Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 8. szám

30 IPARÍOGI SZEMLE Joggyakorlat 77. A „Vacuum olaj" a „Vacuum.Óil Co." vállalatra utal! A Bpesti Ker. és Iparkamara véleménye szerint a Yacunm néven foigalomba kerülő ásványolajtermékek úgy a kereskedelem, 111 int a közönség tudatában a „Vacuum Oil Company" cég. készítményeinek tartatnak és így a Vacuum szónak más cég által ásványolajtermékek forgalombahozatalánál való használata megtévesztő. Akantára veteménye szerint a közönség tudatában és a kereskedelemben a ..Vacuum" néven forgalomba kerülő ásványolajtermékek a Vacuum Oil Company I!t., vagyis a felperesi cég készítményeire vonatkoznak. Ennek megfelelően a budapesti kir. ítélőtábla megállapítja, hogy a felperesnek kizárólagos joga van a „Vaeuum-oil"t „Vacunm-olaj" toldatot magában foglaló cégszöveghez s így az alperes a felperesnek jóval korábban szerzett jogait és jogos üzleti érdekeit veszélyezteti akkor, amidőn a „Vacuum-olaj", a „Vacuum-oil" toldatot hasnálja. Alperes ama védekezése, hogy a Vacuum kifejezés tudományos értelemben előállítási módol jelent.nem alapos, mert az a döntő, hogy a laikus közönség mii ért e kifejezés %latt és milyen gazdasági jelentősége van az áru ily megjelölésének. (Bp. kir, ítélőtábla. P. VI. 10.819/1927.)i 78. Idegen védjegyek átragasztása nem mentesít a védjegybitorlás alól. (A Kúria jogegységi tanácsának büntető döntvénye.) Annak a cselekménye, aki ásványvizet tudva olyan palackban hoz forgalomba, amely másnak a javára szóvédjegykéut belajstromozott, dombornyomású felirattal van ellátva, akkor is kimeríti az 1921-.XXII. te 7. §-a alá eső védjegybitorlás vétségének tényálladékát, ha a palackra forgalombahozatal előtt a saját címkéjét ragasztja fel. A védjegyek azt a célt szolgálják, hogy a fogyasztóközönség az illető áru eredetére nézve a valóságnak meg nem felelő, tehát hamis megjelöléssel tévedésbe ejthető ne legyen, s hogy másrészről senki idegen jelvények használatával mások rovására tisztességtelen versenyt ne folytasson. A fenti eljárás alkalmas mindkét cél meghiúsítására, azért, mert a felragasztott papírcímkék a dolog természete szerint (pl. .jégszekrényben hűtés, esős idő, nedves pincelevegő behatása folytán) az üvegről könnyen leválhatnak vagy leszakíthatok, s így az áru olymódon kerülhet a fogyasztóközönség elé, hogy ez az áru eredetére nézve tévedésbe eshet. 79. Gondosság. A kir. törvényszék a perbeli tényállásból megállapította, hogy alperesnek nem volt kötelessége utána járni annak, hogy az F. cég korábbi képviselőjének a megbízatása lejárt-e. illetve, hogy a cég attól megvonta a képviseletet, mert jogosan fellehette, hogy D. a G. cég külföldi képviseletek felállításával meghatalmazott közege csak úgy adott részére képviseleti megbízást, hogy a magyarországi korábbi képviselő képviseleti megbízása lejárt, illetve a képviseletet a cég előbb megszüntette. Alperes tehát nem járt el gondatlanul és így a képviseleti megbízás elfogadásáért felelősségre nem vonható. (Bp. kir. tszék. 13. P. 30.800/1928.) 80. „Divatcsarnok" név jogosulatlan használata. (A bélyegzőn és nyomtatványokon történő használat is az „üzletkörben" való használat fogalmát kimeríti.) A bp- kir. ítélőtábla egy konkrét perből kifolyólag megállapítja, hogy amennyiben egy vállalkozás méreténél, külső megjelenésénél, forgalmánál, alkalmazottainak számánál fogva a közfelfogás szerint csupán egy jelentéktelen divatáruüzletnek minősül, a „Divatcsarnok" elnevezést nem használhatja. A fentiek szerint alapos volt felperes, mint az alperesekkel ugyanazon uccában, egymáshoz közel, hasonló' üzletkörben működő és így versenyvállalatuak minősülő kereskedő által indított keresete, amelyben a „Divatcsarnok" név jogosulatlan használattól való eltiltását kérte az alperesekkel szemben. Az az alperesi védekezés, hogy ők csupán a bélyegzőn és csomagolópapíron használták a „Divatcsarnok" elnevezést, nem vezethetett a kereset elutasítására, mert alperesek így is üzletük körében használták az őket meg nem illető „Divatcsarnok" kitételt, azon célból, hogy vállalatukat az üzletfelekkel szemben a valóságnál nagyobb méretűnek tüntették fel. (Bp. kir. ítélőtábla. P. VI. 9458/1927.) 81. Valamely irodalmi munka rajzművészének kitüntetésére vonatkozó téves híresztelés — rekláinszédelgés. Alperes ama állítása, hogy az általa kiadott mű rajzművésze az alperes által kiadott mű rajzaiért nyert magas kitüntetést, nem felel meg a valóságnak, mivel a művész általában művészi munkásságáért kapta a Szinnyei-társaság nagy díját. Nyilvánvaló ebből, hogy alperesnek panaszolt hirdetése a valóságot nem fedi, és minthogy az a kelendőség fokozására alkalmas, azért, mert általános tapasztalat szerint a nagyközönség szívesebben vesz olyan művet, amelynek rajzairól azt hirdetik, hogy az illusztráló művészt azért a műért tüntették ki, mint akár ugyanazon művésznek nem kitüntetett rajzaival ellátott munkát, és így . hirdetés megtévesztésre is veziethet. (Bpkam. vb. 19.099/1928.) 81a. Ugyanazon miivész rajzait tartalmazó művek kiadói versenytársak. A versenytársi minőség hiányamiatti alperesi kifogás alaptalan, mert a versenytörvény 30. §-a szerint felperes, mini könyvkiadó vállalat, az alperesi vállalattal azonos tárgyú vállalat, mivel szintén egy közismert művész rajzaival ellátott művek kiadásával foglalkozik. Az üzleti versenyben tehát egyformán érdekelit és az ö üzleti érdekét kétségtelenül sérti az, hogy alperes a művésznek más művön lévő rajzaira vonatkozóan valótlant állít. Az a körülmény, hogy felperes a kérdéses munkát nem adja ki, azzal szemben, hogy felperes a művésznek más rajzú műveit adja ki, a vnersenytársi minőségén nem változtat. (Bpkam. vb. 19.099/1928.) 82. Ipari egyesülés tagjainak korlátlan felelőssége. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara választott bírósága elvi jelentőségű döntésében kimondotta, hogy aki valamely e nyes ülésnek kortdtozásnélküli tagja, abban féltéilenül és minden korlát nétftűl résztveiz\ részes annak minden olyan megnyilatkozásában és ténykedésében, amely az egyesület céljaival összefügg. Az ily tag tehát nem érvelhet, azzal, hogy «; egyesület olyan megállapodást létesített, amely n: <, érdekeit sérti (pl. nem szerezheti be a nyersanyagot tetszése szerinti gyáraktól az egyesülés által kötött szerződés következtében), hanem, minthogy az egyesülés korlátozásnélküli tagja, állania kell a megegyezésnek azt a részét is, mint amely az egyezmény megalakulásának egyik célját képezte. Úgyszintén az egyesülés tagja a szerződésnek erkölcstelen kikötésére vonatkozó közlés hiányából a maga részére és javára esőén semmiféle következtetési le nem vonhat, mert a felár nyújtotta abban az egyesülés egyéb előnyében, hogy a kartelen kívül álló szikvízgyárosok a piacról letűntek, és így a versenytársak száma leapadt, a felperes is önkéntelenül részesüli volna. Habar tehát a szóbanfórgó kartelszerződés a kifejtetteknél fogva az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközik is, az egyezmény tagját, jogszabálynál fogva, nem illeti meg az a jog, hogy az ellen, annak a tisztességtelen versenybe ütköző volta miatt keresettel felléphessen. (Bpkam. vb. 55.368 VX21.) 83. Az idegen védjegyes árukra utaló, illetve azokat lekicsinylő jelmondatok. A kamarai vb. egy konkrét peres ügyből kifolyólag úgy találta, hogy a reklámeszközök kifogásolt részei túllépik a szabadverseny megengedett határát, amennyiben a hirdető gazdasági érdekeinek biztosítása céljából oly módon, oly reklámeszközökkel emeli ki saját áruját a versenyáruk köréből, hogy áruja a fogyasztóközöuség előtt mini legjobb, mint egyedül megbízható áru szerepel. A saját árunak az üzleti tisztesség és a jó erkölcsök keretein belül történő feldícsérése, illetve kiemelése, a legtágabb körben biztosítja a szabad mozgását a vállalkozásoknak. A jó ízlést sértő nagyhangú reklámokat egyébként a nagyközönség a törvényes beavatkozás nélkül is a maguk értékére leszállítja. A reklámtevékenységnek ez'a szabad mozgása a választott bh'óság nézete szerint azonban kizárólag a saját áru hirdetésének, az áru jó tulajdonságainak feldícsérése irányában haladhat és csupán a tudományos megvitatások során nyúlhat be más vállalatnak gazdasági érdekkörébe. Különösen áll ez a megállapítás a védjegyes áruknál, amelyek az általános fogyasztásra száut árukkal szemben új árut jelentenek, és amelyeknek a jog gazdasági és erkölcsi előnyt biztosít. Az idegen vállalatok gazdasági érdekkörébe történő belenyúlás tehát egyfelől az idegen vállalatok hírnevének lerontása útján kívánja a maga védjegyes áruit bevezetni, másrészt pedig a védjegyjog állal biztosított gazdasági és erkölcsi erő oltalmát illuzóriussá teszi. (Bpkam. vb. 55.368/1927.) 84. A védjegyes áruk minőségének a mérlegelése a versenytörvény keretein kívül esik. Az a kérdés, hogy melyik az értékesebb védjegyes áru és melyik milyen hatással hír, a versenytörvény alapján eljáró bíróság hatáskörének keretén kívül esik, a bizonyítás csupán határozott állítás esetén (pl. „X-szer nem tartalmaz jódot") rendelhető el. (Bpkam. vb. 21.331/1928.) 85. Az ítélet hírlapi közlésének mellőzése a konkrét eset elvi jelentőségénél fogva. Az üzleti élet kimerít hetién tárháza ismételten és ismételten vett fel oly kérdéseket, amelyeknek az üzleti tisztességbe ütköző vagy megengedett volta a szakkörükbe élénk vita tárgyát képezi. Ügy viszont igen helyesen járt el a kamarai vb. akkor, amidőn ily esetekben az ítéletnek hírlapi közlését mellőzi. A konkrét esetben a vb. az ítélet hírlapi közzétételét mellőzte, mivel az eldöntött kérdés elvi jelentőségű természete inkább enyhébb, méltányos és nevelő eszközök alkalmazását tette indokolttá. (Bpkam. vb. 21.331/1928.) 86. Pergátló kifogás a vb. előtt nem emelhető azon alapon,