Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A chemiai termékek (vegyületek) szabadalmazhatóságának kérdéséhez

IPARJOGI SZEMLE 7 ségének, amennyiben tagadta, hogy az alperes által forgalomba hozott ital magyar likőr volt. A nem vitás tényállás Szerint annak a likőrárunak előállítása, amelyet alperes ;l bemutatott palackban az azon látható jelzéssel és felszereléssel ehelyütt forgalomba hozott és amelyet a párizsi cég magyarországi fiókjától vásárolt, akként történik, hogy a francia cég az alkoholátot, vagyis a likőr előállításához szükséges alapanyagot szállítja budapesti fiókjának hordókban, azt a fiók azután kellő módon vizezi és cukrozza, palackokba tölti és így hozza forgalomba. Ebből a tényállásból pedig' kétségtelen, hogy az alperes által íorgalombnhozott likőrnek osupán a magja eredeti francia gyártmány, maga a likőr azonban lényegileg magyar gyártmány, amelyet itt állítanak elő az eredeti anyagból kellő mennyiségű víznek és cukornak az alkoholáthoz hideg uton való hozzáadásával, meri a/, alkoholát az itteni további gyártási mód folytán válik azzá a likőrré, amely , " név alatt a forgalomban ismeretes. Az alperes által használt módszer mellett, hogy t. i. a teljesen kész francia gyártmány palackjával egészen azonos és a palack felírása és felszerelése szempontjából is ugyanolyan francia szövegű főcimkével ellátott palackban hozatik az áru forgalomba, azt a látszatot kelti, hogy az áru teljesen azonos az eredetileg Franciaországban készült áruval és ennélfogva tekintettel arra, hogy alperes és a szavafos előadása szerint is a kereseti áru az eredeti francia likőrnél olcsóbb, alkalmat ad arra, hogy a többi magyar likőrgyárak gyártmányait elnyomja és versenyképtelenné tegye, mivel az ilykép az áru származása tekintetében megtévesztett magyar vevőközönség a kereseti árut a dolog természeténél fogva mint valódi francia gyártmányt fogja vásárolni, ami által a magyar kereskedelmet és likőrgyártást e téren igen nagy károsodás érhetiIgaz ugyan, hogy felperes illetőleg az ö eladója az üveg nyakán a magyar gyártmányra utaló cédulát alkalmazott, azonban ez nem elég arra, hogy a megtévesztés lehetősége elkerültessék, mert egyrészt a papírszalag kevéssé feltűnő helyen van alkalmazva, nem a telesen, francia felírású főcimkén, hanem az üvegnek kevéssé szembeötlő nyakán, másrészt az üvegről könnyű szerrel eltávolítható és így az összetéveszthetőség elhárítására semmikéi) sem alkalmas Minthogy a kifejtettek szerint a megtévesztés nyilvánvaló és a kereskedelmi verseny tisztességébe ütközik az a tény, hogy alperes, illetőleg eladója lényegileg Magyarországon készült árut oly esomagolásbun és illetőleg oly felszereléssel ellátott palackokban hozott forgalomba, amely felszerelés a magyar gyárra való utalás nélkül csupán francia, szöveggel bír és csak az eredeti francia céget tünteti fel az áru gyártójaként, de azonfelül alperes eljárása a tételes rendeletbe is ütközik, a választott bíróság Felperes keresetét e részben jogosnak találta és azért úgy intézkedett, hogy alperes az árunak az ismertetett módon és felszereléssel olyképpen való forgalombahozatalát, hogy a palack főcimkéjén a gyártó cég teljes cégszövege, céghelye, továbbá az égetett szeszesital ineme, valamint a felszerelés főcimkéjén feltűnő írással a „Magyar Gyártmány" jelző feltüntetve ne legyen, esetenként 100 pengő pénzbüntetés terhével hagyja abba. (Bpkam. Vál. Bír. 51.950—1926.) 5. A gyártási eljárások kifiirkészése és elárulása. A tisztességtelen versenyről szóló törvény tilló rendelkezései szerint az a versenytárs, aki alkalmazottját, vagy bárkit felbérel azzal a célzattal, hogy a versenyvállalat üzleti titkait kifürkéssze és azután azokat a saját üzemében felhasználja: tisztességtelen versenyt folytat. Ugyancsak tisztességtelen versenynek minősíti a törvény áz elorozótl üzleti titkoknak, gyártási eljárásoknak puszta felhasználását is, feltéve, hogy azoknak titok jellegéről a versenytársnak tudomása roll. A kamarai választott bíróság konkrét esetek kapcsán ismételten jutott abba a helyzetbe, hogy a fentérintett törvényes intézkedéseket gyakorlatilag alkalmazza. A választott bíróság u peres ügyek elbírálásánál közvetlen és teljes bizonyítékokat követel arranézve, hogy a versenytárs valóban felbérelte-e a verseny Iá fsának üzemében -alkalmazást nyert egyént, vagyis nem következtetések alapján ítél. A konkrét esetben, miután felperes ily közvetlen bizonyítékokat nem produkált, a választott bíróság alperest a tisztességtelen verseny vádja alól felmentette. De neinlcsupán az üzleti titkok és gyártási eljárások kifürkéiszése, hanem a titkoknak felhasználásánál is a választott bíróság közvetlen bizonyítékokat követel arranézve! hogy a versenytárs a praktikus módosításokról, illetve változtatásokról Iildomossal bírt. A bíróság megköveteli, hogy a versenytárs tudomással bírjon egyfelől arról, hogy a munkagépeken alkalmazott átalakítások üzemi titok jellegével bírnak és nemcsupán az alkalmazottak egyéni feltalálásai. A konkrét esetben a választott bíróság mérlegelése szerint alperes nem tudott alkalmazottjának üzleti titoksértéséről, másfelől pedig megállapítást nyert, hogy felperes önként tárta fel a nála alkalmazást nyert egyén előtt üzemi titkait és így az alkalmazott a titkokat megengedett módon sajátította el és azokat alkalmaztatásának megszűnése után is- a törvény határozott rendelkezései szerint, joggal felhasználhatta, illetve azokat újabb munkahelyem joggal alkalmazta. A szabadverseny szempontjából, így szól az ítélet, nem i.s volna megengedhető a szolgálati minőségben megtudott üzemi titkok további oltalma, mert a szabad verseny teljes megbénítására vezetne, ha az alkalmazott kilépése után azt, amit előbb' főnökénél megtanult, újabb alkalmaztatása helyén fel nem használhatná* Ez csak akkor volna a versenytársra nézve tilalmas, ha alkalmazottja az üzemi titkait a jó erkölcsbe ütköző módon leste volna el, vagyis, ha bizonyítást nyer ama . ténykörülmény, hogy a versenytárs alkalmazottját vagy bárkit a versenytársa üzleti titkainak kikéinlése céljából bérelte volna fel. (Bpkam. Vál. Bír. —1926.) A választott bíróság ítélete és a törvény rendelkezései tehát arra kell, hogy késztessék a versenyvállalatokat, hogy féltettebb gonddal őrizzék üzemi titkaikat és az alkalmazottal szemben az alkalmaztatás megszűnte utáni időre i.s megfelelő szc rződéssel biztosítsák azokat a maguk javára. A versenytilalmat azonban nem lehet érvényesnek tekinteni oly térje (leiemben, ha az az alkalmazott boldogulását helyi és időbeli korlát nélkül gátolhatja. A versenytörvény a legmesszebbuienőleg és helyesen védi az alkalmazott továbbképzésének és fejlődésének a lehető ségeit, azonban kétségkívül a munka körében elsajátított és reábízott munka-feladatok keretén belül. 6. Licencia a védjegyoltalom terén. A védjegy és vállalat jogviszonya. A védjegytörvénynek elsősorban a védjegytulajdonos érdekeit kel] szolgálnia, mert akkor, amidőn a kereskedő a saját jól felfogott érdekeit keresi, becsülettel szolgálja a nagyközönséget is. A védjegytörvény szerint a védjegy valamely vállalathoz tartozik, tehát a vállalat gyártmányainak más áruktól való megkülönböztetésére szolgál. A kereskedelmi forgalomban azonban lehetnek esetek, amidőn a védjegytulajdonos megegyezésszerüleg a saját, a közforgalomban már ismert, (jól bevezetett) és keresett védjegyeinek használatát másoknak megengedi. Semmi akadálya annak, hogy a védjegytulajdonos védjegyének használatát egy bizonyos meghatározott állani területére, egy vállalat javára át ne engedhesse. Az ily engedély adása esetében, azonban az engedményes javára kizárólag a felek között létrejött, szerződésben lefekteteti és részletesen körülírt védjegyhasználati jogok állhatnak elő. Az eredeti védjegylajstromozásból kifolyólag- védjegyjogok csupán az. esetben származtathatók más vállalat javára, ha a jelenleg fennálló törvényeink rendelkezéseinek megfelelően a védjegytulajdonos védjegyét a védjegyes vállalattal együtt átruházza és a vállalat átruházásának a tényét okmányszerűleg igazolja. A konkrét esetben a 1'elek egyező előadása szerint megállapítható lévén, hogy alperes a felperesi védjegyes vállalatot nem szerezte meg, hanem az ezidőszerint is változatlanul a felperes tulajdonát képezi, a felek közölt létrejött szerződés tartalmától függetlenül, a fennálló védjegytörvényeink alapján alperes javára a felperesi védjegylajstromozásból kifolyólag védjegyjogok nem származtathatók. Ami most már azt a kérdést illeti, hogy vájjon a perbeli felek között létrejött szerződés tartalmaz-e oly megállapításokat, amelyek, alperes javára védjegyhasználati jogot biztosítanak, oly kérdés, amely jelen konkrét per keretein kívül fekszik, vagyis a fent előadott álláspontnak megfelelően védjegyhatósági megállapítást nem igényel, hanem kizárólag a szerződés helyes értelmezése céljából megkeresett bíróság hatáskörébe esik. (Budapesti Keresk. és Iparkamara 47.532—1926. sz. szakvéleménye.) 7. Az alkalmazottak elcsábítása, lKelmondás nélkül távozó alkalmazott felvétele tisztességtelen verseny.) Új vállalatok alapításának, vállalatok kibővítésének mintegy természetes kísérője, hogy a versenytárs alkalmazottai tömegesen keresik lel ., versenyvállalat irodáját és felajánlják szolgálataikat. Az alkalmazott a súlyos gazdasági helyzet hatása alatt pilla* liatnyi anyagi előnyökért otthagyja evek, néha évtizedeken át hűségesen szolgált munkaadóját. Ebben a sajátlagos helyzetben azután a tisztességtelen versenynek, az alkalmazott elcsábításának a magva már el van hintve. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Zsűrije és Választott Bírósága ismételten fogialkozotl e sokoldalú kérdéssel, úgy hogy ennek eredményeképpen immár kiforrott jndicaturára mutathatunk reá. A felmondás nélkül távozó alkalmazóit felvételét " kamara Zsűrije az üzleti jó erkölcsbe ütköző eljárásnak minősíti, főleg oly esetekben, amidőn a. versenytárs e ténykörülményre a felmondás nélkül távozó alkalmazott munkaadóját felhívta. A csábítás, bár valószínűnek látszik, mindazonáltal az elcsábítás ténye a Zsűri nézete szerint a bírói eljárás során bizonyítandó. Az elcsábítás kérdésében pedig a kamarai Választott Bíróság ismételten hozott ítéleteiben a következő elvi