A vagyoni elégtétel összegszerű megítélésénél a kir. ítélőtábla figyelembe vette azt, hogy a felperes, mihelyt tudomására jutott az alperesnek egy, a tisztességes verseny szabályait sértő cselekménye, azonnal bűnügyi zárlatot vezettetett és lefoglaltatta a jogtalanul felszerelt árut és tekintve, hogy az alperes silányabb árut hozott a felperes címkéjével forgalomba és ezzel a felperesnek nyilván kárt okozhatott, a felperes által bizonyított 85 P káron felül, a vagyoni elégtétel összegét 100 P-ben találta megítélendőnek. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 12.965/926.) 99. Vevők címjegyzékének beszerzése. (Idegen cégre való hivatkozás.) Az a körülmény, hogy alperes a felperes cégvezetőjeként mutatkozott be egymagába véve még nem meríti ki a tisztességtelen vereny tényálladéki elemeit, meri a kérdéses címjegyzéket az alperes, mint bárki más, a felperesi cégre való hivatkozás nélkül is megkaphatta volna. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 7804/1927.) 100. Hírnévrontás. (Üzletkötés „verseny céljára".) Alperesek a konkrét perben azt híresztelték, hogy a felperesi vállalat alapjában megingott, mert a Z.-féle uradalom az áru szállítását tőle megtagadta és jó árut ezentúl a felperes nem fog szállíthatni. A kir. törvényszék abból a körülményből hogy alperesek csupán annak a ténynek a valóságára hivatkoznak, hogy a Z.-uradalom a felperes részére az áruszállítást megszüntette, arra vonatkozólag azonban, ami az alperesek kijelentésének tulajdonképpeni lényege — hogy ez a felperesi vállalatot megingatta, s felperes ezután nem fog jó árut szállítani — meg sem kísérelték a bizonyítást, a versenytörvény 13. §-ában meghatározott hírnév és hitelrontás tényálladékát megállapíthatónak látta, mert alperesek üzletkötés, tehát verseny céljára használták a fenti valótlan tényállításokat. (Bp. kir. törvényszék. 13. P. 42.904/927.) 101. Vevőcsábítás. (Az eljárás sikere és a panaszos magatartása is mérlegelendő.) A bpesti kir. tszék a felperes által nem vagyoni kár címén felszámított pénzbeli elégtétel összegét 500 pengőben állapította meg, mert figyelemmel volt arra, hogy I. és III. r. alperesek cselekménye eredménytelen maradt, amennyiben felperes vevőit nem sikerült a felperestől elcsábítani, továbbá figyelemmel volt arra a körülményre is, hogy G. felperesi igazgató előadásából megállapíthatóan felperes is használ oly eszközöket II. r. alperessel szamben, amelyek a jó erkölcs szempontjából kifogásolhatók. (Bp. kir. tvszék. 13. P. 42.904/1927.) 102. Hírlapi közzététel mellőzése. (Abbanhagyás.) Alperes a sérelmes röpcédulák terjesztését még a keresetindítás elölt abbánhagyta, felperes ennek ellenére kéri a hírlapi közzététel elrendelését. A bpesti kir. ítélőtábla a konkrét peres ügyben felperes keresetének hírlapi közzétételre vonatkozó részét elutasította azzal, hogy a sérelmes nyomtatvány terjesztésének tényleges abbanhagyása a hírlapi közzététel mellőzését kellőképpen megokolja, az a körülmény, pedig, hogy a fellebbezési bíróság az ítéletben nem terjeszkedett ki az alperesi röpcédulának a felperes részéről kifogásolt tartalmára, a felperesre nem sérelmes, mert az alperes a kifogásolt röpcédula terjesztésétől általában eltillatván, a további panaszpontok részletes méltatása sem eredményezhetne az eltiltásnál súlyosabb marasztalást. (Bp. kir. ítélőtábla. P. IV. 3512/927.) Ujságiizeiu Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.