Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 4. szám - A versenytörvény és az iparjogvédelmi törvények

14 IPARJOGI SZEMLE Ami a kereskedelmi miniszter jogkörét illeti törlési ügyekben, úgy ez a törlés elrendelése. Törlés elrendelését tehát a polgári bíróság, hatáskör hiányából, meg fogja tagadni. Ha már most valakinek valamely magánjogi címen — a magánjog szabályaiba beleértve a versenyjogot is — igénye van a védjegylajstromban eszközlendő változásra, úgy minden nehézség nélkül kérheti ellenfelének arra való kötelezését, hogy a védjegylajstromban való változás eszközlésére alkalmas okiratot a felperesnek szolgáltasson ki. Ilynemű okiratszolgáltatási kötelezettség számos más kereseti kérelemben szokásos. Az okiratszolgáltatási kötelezettséggel a nem teljesítés esetére mindenkor velejár az a további kérelem, hogy nem teljesítés esetére az ítélet alapján a félnek joga van végrehajtási úton kérni a kiadandó, de ki nem adott okirat előírt tartalmával egyező lajstrombeli változás kérelmezésére való jogosultságot. Az ily megállapodások jogilag érvényesek és kötelezők; kell tehát fórumnak lenni, amely előtt jogok érvénysíthetök. A megoldás módja minden törvényhozási reform nélkül is érvényesülhet, mihelyt bírói gyakorlatunk ráhelyezkedik arra, hogy az okirat kiállítása iránti kötelezést célzó keresetnek helye van, az ily kereset a bíróság hatáskörét akkor sem haladja meg, ha a kiállítani kért okirat a védjegylajstromban való változás eszközlésére alkalmas, valamint, ha a kereskedelmi minisztériumunk az ekként törvényes bírói hatáskörben meghozott marasztaló ítélet, illetve az ez alapon elrendelt végrehajtási megkeresésnek eleget tesz. Minthogy a fentebb elfoglalt álláspont egyedül alkalmas az anyagi igazság érvényesítésére, azt hisszük, hogy a kamara felterjesztése egy helyes gyakorlat "kialakulása érdekében, sikerre fog vezetni. Joggyakorlat 47—53. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryjének döntései: A „különösen előnyös vásárlás" kritériuma a lehető legszűkebb értelemben magyarázandó, vagyis a versenytörvény 29. §-a a Jury nézete szerint csak ott alkalmazható, ahol a kereskedelmi közfelfogás szerint a hirdetés, bár nem megtévesztő, de nyilvánvaló, hogy a versenytárs üzleti eljárása minden komoly üzleti érdek és kényszerítő ok nélkül, érzékenyen megkárosítja a rendes árusítást folytató versenytársakat. A Jury e felfogásának megfelelően, a versenytörvény 29. §-a kizárólag azokban az esetekben alkalmazandó, amidőn a meghatározott árukészletek gyorsított eladásának egyedüli célja, hogy a versenytárs rövid idő alatt, és pedig minden különösebb üzleti érdek és kényszerítő ok nélkül, külön, fokozottabb bevételre tehessen szert. Tekintettel arra, hogy a Jury nézete szerint a versenytársak részéről ilyirányú panaszok nem terjesztettek elő, a Jury komoly üzleti érdekek, illetve kényszerítő okok fenforgását (előrehaladott idény, túlhalmozott árukészlet) igazoltnak veszi, és így a Corvin-áruház eljárásában nem lát oly versenytényt, amely a versenytörvény 29. §-a alapján kifogás tárgyává tehető. Idegen árukra történő utalások, a konkurens árucikkek hatóanyagának egymással való szembeállítása, amennyiben azok tendenciózus beállításaikkal kizárólag reklámcélt szolgálnak, a Jury nézete szerint a verseny törvény szempontjából kifogás alá esnek. A védjegyes árukra történő utalások azonban a Jury nézete szerint, feltétlenül kifogás alá esnek. Tisztességtelen versenynek minősítette a Jury az oly valótlan adatokat tartalmazó, ha mingyárt magántermészetű és 1 példányban leírt üzleti levelet, amelynek versenyző célzata (üzletszerzés) megállapítható. Kötelezettségeknek átvállalása, amennyiben az nem hírnév-hitelrontó kitételek kapcsán, avagy egyáltalában a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköző eljárás útján történik, az üzleti tisztességbe ütköző magatartást nem képez. A magyar nemzeti színnek külföldi árukon történő feltüntetése még az esetben is kifogás alá esik, ha a külföldi vállalat magán az árun az árucikk valódi származását is jelzi. ..Megszállott területen alapíttatott 1900"-ban, „alapítva Kolozsvárott 1896-ban". kitételek a Jury nézete szerint a valóságnak megfelelő adatok, és így a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem vonhatók. A védjegyes áruk fix ára. A Jury nézete szerint, amennyiben a viszonteladó kereskedő a gyárossal a védjegyes árunak a gyáros által megállapított fix árban való eladására kötelező nyilatkozatot (reversalist) ad, e szerződés megszegésével, vagyis a gyáros által megállapított ár be nem tartása esetében, mindazokkal szemben, akik a gyárossal hasonló megállapodást kötöttek, tisztességtelen versenyt folytat. 54. „Müncheni Löwenbrau" ca. „Zürichi Löwenbrau". Felperes tiltakozik az ellen, hogy alperes az ő, már 1892 óta használt védjegyét utánozza, amely egy stilizált oroszlánt ábrázol, kinyújtott nyelvvel és kettős farokkal, alatta a felperesi cégfelirattal: Löwenbrau München. Alperes védekezésében utal a védjeggyel kapcsolatos cégmegjelölésre, amelyből — úgymond — mindenki világosan megállapíthatja áruinak zürichi eredetét, azonfelül a védjegyek eltérő színezése is kizárja a szembenálló védjegyek összetéveszthetőségét. A zürichi szövetségi törvényszék a kereskedelmi törvényszék iii létének helyt adva, felperest keresetével elutasította. Az ítélet indokolása kifejti, hogy az állítólag utánzott oroszlán nem eredeti, stilizált oroszlán, hanem gótstílű, heraldikus oroszlán, melyet már a XIII. században sok címeren használtak. A sör- és vendéglősiparban ilyen heraldikus oroszlánábrát különösen az alperesi cég fogyasztói piacán gyakran használnak, s így az, mint más hasonló szimbolikus heraldikai figurák, sör megjelölésével kapcsolatban, szabad jelzésnek tekinthető, legfeljebb azonban igen gyenge ismertető jelnek. A közönség oly gyakran lát ilyen oroszlánokat, hogy azokban nem egyes cég védjegyét ismeri fel, hanem arra csak más toldat által lesz figyelmes. Sörnél azonban különösen fontos a származási hely megjelölése, úgyhogy ha a cég a v ros nevét megjelöli, ez minden fogyasztónak feltűnik, már eleget tesz a szövetségi törvényszék azon állandó gyakorlatának, mely szerint egy védjegy megkülönböztetésének kérdése a fogyasztók mindenkori figyelmének módja és mértéke szerint bírálandó el. Teljesen ki van zárva, hogy felperes az ő termékeit kizárólag az oroszlán védjegy által tegye felismerhetővé. Az oroszlán ugyanis nem karakterisztikus megkülönböztető jele a müncheni sör márkának, hanem ez eléggé feltűnően alkalmazott származási megjelölés: „Müncheni Löwenbrau" München. Felperes nem veszi észre, hogy oly ábrás védjegyről van szó, amely képből és szavakból van összetéve, melynek egyes részei nem alkalmasak a megkülönböztetésre, de még a védjegyoltalomra sem. Az alperesi védjegy mellett a régi (felperesi) védjegy is teljesen megfelel céljának, mely továbbra is a felperesi gyár készítményeit jelzi, s ezen nem változtat az oroszlánkép hasonlás iga. Annyi figyelmet minden sörivóról fel kell tételezni, hogy a származási hely megjelölésére ügyeljen. Az a feltevés, hogy oroszlán védjegy alapján a felperes árui helyett alperesét fogják rendelni és kimérni, felperes részéről sem gondolható komolyan. E minden sörivó előtt világos megkülönböztetés folytán, amely a felperesi és alperesi áruk között a származási hely feltüntetése folytán fennáll, ki van zárva a megtévesztésnek a lehetősége, illetve a tisztességtelen versenybe ütköző magatartás. (Alig. Brauer u. Hopfen Zeitung, Nürnberg, 1928. II. 25.). Ez ítélettel, illetve felfogással külön cikkben kívánunk még foglalkozni. E helyütt csupán ama felfogásunknak adunk kifejezést, hogy a származási jegyek előtérbe tolása, szemben a sörjelzések (vignetták) ábrái és szómotívumaival, azoknak általában védjegyjogi értelemben, tehát döntő megkülönböztető jegyként való szerepeltetése igen veszedelmes megállapítás, amely a származási jegy, tehát a földrajzi hely mellett az egyéb jelzések használatát („Baek", „Nektár", „Szent István", „Porter" stb.) illuzóriussá tehetik, illetve, amint a fenti ítélet hangoztatja, gyenge, vagyis figyelembe nem veendő jelzéssé csökkentik. 55. Alkalmazott-csábítás. Felperes keresetében előadta, hogy az alperesi Rt.-nak F. Gy. nevű igazgatója, aki azelőtt a felperesi részvénytársaság kötelékében állott, kiválása után a felperes alkalmazottait az alperesi részvénytársaság kávéházába átcsábítani igyekezett, ezért kérte az alperest ezen tisztességtelen verseny abbanhagyására kötelezni. Kereseti tényállításait az alperes ' tagadásával szemben tanukkal kívánta bizonyítani, s a tanuk ki is hallgattattak. A tanuk vallomásával bizonyítva látja a Választott Bíróság azt, hogy M..., L... és S... a felperes kávéházában alkalmazott S. Z. A. pincéreket hívták az alperesi kávéházba, azonban ez az eljárásuk sikerre nem vezetett. A tanuk közül egvedül R. tanú tett arra nézve vallomást, hogy F. Gy.-nél jelentkezve, ez azt mondta neki, hogy április 9-éig lópjen ki a felperestől. Ez a vallomás azonban nem tekinthető bizonyítéknak arra nézve, hogy R. pincért F. Gy. hívta volna az alpereshez, vagy hogy S .. .-nek a R. átcsábítására F. Gy. adott volna megbízást, mert a R. által vallott jelenet abban az időben történt, amikor F. Gy. az alperesi kávéházba alkalmazottakat keresett, nyilvánvalóan sokan jelentkeztek nála, ő tehát az általa ismert R.-t is jóhiszeműen ilyen Jelentkezőnek tarthatta, s ezért mondhatta neki, hogy .mikor lépjen ki jelnlegi alkalmazásából. A többi tanuk F. Gy.-el nem érintkeztek, s ők csak arra tettek vallomást, hogy L.,