Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A chemiai termékek (vegyületek) szabadalmazhatóságának kérdéséhez

XXI. évfolyam, 2. szám. G/tfl*Y IPARJOGI SZEMLE Budapest, 1927 február hó Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR,, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI. PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFÓN : 64-01, 123-18 A chemiai termékek (vegyületek) szabadalmazhatóságának kérdéséhez Dr. VÁSÁRHELYI LÁSZLÓ kir.'szabadalmi bíró előadásából 1900-ban merüli fe] előszűr szabadalomjogi irodalmunkban az a kérdés, hogy vájjon a jelenlegi 1895. évi XXXVII. t.-c. 2. §. 4. pontjában kifejezett ama rendelkezés, hogy chemiai termékekre, vagyis vegyületekre nem adható szabadalom, helyes-e? Bemauer tanulmányában (Magyar Chemiai Folyóirat 190(1. évfolyam ll—12. számai) arra a konklúzióra jutott, hogy a „chemiai úton előállított tárgyak" fogalma szabadalmi törvényünk szerint rendkívül ingatag alapon nyugszik ... és szükségesnek tartja, hogy a szabadalmi törvény legközelebbi revisiójakor a 2. §. 4. pontját i xegváltoztassák. Perimutter Alfréd bírótársam is ezen az alapon áll, így a Szabadalmi Közlöny múlt évi évfolyama 14. száma 230—232. oldalain taglalván a kérdést, elvileg nem tartja a chemiai „anyagszabadalmakat" — ahogyan ö kifejezi magát — aggályosnak és arra a konklúzióra jut, hogy „mi sem állja útját annak, hogy a jövőben a törvény akkép módosuljon, hogy oly mesterséges anyagok, amelyeket a feltaláló a vegytanból merített adatokkal akar, illetőleg tud csak észszerűen jellemezni, az oltalomból ki ne zárassanak. Ez senkinek sem ártana, a törvény észszerűsége pedig nagyon sokat nyerne. A tulajdonjog iránti tisztelet pedig ezt az igazán áldozatmentes fáradságot valóban megérdemelné." Perimutter érvei álláspontja mellett részben filozófiai, részben szabadalomjogi érveket hoz fel. Filozofiailag abból indul ki, hogy az anyagszabadalomnál az ú. n. abstract matéria szabadalmazásának tilalma lebeghetett a törvényhozó szeme előtt és ezt összetévesztvén a vegyi úton előállított tárggyal, állott elő ez a tiltó rendelkezés. Szabadalomjogi tekintetben az anyagszabadalmat azért nem tartja aggályosnak, mert még a jelenlegi törvény szerint is, h;l valaki anyagra kapna szabadalmat, olt vannak az 1895. évi XXXVII. tc. 8. és 9. §-ai és ezek úgyis megvédik azután az anyagszabadalom mellett azokat, akiknek esetleg ugyanazon anyag előállítására eljárási szabadalmuk van. Mielőtt a problémával tüzetesebben foglalkoznánk, lássuk azt, hogy a jelenlegi fontoisabb szabadalmat adó országok törvényei adnak-e anyagszabadalmakat s melyek azok az országok, ahol lehet chemiai vegyületekre is szabadalmakat kapni. Kelemen szabadalmi ügyvivő úrnak köszönök egy összeállítási, mely szerint a következő országok adnak vegyi tenné kékre szabadalmat: az Északamerikai Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Svédország, Dánia, Belgium, Spanyolország és Görögország. Nem adnál: tehát a, fontos iparüző államok közül chemiai termékre szabadalmat Nagybitannia, Németország, Japán, Hollandia, a környező államok közül Ausztria, Csehszlovákia a többiek közt, hogy csak az iparilag legfontosabb államokat említsem. Sőt nem ad chemiai termékre az új Orosz Szovjet sem szabadalmat. Az előadottak után lássuk azt, hogy 1. Általános filozófiai szempontból lehet-e szabadalmat, adni a chemiai reakció termékére (a vegyületekre! ; 2. Ha a szabadalmi törvénytervezet az anyagszabadalom alapján állana, akkor a későbbi ugyanazon anyag más jobb előállítási eljárásaira feltaláló találhatna-e védelmet a jelenlegi magyar szabadalmi törvény 8. és 9. §-aiva] konform intézkedésekkel és végül 3. Miféle előnye származnék a magyar iparnak a chemiai termékszabadalmakból a jelenlegi helyzet felett? ad 1. Az első kérdés megítélésénél .szükségünk van a szabadalmazható tatalmáni) fogalmára. Ha a közkeletű definíciók útvesztőjében elindulunk, nem igen kapunk megfelelő útmutatást. Az 1895. évi XXXVII. t.-c. nem is adott definíciót csak kimondta az 1. §-ban: „szabadalmazható minden új találmány, amely iparilag értékesíthető". Ebből három kritériumot lehet kiolvasni: az ipar területére tartozzék a találmány, új legyen és megvalósítható legyen. Mi az, ami megvalósítható (iparilag értékesíthető)? Ami műszakilag megvan oldva. Vagyis Kelemen István ismeretes definíciója, mely szerint a szabadalmazható találmány valamely műszaki feladat új megoldása, elfogadható és a szabadalmi törvényünk mostani 1. §-ából is levezethető. Ad 2. A jelenleg érvényes 1895:XXXVII. t.-c. 8. §-a így .szól: „A szabadalom jogos fennállása egész idejére a szabadalom tulajdonosánál: kizárólagos jogot ad arra, hogy találmánya tárgyal iparszerűleg készíthesse, — forgalomba hullassa é's iparszerűleg vagy üzemi berendezésként használhassa. Eljárásra engedélyezett szabadidom hatálya az azon eljárás szerint előállított terményekre is kiterjed." A 9. pedig: „A szabadalom annak tulajdonát nem menti fel a fennálló törvényekben és rendeletekben foglalt szabályok megtártása alól". Ezekből a szakaszokból egyáltalán nem következik az, hogy ha anyagszabadalmakat is adna a törvény, akkor azok az eljárási szabadalmakkal nem súrlódnának. A jogok összeütközésének tehát igenis meg volna a lehetősége, amelyből az ipar úgy és esakis úgy vonhatná le a konzekvenciát, hogy az anyagszabadalommal — új eljárások kidolgozását illetőleg — nem törődnék. Ad. 3. És ezzel már itt vagyunk a harmadik kérdés taglalásánál. Miféle előnye volna ebből az új helyzetből a magyar vegyészeti iparnak1? Már eleve kimondhatjuk, hogy ez inkább káros lenne az iparnak, mint hasznos, különösen áll ez a tétel a mi vegyészeti iparunkra, hol — és ezt senki jelen- , levő iparos vagy vállalat ne vegye személyes támadásnak — még a haladás utáni törekvés, sajnos, nem oly elénk, mint külföldön. Hiszen még életre való magyar szabadalmak is oly nehezen voltak nálunk elhelyezhetők. Sokszor vásárolta meg őket először a külföld és azután drága licenciákat kellett vásárolni a gyárosainknak! Ha Franciaország chemiai iparáru ki lehetett mondani azt, hogy a termékszabadalom ártott kifejlődésénél; — akkor kétszeresen áll ez Magyarországra is! A szabadalmazott termékek esetén tehát feltétlenül csökkenne a feltalálói tevékenység, a jelenlegi eljárási szabadalmak rendszerével szemben. Távol áll tőlem, hogy most akár pro, akár kontra állásfoglalást adjak. Csak fel akartam hívni a kérdés fontosságára a figyelmet és azokra a szempontokra, melyeket ennek a kérdésnek az elbírálásánál tekintetbe kell venni.