Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 10. szám - Vigyázz utánozzák! Hogyan válasszuk meg védjegyeinket?

34 IPARJOGI SZEMLE ugyancsak alkalmas motívumoknak, végszótagoknak alkalmazása, összepárosítása, miért ragaszkodnak oly szívósan a már jól ismert védjegyek markáns motívumaihoz, illetve végszótagjaihoz. Ily esetekben ugyanis feltehető, hogy a közönség könnyen abban a tévhitben lehet, hogy az „újabb" védjegy (szóképzés), az általa már ismert védjegyes áruknak egy újabb variánsa, hogy talán a védjegyek egy és ugyanabból a vállalatból származhatnak. Az „öregebb" védjegyeket illetőleg azonban e helyütt is le kell szögeznünk ama álláspontunkat, hogy a formális jog, az elsőbbség még nem szolgálhat erkölcstelen üzleti célokat. (L. Bányász: Tisztességtelen verseny. 1927. 59. oldal.) Ama védekezés, hogy a forgalmi piacon későbben megjelenő versenytárs kénytelen a forgalmi élet szokásait figyelembe venni és alkalmazni, semmi esetre sem értelmezhető úgy, hogy az általánosan bevezetett, ismert és keresett védjegyekhez hasonló motívumokkal és végzetekkel már most feltétlenül mindenkinek jogában állhat új védjegyek kreálása. Az általánosan használatos motívumok (bizonyos, az áruval szoros kapcsolatban álló és általánosan használatos ábrák pl.: egy cselédleány képe (háztartási cikkekkel kapcsolatban), egy tdrök fej (cigarettapapír árukon), a csillag ábrája (szeszes árukon), tejes kanna (tej árukon), lyra (zenemüveken), stb. stb. alkalmazása) sajátságos, ötletes kivitelben, megjelenési alakban, különleges színezéssel, stb., már oltalomra igényt tarthatnak. Kétségtelen, hogy míg a markáns védjegyeknek nagyobb a disztinktív erejük, addig az ily gyengébb védjegyeknek oltalmi ereje korlátolt és csak abban az esetben vehető figyelembe, ha az általánosan használatos motívumokat jellegzetes külsőbe öltözteti. A védjegyoltalom köre itt maga a jellegzetes külső, a jellegzetes kivitel. A védjegykép megkettőzése sem állapítja még meg feltétlenül a védjegy hasonlóságát, ha az ábrázolás új képzelet kelt a vevőben. (Így egy száguldó bika és szarvakkal egymásba akaszkodó két bika ábrázolása már nem hasonló, mert más képzetet fejez ki. De ezzel szemben pl. eltérő ábrázolású férfialakok eltérő elnevezésekkel kapcsolatban is azonos összbebenyomásuk esetében, már megállapíthatják az utánzás fenforgását. Az, általánosan szokásos motívumok is (pl. monogrammok) azonos helyen és grafikai kivitelben alkalmazva, fölötte alkalmasak lehetnek arra, hogy az ily, későbben megjelenő árukat a különöset)!) figyelem nélkül vásárló összetévessze. Az idevonatkozó gyakorlatra a szabadjegyek tárgyalásánál még vissza férünk. Végül ugyancsak utánzás jellegével bír az oly üzleti eljárás, amidőn pl. az áru gépezetének újjáépítése esetén, a javító munkálatokat végző vállalkozó magán a javított árun újból alkalmazza az áru eredeti védjegyét, (A védjegy ugyanis az áruk ugyanazonosságát garantáló jegy, .az újjáépítéssel pedig az áru idegen kezek munkájának az eredménye lett, amiért az eredeti védjegy, a védjegyes vállalat tulajdonosa, a dolog természeténél fogva, az új áruért a garanciát már nem vállalhatja.) Az utánzások vizsgálatánál egy további, igen erőteljes szempontra kell még reámutatnunk és pedig az utánzási szándél: kutatására. Abból a felfogásból kell kiindulnunk, hogy a vásárlóközönség lélektanát alaposan ismerő „versenytársaik" természetszerűleg a forgalomban ismert és kedvelt márkák főmotívumainak (hiszen ez éppen a védjegy magja) utánzására törekszenek, vagyis kihámozzák a védjegyekből azokat az uralkodó motívumokat, amelyek a vevők emlékezetébe vésődnek. A védjegyhasonlóságok íjicgállapításánál tehát kiváló fontossággal bírhat az utánzási szándék fenforgásának a kutatása. Amennyiben tehát az utánzási szándók a versenytárs részéről kétségkívül megállapítható, szinte kézen fekszik a megtévesztő hasonlóságnak is a fenforgása. (A bíróság a megtévesztésre irányuló szándékot látta a „Báli" és a „Lux" szavakból alkotolt védjegyek különös összepárosításában akkor, amidőn ezzel szemben áll a forgalomban közismert „Bally" szót tartalmazó védjegy.) Több egy és ugyanazon áru megjelölésére rendelt és a forgalomban együttesen használt védjegyeknél a megtéveszthetőség fennállhat akkor is, ha nem minden egyes védjegy alkalmas a megtévesztésre. Az ismert, jól bevezetett védjegyeknél, nemkülönben a mindennapi élet sürgés-forgásában vásárolni (vásároltatni) szokott áruk védjegyeinél nemcsak a közeli, hanem a távoli, tehát a csekély hasonlóságok is figyelembe veendők, figyelembe veendő továbbá a címkék színeinek elhalványulása, az áru anyagának sajátszerűsége (nyúló gummi, kopást szenvedő szappan, stb.). A színösszetétel által ható. kevés ábrái alkotórészekből álló védjegyek az optikai összhatás, védjegyjogi benyomás szempontjából vizsgálandók. A főmotívumok hasonlósága mellett az eltérő színöxszetétel azonban még nem alkalmas a megtévesztő hatás ellensúlyozására. Közismert tárgyaknak (pl. a lyra) a védjegy fö és jellegzetes alkatrészeként történő alkalmazásánál már nem annyira a védjegy saját alakja és színe, hanem az ábra által jelképezett fogalom vésődik a vevő emlékezetébe és így az áru ismertető jeléül az ábrázolt tárgy neve tekintendő és a megtévesztés szempontjából a védjegy egyéb elemei figyelembe nem veendők. A védjegyen alkalmazott arcképek, nem mint arcképek korülnek elbírálás alá, hogy t. i. hasonlítanak-e egymáshoz, vagy ahoz, akit ábrázolni akarnak, hanom abból a szempontból, hogy a védjegyen való alkalmazás a más védjegyéhez való hasonlatosság előidézésére alkalmas-e. Az alapgondolatok azonossága, hasonlósága mellett (bármely kivitelben is ugyanazt a fogalmat adja, pl. elefánt, kakas, oroszlán, stb.) a részleteltérések figyelmen kívül hagyandók. Az áru kiállítása (megjelenési alakja, külső felszerelése, stb.), bár rendszerint a védjegyjog keretén kívül esik, mindazonáltal a megtévesztés megállapításánál, a bírói mérlegelésnél, mint az összbenyomáshoz tartozó motívum, figyelembe veendő. Az árucsomagolások hasonlóságának az elbírálásánál meg kell jegyeznünk, hogy az áruk anyaga, színe, alakja és ára nem bír jelentőséggel. Valamennyi mellékkörülménynek „véletlen" összetalálkozása azonban már döntő súllyal eshet bírói mérlegelés alá Az- alapgondolat (főmotivum) figyelembevétele csak az esetben mellőzhető, ha az ábrázolás az illető szakmában általánosan használatos, vagy az áru (magyar) származására utal (pl. a Hungária alakja, stb.) A később lajstromozott védjegyeknek tehát általában csak azon részei bírnak a hasonlósági kérdés elbírálásánál döntő súllyal, melyek a vevőnek különös figyelem nélkül is feltűnhetnek. Szóvédjegyek utánzása. A szóvédjegy a nyelvet, mint közvetítő organizmust veszi segítségül arra, hogy bizonyos egyéni érdekeknek szolgáljon. A szóvédjegyoltalom meghonosításának az ábrás védjegyekben foglalt szavak oltalma által nyújtott védelmen túlmenő céljai vannak. A forgalmi élet súlyosan érezte a szóvédjegyoltalom hiányát, mely a kiviteli alaktól függetlenül hangzás és bizonyos esetekben értelem szerint is oltalmat nyújt. A forgalomban azt a szerepet, amelyet a védjegy van hivatva betölteni, a legtöbb esetben sokkal hatályosabban és sikeresebben töltheti be egy-egy szó, mint egy ábra. A szóvédjegyeknél mindenkor a szóhangzás, bizonyos tekintetben azonban az optikai megjelenés és értelem is, mint egyenrangú tényezők, külön-külön és teljes mértékben részesülnek oltalomban. Az alábbiakban kicsiny csokorba kötünk néhány érdekes védjegyutánzatot. Közel 100 jogeset húzódik meg e néhány sorban, ahol az egyes jogesetek a fentelőadott elvek figyelembevétele alapján mérlegeltettek. Természetes, a szóvédjegyek hasonlóságának a megállapításánál se állíthatunk fel általános jogelveket, itt is kizárólag a jogos, jóhiszemű és általános használat folytán szabaddá vált szótövek állanak szabadon a versenytársak rendelkezésére és azok is csupán a maguk szűk, a védjegyjog szabta korlátok között, mindenkor figyelemmel a közönséges vevőnek, a védjegyes árut rendszeresen vásárló közönség mentalitására. A joggyakorlat itt is^ a forgalmi piacon korábban megjelent versenytársnak a jogos érdekeit tartja szem előtt, azokat a gazdasági értékeket, amelyek már fennállottak akkor, amidőn a későbbi vállalat tulajdonosa a forgalmi piacon megjelent. így pl. megállapítást nyert a következő szembenálló szavak megtévesztő hasonlósága: „Eternit"—„Dernit"; „Kalogen"—„Kalogélé"; „Kosmin"—„Ozmin"; „Corvin Jáno6"—„János"—„Hunyadi János"; „Kathreiners"—„Sct. Katharina"; sőt sajátságos betűtípusaival és hasonló elrendezésüknél fogva: „Turul"—„Tauril"; „Tirgram"—„Zacherlin' és azonos értelmüknél fogva: „Hófehérke"—„Schneewittchen"; „Burital"—„Boers-Liqueur"; „Flintenz-wirn"—„Fegyvercérna". Megtévesztő* módon hasonló szavak, továbbá az azonos, illetve hasonló árukon alkalmazott: „Diana"—„Die Anna" (sósborszesz); „Turul"—„Turul" (kékí tő-mosószer); „Mágnás"—„Mágnes*; „Hutter"—„Mutter"—„Perimutter" (növekedő betűkkel); „Hamam^—„Haman"; „Talisman'—„Tales-man"; „Adria"—„Adria Glut"; „Au Singé"—„Desinge"; „Lubin"—„Lupine"; „Lister"— „Lustre"; „Grensill"—„Grensilon"; „Sunlight"—„Schucht"; „Semper"—„Semper idem"; „Chinosol"—„Pinosol"; „Ferrosa"— „Ferrora"; „Derby"—„Delhy"; „Eotorex"—Kex"; „Kaliihlora" —„Kalihlorin"; „Aspirin"—„Aspimint"; „Neocit"—„Neocipbit; „Salem Aleicum"—„Sar Alam"; „Kronprinzwein"—„Vin dn Prinee Eoyal"; „Ella"—„Olla"; —„Berta"—„Beáta"; „Ella"— „Elsa"; „Zora"—„Zola'; ,',Maggi"—„Magister"; „Vroni"—Veronika"; „Aspirin"—„Acipyrin"; „Tulol"—„Tullnerol"; „Triton"