Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 4. szám - A versenytörvény és az iparjogvédelmi törvények

IPARJOGI SZEMLE 15 akiről úgy tudták, hogy F. Gy.-nek a megbízottja, igyekezett őket az alperesi kávéházba átcsábítani, arra nézve azonban hogy F. Gy. tényleg adott ilyen megbízást L.-nek, ezek a tanuk bizonyítékot nem szolgáltattak. Egyedül N. tanú vallomásában foglaltatik adat arra nézve, hogy a nevezett főpincért F. Gy. igyekezett az alperesi kávéházba átcsábítani. Ennek a tanúnak a vallomását azonban a Választott Bíróság bizonyítékul el nem fogadta, és vallomásának semmi súlyt nem tulajdonított, mert ez a tanú maga adta elő, hogy ő közvetíteni akarta az alperesi kávéház berendezését, s hogy ezen az üzleten kereshessen, F. Gy.-t abban a hitben tartotta, hogy át fog lépni a X. kávéházba* s csak mikor a felperes igazgatója megtudta, hogy N. B. Gy.-el tárgyalt, továbbá amikor a berendezésközvetítési üzlet nem sikerült, csak akkor írt N. olyan tartalmú levelet F. Gy.-nek D. felperesi igazgató utasítására, hogy ajánlatát nem fogadja el, már pedig aki ilyen eljárásra képes, az nem számíthat arra, hogy előadása hitelre találjon. Minthogy eszerint felperesnek nem sikerült bizonyítani azt, hogy F. Gy., aki személyesen, akár megbízottai útján a felperes alkalmazottait az alpereshez átcsábítani megkísérelte volna, ezért a Választott Bíróság a keresetet elutasította és a pervesztes felperest költségben marasztalta. Kiemeli a Választott Bíróság, hogy gyanuokok tényleg forogtak fenn arra nézve, hogy valaki az alperes részéről a felperes alkalmazottait az alpereshez átcsábítani igyekezett, a felperes tehát a keresetindításkor kétségtelenül jóhiszeműen járt el, azért a Választott Bíróság a felperes által fizetendő költségeket mérsékelten állapította meg. (Bpkam. Vál. Bír. 23.066—1927.) 56. Jelmondatok védelme. A felperes a keresetében azt adta elő, hogy az alperes, „B... nappal sezlón, éjjel ágy", „nappal fotel, éjjel ágy" megjelölés alatt bizonyos székeket készít, hoz forgalomba és ezeket a gyártmányait cégtábláján, a lapokban és egyéb nyomtatványain is így hirdeti. Minthogy köztudomású dolog, hogy a fent megjelölt meghatározásokat a felperes már hosszú évtizedek óta kizárólagosan használja, és ez a megjelölés a közforgalomban is annyira közismert, hogy annak más név megtoldásával való használata is azt a hitet alkalmas kelteni a vevőközönségben, hogy azok a készítmények a közkedveltségnek örvendő felperesi készítmények, ennélfogva az alperes az 1923 : V. tc. 8. és 9. §-ába ütköző 6—18. §-ok szerint minősülő bitorlás és utánzás vétségét követte el. Minthogy a felperes által felmutatott okiratokból is kiderül, hogy a felperes készítményei legalább is azon idő óta vannak közforgalomban, amióta szabadalmát megszerezte, tehát 1899. év óta, viszont az alperesnek előadásából megállapítható, hogy az alperes csak 1913 óta készíti és hozza forgalomba a sajátkészítésű bútorokat, nyilvánvaló, hogy a felperes már sokkal korábban hozta áruit oly jellegzetes elnevezéssel forgalomba, amelyről az áruit a vevőközönség körében és a köztudatban fel szokták ismerni. Kétségtelen tehát, hogy az alperes azáltal, hogy a saját áruit azzal a jellegzetes elnevezéssel hozta forgalomba, amelyre a felperes hosszú évi használat s a köztudatba átment megjelöléssel jogot szerzett, megsértette az 1923 : V. tc. 9. §:ában körülírt tilalmat, miért is a Választott Bíróság a hivatkozott törvényhely értelmében helyt adott a felperes keresetének és a rendelkező rész értelmében határozott. (Bpkam. Vál. Bír. 47.845—1927.) 57. Fejátmérő a jellegzetes külső fogalma alá nem vonható. Felperesnek keresete oda irányult, hogy az alperes köteleztessék a 0.3, 0.5, 0.75, 1.00 és 1.5 liter űrtartalmú üvegeknek 75 mm fejátmérővel való forgalomba hozatalának abbanhagyására. Felperes szerint ő 17 év óta hozza forgalomba az üvegeket ilyen fejátmérővel, ami gyártmányának jellegzetes tulajdonsága. Ezt a tulajdonságot a szakmában respektálni szokták és alperes azzal, hogy másirányú kísérletezés után ő is ilyen fejátmérőjű üvegeket hoz forgalomba, az 1923 : V. tc. (Vt.) 9. és 1. §-ai szerint tisztességtelen versenyt követ el, aminek abbauhagyására kell őt kötelezni. Alperes szerint az ő ténykedése a felperes által említett törvényes rendelkezések alá akkor sem esnék, ha a felperes tényállításai valók volnának, mert amennyiben a fejátmérő védelemben részesülheine, ez a védelem csak időhöz kötött lehetne, amely idő nem lehetne 17 év. Azt pedig, hogy aki szellemi termékét semmiféle védelem alá nem helyezte, az ideig tartó védelem helyett a Vt. alkalmazásával időhöz nem kötött védelmet vehessen igénybe, a Vt. nem szándékolta. Felperes tényállításai közül csak azt nem tagadta, hogy a felperes a szóbanforgó terméket 17 éve hozza forgalomba, és hogy ő korábbi másirányú kísérlet után tért át a keresetben megjelölt áruk forgalomba hozatalára. A felek előkészítő irataik szóbeli előadása kapcsán mellékleteket csatoltak és bizonyítékokat ajánlották, úgy, amint azt az iratok tartalmazzák. Az utolsóelőtti tárgyalás jegyzőkönyve szerint elrendelt bizonyítás eredménye a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának 52.256/1927. sz. a. kelt és a szóbeli tárgyaláson ismertelolt irata, melyre a felek észrevételeket tettek. Ha a kereseti tényállítások mind valók volnának is, a bíróság a Vt. 9. §-át alkalmazhatónak azért nem találta, mert a forgalomba hozott áru maga a befőttes üveg, amelynek a fejátmérője búrmilyen fontos alkotóeleme, a „jellegzetes külső" fogalma alá mégsem eshet, ennek az utánzása ellen tehát a Vt. 9. §-a oltalmat nem nyújt. Nem tartotta azonban kizártnak a bíróság a Vt. 1. §-ának alkalmazhatását az alperes által kifejtett és fentebb érintett jogi aggály dacára, nem pedig azért, mert a Vt. nem a szabadalmi-, védjegy- vagy mintavédelmet vau hivatva helyettesíteni, hanem az a rendeltetése, hogy ahol a kereskedői tisztességbe vagy a jó erkölcsökbe ütköző tevékenység bizonyítást nyert, oda lesújtson, tekintet nélkül arra, hogy más jogszabály erejével volt-e lehetőség bizonyos jogokat érvényesíteni vagy sem? Ha tehát a jelen ügyben kétséget kizárólag bizonyítást nyert volna az, hogy az üvegszakmában általános szokás az. hogy a gyáros a patentelzárású konzervüveg fejátmérőjét bizonyos űrtartalmú üvegeknél egyenlő nagyra készíti és a különböző gyárak gyártmányainál ez a fejátmérőnagyság különböző, akkor a felperes által panaszlott alperesi magatartás — valósága esetén —, mint az üzleti tisztességbe ütköző, a Vt. 1. §-ának alkalmazását indokolttá tehette volna. Ámde ilyen általános szokás létezését a felperesnek a kívánt mérvben bizonyítani nem sikerült, mert a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara fent megjelölt véleményében közölt és a felperes által kétségbe nem vont adatokból azt, hogy a szóhanforgó általános szokás létezik, %étséget kizáró módon megállapítani nem lehetett. Különösen a C. jelű adat, amely szerint némely méretek hasonlók voltak, és a D. jelű, amely szerint megeshetik, hogy a méretek egyezőek, a másik két adatból talán megállapítható szokás általánosnak minősítését akadályozza. A bíróság most kifejtett jogi meggyőződése és az általános szokás bizonyításának hiánya, a többi tényállásra vonatkozólag előterjesztett egyéb bizonyítás felvételét és a csatolt bizonyítékok mérlegelését feleslegessé tette; felperest az eddigi indokok alapján keresetével elutasítani, és mint pervesztest, a költségek megfizetésére kötelezni kellett. (Bpkam. Vál. Bír. 15.714—1927.) 58. A vevővédelem a közönség érdekei szempontjából is mérlegelendő. Fekete lista. A választott bírósági tárgyalás alapját annak megállapítása képezte, hogy a vevővédelem, illetőleg annak megsértése olyan tényállásnak tekintendő-e. amelyet az 1923 : V. tc. 15. §-a védelemben részesíteni kíván. Az kétségtelen, hogy az alperes, illetőleg az ő jogelőde, Sz ... csak a felperessel való levelezgetés, illetőleg a felperesnek hozzá intézett leveleinek a tartalmából, viszont az alperes maga a felperesi levelek tartalmából tudta meg, illetve tudhatta meg azoknak a vevőknek a közelebbi címét, akik a felperessel üzleti összeköttetésben állottak, és akiknek a felperes állandóan a P ... bányából származó szenet árusított. Kétségtelen tehát az, hogy a felperes részéről az alperessel, illetőleg annak jogelődével közölt ezek az adatok az ő üzleti titkát képezték, amelyek egyéb szénnagykereskedővel való üzleti versenyéből kifolyólag természetesen féltékenyen őrzött, és amelyre alapítva volt az ő egész üzleti exisztenciája, mert hiszen ezeknek az üzletfeleknek a megszerzése neki részben tetemes utánjárásba és munkájába, másrészt tetemes költségébe került. — Amennyiben tehát az alperes verseny céljára ezt a neki felperesi levelezgetésekből tudomására jutott üzleti titkot a maga javára felhasználta, úgy kétségtelenül fenforog az 1923 : V. tc. 15. §-ának első bekezdésében megállapított tényállás. Ennélfogva a Választott Bíróság annak a vizsgálatába is bocsátkozott, hogy az alperes a megállapodásszerűen kötelezett vevővédelemben megnyilvánuló ezt az üzleti titkot megsértette-e, olymódon, hogy az ezúton tudomására jutott címeknek felperes megkerülésével a maga részéről szenet szállított és ekként azt az üzleti titkot a maga javára felhasználta. A Választott Bíróság nem találta szükségesnek annak további vizsgálatát, hogy alperes több cím tekintetében is külön-külön elkövette-e a felperes által vitatott és az id. te. 15. §-ába ütköző cselekményeket, mert a Választott Bíróság a maga részéről elegendőnek találta, hogy egy védett cím tekintetében az id. tc. 15. §-ába ütköző cselekmény megállapítása esetén is az alperes terhére a többször említett tilalom megsértésének a fenforgását megállapítsa. — A Választott Bíróság azonban ennek a kérdésnek eldöntése előtt megfontolás tárgyává tette, és annak a vizsgálatába is belebocsátkozott, hogy a felek között létrejött, többször említett vevővédelmi megállapodás a fogyasztó nagyközönség érdekeire milyen kihatással bír, különösképpen, hogy a feleknek ez a magánjogi megállapodása nem nyúl-e bele mesterséges kézzel az árak kialakulásába és az üzleti verseny korlátozásával nem köti-e meg a kereskedelmet mozgási szabadságában, kiszolgáltatván a fogyasztóközönséget kínálat és kereslet