Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 10. szám - Vigyázz utánozzák! Hogyan válasszuk meg védjegyeinket?

XXI. évfolyam, 10. szám. Jury IPARJOGI SZEMLE Budapest, 1927 nov. hó Juiry Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik : DR- BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFON : 264-03, 123-18 Vigyázz utánozzák! Hogyan válasszuk meg védjegyeinket ? A 'védjegyutánzatok az utóbbi időben lűhetetleu módon elburjánoztak. Okát főleg abban látjuk, hogy a bitorlók egyfelől nagyon is tisztában vannak a védjegyek utánzásából eredő kiváló üzleti haszonnal, másfelől pedig abban a meggyőződésben élnek, hogy a bírói joggyakorlat az utánzatokkal szembea méltányos álláspontot foglal el, vagyis: végeredményben az utánzás hasznothajtó foglalkozás lévén, megéri a velejáró kockázatot. Ürömmel kell megállapítanunk, hogy jogszolgáltatásunk teljes szigorúsággal lép fel a bitorlókkal szemben és így kiváló gazdasági érdekek fűződnek ahoz, hogy a kellőképpen nem tájékozott, rosszhiszemű és sokszor talán naiv utánzókat a védjegy bitorlásával járó súlyos anyagi és büntetőjogi következmények felől kellő nyomatékkal kioktassuk. E feladatok megoldásánál három cél lebeg szemeiuk előtt. Egyfelől a védjegyutánzatok lelketlen machinációinak kellő megbélyegezése, a védjegybitorlókkal széniben eljáró hatóságok, illetve bíróságok szigorú gyakorlatának oktató és elrettentő célzattal való bemutatása, másfelől pedig, hogy a védjegytulajdonosok figyelmét nyomatékkal hívjuk fel ama körülményre, hogy ha már áruikat védjegyekkel látták el, s annak közismertté tételére fáradságot és költséget nem kíméltek, úgy éber szemmel őrködjenek afelett, hogy védjegyutánzatokkal meg ne rendítsék a vásárlóközönség bizalmát áruikkal szemben. Haladéktalanul és a legnagyobb eréllyel járjanak el a bitorlókkal szemben, mert minden halogatás csak újabb és újabb bitorlókat teremt, akiknek pedig vétkes manipulációik üzleti hírnevüket ássák alá. Végül szükségesnek tartjuk, hogy a kereskedő- és iparosvilágot a védjegyintézmény fontosságával megismertessük és annak igénybevételére sarkaljuk. A belkereskedelemnek világkereskedelemmé való átalakulásával előállott az áruvédjegy méltánylása, jelentősége és gazdasági értéke is. A mai világ-forgalomban az érdekszálak immár a földgömb minden irányában szövődnek. Saját hazánk jogvédelmének hatályossága is tehát attól függ, hogy a külföldi jog is hazánk szolgálatába álljon. Mind általánosabb az óhaj, hogy a védjegyjog egységes rendezése megszüntesse a különböző államok védjegytörvényeiben észlelhető eltávolodásokat. Ez az óhaj ma már a megvalósulás stádiumában van és már is érezteti hatását. A törvény keze mindenüvé eljut és ott, ahol a védjegytörvénynek még talán hézagai mutatkoznának, ott közbelép és teljes sikerrel operál a versenytörvény. Amidőn tehát közel 20 évre visszamenőleg, hacsak dióhéjban is az egész világ-védjegyjog anyagának átfogó, áttekinthető ismertetésével bemutatjuk a védjegyjudikatúrát, a magyar, német, francia és angol védjegyügyi gyakorlatot, egyúttal örömmel állapítjuk meg azt is, hogy nagy általánosságban a hatóságok és bíróságok nemcsupán az anyagi-jog lényeges, hanem annak legapróbb részletkérdéseiben is egyöntetű álláspontot foglalnak el. A védjegyjogi alapgondolat és anyagi jogi elv: a véd jegytulajdonosok legteljesebb cselekvési szabadságának a biztosítása. A bíróságok és védjegyhatóságok egyértelműen megállapítják, hogy a védjegyjogi fejlődésnek messzemenő szabadelvűséggel kell hozzáférhetővé tenni a nyelveknek, a vonalaknak, az írásoknak, a betű- és számrendszernek egész tömegeit. A kereskedői ízlés, leleményesség és invenció, amely a forgalmi és fogyasztási viszonyok különböző volta szerint más és mástféle módot mutat a kereskedelmi tevékenység eredményes kifejtésére; továbbá az árunak az iinpaga, reudelletése. természete szintén befolyásolja a védjegytulajdonos cselekvési szabadságát. Világos, egyszerű és a kÖ7önség széles rétegei számára azonnal felismerhető jelvényeknek az alkalmazását teszi szükségessé, amely jelvények mindaddig, amíg az áru eredetiségére utalnak, az üzleti forgalom minden fázisában a törvényes oltalom tárgyai kell, hogy maradjanak. A jelvénynek az a rendeltetése, hogy a fogyasztó szemében az áru származását tüntesse fel. Ez a jelvény tehát akár az áruval kapcsolatban, akár az áru anyagára vagy csomagolására ráillesztett különálló jelvény alakjában (1. versenytörvény), végül akár különleges, a használhatóság csökkenése nélkül pótolható alakban jelenik is meg, ha az általa megjelölt, vagy kísért árut, illetve a megkülönböztetés célját szolgáló különleges alakkal (1. versenytörvény) magát az árut individualizálja, attól az oltalom hatályosságát meg nem vonhatjuk. A fenti módok bármelyikének alkalmazását mesterséges korlátok közé szorítani nem szabad. Ürömmel állapíthatjuk meg tehát általában a védjegyjogi intézményre bízott jogtárgyak lehető legteljesebb és a lehető leghatályosabb oltalmának biztosítását, továbbá a védjegyek használata tekintetében a legteljesebb cselekvési szabadságot. A védjegyoltalmat egy egységes szellem lengi át: az évtizedes, gyakran egész kéreskedő- és iparos generációk becsületes, értékes gazdasági munkájának <i megvédése. A következőkben a védjegyoltalom vezetőgondolatait kikristályosító joggyakorlatot, a világ védjegy helyes alapjait mutatjuk be: Joggyakorlat Az árunemek hasonneinüsége. A védjegyek (á'rujegyek) hasonlóságának az elbírálásánál mindenekelőtt a védjeggyel (árujeggyel) megjelölt áruk veendők figyelembe. Altalános jogelv, hogy az árunemek hasonneműségeinek megállapításánál nem kizárólag a technikai fogalmak, hanem elsősorban a kereskedelemben és iparban uralkodó felfogás, valamint az az irányadó, hogy a forgalomban az illető árunemekkel kapcsolatban alkalmazott védjegyekre (árujegyekre) vonatkozólag a megtévesztés lehetősége könnyen előfordulhat-e. A lajstromozásnál szokásos árucsoportok szerinti felosztás nem mérvadó. (1890 : II. 7. §.) Joggyakorlatunk szerint egynemű áruknak tekinthetők az egy és ugyanabban a vállalatban termelt, lényegileg egy és ugyanazt « célt (gazdasági rendeltetést) szolgáló áruk, amelyek rendszerűit egy helyen árusíttatnak. Az összetéveszthetőség kérdésének az elbírálását a törvény a kereskedelmi és iparkamarák véleménye alapján eljáró kereskedelemügyi miniszterre bízza. (1890 : II. 7. §.) — Hasonnemű áruk: Pezsgő — Bor — Sör — Szeszes italok; Pamutszövet — Vászon; Pipereszappan — Mosószappan; Vasáru — Reszelő; Petróleum — Izzólámpa; Iíagasztószer — Asztalosenyv; Keményítő — Szappan — Mosócikkek — Kékítő. Az ábrás védjegyek hasonlósága. A védjegyjogban ismételten hangoztatott és immár elvi jelentőségű megállapítások, az általánosan hangoztatott védjegyjogi elvek, a maguk merevségében alkalmazást nem nyernek. A védjegyhasonlóságok elbírálásánál mindenkor a vevő emlékezetébe vésődő, tehát elmosódó kép a döntő momentum. Azok a momentumok, amelyek a vevőt egy pillanatra megragadják, lekötik a figyelmét. Nem szabad tehát a per tárgyává tett ábrázolásokat egyyüássm szembeállítani, mert hiszen a vevő azokat nem látja egymás mellett. A pillanatnyi benyomás, a megtévesztés lehetőségének, a megtévesztő szándéknak az elgondolása döntik el a vitás kérdést anélkül, hogy a hasonlóságokat hosszabban latolgatnék. • E szempontok általánosságban (tehát a gyógyszerészeti készítményeknél is) alkalmazandók.. Döntő körülmény továbbá annak a mérlegelése, hogy az „öregebb" védjegyekre támaszkodó fiatal védjegyek akkor, antidőn módjukban áll más,