Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A kizárólagos használati jog és elsőbbségi jog védjegytörvényeinkben

XXI. évfolyam, 3. szám. Budapest, 1927 március hó IPARJOGI o7t«*v SZEMLE Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: DR- BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFÓN : 64-01, 123-18 A kizárólagos használati jog és elsőbbségi jog védjegytörvényeinkben Dr. Bérczy Antal, szabadalmi bíró Hogy a kizárólagos használati jog és az elsőbbségi jog kérdésének mibenlétét vizsgálat tárgyává tehessük, vegyük sorra védjegytörvényeinkben erre vonatkozólag található rendelkezéseket: 1. Aki valainelj^ védjegy kizárólagos használati jogát magának biztosítani kívánja, azt be kell lajstromoztatnia. (T. 2. 2. ... a kizárólagos használati jog megszervezésére nem alkalmasak az oly védjegyek, amelyek a belajstromozásból ki vannak zárva. (T. 3. %.) 3. Valamely védjegynek kizárólagos használati joga nem zárja ki azt, hogy ugyanazon védjegy más árunemre, más vállalkozó által ne használtassák. (T. 7. §.) 4. A védjegy, melynek kizárólagos használati jogát valaki a maga számára biztosítani óhajtja, azon kereskedelmi és iparkamaránál, melynek területén az illető vállalat létezik, négy példányban bemutatandó. (T. 13. %.) 5. A védjegy kizárólagos használati joga a bemutatót azon naptól és órától kezdve illeti, amidőn a védjegyet a kereskedelmi és iparkamaránál bemutatta és eszerint ítélendő meg az elsőbbségi igény, ha többen azonos védjegyet ugyanazon vagy különböző kereskedelmi és iparkamaránál jelentettek be. (T. 19. §.) 6. Aki másnak kizárólagos használati jogát képező védjeggyel jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoz vagy árul, továbbá az, aki valamely védjegyet ily célból utánoz . . . büntetendő. (1895. évi XLI. t.-e. 8. §-a.) 7. Az. aki a szerződő országok egyikében . . . gyári vagy kereskedelmi védjegyet szabályszerűen bejelent ... a bejelentésnek a többi országokban való megtételére az alább megjelölt határidőkön belül elsőbbségi jogot élvez. (Az 1913. évi VIII. t.-c.-be iktatóit washingtoni egyezmény 4. cikk a) pont.) A fenti törvényhelyekből megállapíthatók azon módok és feltételek, melyekkel valaki egy védjegy kizárólagos használati jogát magának biztosíthatja; azután az is megállapítható, hogy a kizárólagos használati jog mibe/ van kötve: a) vállalathoz, miért is e jog csak a vállalattal együtt ruházható ál; b) árukhoz, miért is utólagos árukiterjesztés csak új lajstromozás keretében eszközölhető; e) védjegyhez. Végül az is megállapítható, hogy a kizárólagos használati jogot védi a büntető törvény. Az idézett törvényhelyek azonban a kizárólagos használati joerot nem definiálják; de nem is kellett a törvényhozónak azt külön definiálnia, mert a védjegytörvények idézel t rendelkezései kétséget kizárólag konkretizálják ezen jog tántalmát. Ezek ntán az állapítandó meg, hogy a védjegytörvényekben a kizárólagos használati jog mellett váltakozva előforduló „elsőbbségi igény" — „kizárólagos használati jognak elsőbbsége" — „elsőbbségi jog" kifejezésekmi nő vonatkozásban vannak a kizárólagos használati joggal. Mint említettük, a kizárólagos használati jogot a védjegy belajstromozása által biztosíthatjuk oly módon, hogy a védjegyet a kereskedelmi és iparkamaránál bemutatjuk. A bemutatót a védjegy kizárólagos használati joga azon naptól és órától kezdve illeti, amidőn a védjegyet a kereskedelmi és iparkamaránál bemutatta. Ebből pedig önként adódik az a megállapítás, hogy előbb a védjegy kizárólagos használati jogát kell megszerezni, — mert addig semmiféle védjegyjog nem is keletkezhetik, — azután ehez a joghoz fűződik mind az a fogalom, amelyet védjegytörvényeink „elsőbbségi igény" — „kizárólagos használati jognak elsőbbsége" — „elsőbbségi jog" elnevezéssel jelölnek meg. Ezen megállapítást védjegytörvényeink vonatkozó rendelkezéseivel az alábbiakban igazolhatjuk. A 19. §-ban említett, elsőbbségi igény ugyanis arra a sorrendre utal, hogy mikortól kezdve illet meg egy védjegyet a kizárólagos használati jog, ha többen azonos védjegyet, ugyanazon, vagy különböző kereskedelmi és iparkamaránál jelenleltek be. Az elsőbbségi igény tehát csak azt juttatja kifejezésre, hogy az előbbi bemutató a kizárólagos használati jog megszerzésében megelőzi a későbbi bemutatót, vagyis az említett szakasz a kizárólagos használati jognak az elsőbbségét (prioritását), állapítja meg, de nem egymástól különböző fogalomként, hanem annak természetes kiegészítőjeként. Az elsőbbségi (prioritási) igény megállapítása nélkül a kizárólagos használaü jog illuzórinssá válnék, mert a kizárólagossági jogok sorrendje határozatlan volna. Azzal, hogy a tv. ugyainiazon szakaszban intézkedik az elsőbbségi igényről, mint amelyben arról intézkedik, hogy a kizárólagos használati jog a bemutatót mikortól kezdve illeti, a tv. statuálni akarta, hogy nem külön és független jogot akart szabályozni. Erre utal a tv. 29. §-a is, amidőn azt mondja, hogy a kizárólagos használati jognak elsőbbsége felett a kereskedelmi miniszter határoz. A kereskedelemügyi miniszter pedig az említett jog felett csak a lajstromok alapján határozhat. A lajstromokban pedig azon napnak és órának feljegyzése foglaltatik, mely a kizárólagos használati jogot biztosítja. Az elsőbbségi igény — röviden elsőbbség (prioritás) — az említett 19. és 29. §-okon kívül nagy jelentőséggel ós jogi hatállyal bír a megújítása és átírása alkalmával, amikor is szükséges ennek igazolása, hogy a két