Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 10. szám - Vigyázz utánozzák! Hogyan válasszuk meg védjegyeinket?

36 IPARJOGI SZEMLE Mivel a kozmetikai stb. cikkek kereskedelmi átnevezésüket a tartalmazott hatóanyagból, illetve virágillattól kapják („Uyöngy virág-szappan". ..Ibolya-illat", „Rózsa-krém", „Re­zeda", „Mimosa", stb.), önként következik: hogy általában a növények, virágok névéi kozmetikai, gyógyszerészeti, vala­mint vegyészeti cikkek megjelölésére kizárólagos joggal nem használhatók. -Meg kell még említenünk hogy annak a megítélésénél, vájjon valamely jelvény megkülönböztetésre alkalmas-e vagy sem, figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, kü­lönösen a védjegy használatának időtartamát. (1913. évi XII. tc. 3. §•) A vedjegyügyi gyakorlatl)an az itt általánosságban fel­említett korlátok a maguk szigorú voltában nem Lgien érvé­nyesülnek. Általánosan tapasztalható a kereskedövilágnak oly szavak belajstromozása iránti törek\vse amelyek bár ha­tározottan nem fejezik ki az áru minőségét, rendeltetését, mégis sejtetik azt. („Aspirin", „I'urgó", „Autipirin", „Kalo tlont", „Eufon", „Odol", „Ódontiue", „Olycit"). Az ,.in", „inum", „if, ,,ol". „gén", „san" stb. bizonyos te­kintetben jellegzetes képzők által alkotott szavak azonban („Bornxit", „Rudiogén", „Meutolit", „Ozonif stb) legkevésbé sem tarthatók szereneséseknek nem is szólva az oly — a köz­forgalom érdekeire fölötte káros — törekvésekről, amelyek az ily jellegzetes képzők variálásával mintegy magát az áru­névnek gyökét lefoglalják és másokat ily képzett szavak al­kotásától úgyszólván teljésen elütnek. A törvény kizárja a földrajzi' megjelöléseknek árujegy­ként való használatát is. .Uralt", „Szerénii\ „Frnnz.ösischer .Suhaumwein in Deutschland auf Flaschcn lielullt", „Tiroler Scnso" (nem tiroli árun.) Kétségtelen, hogy teljesen ismeret­len, csupán lexikonok segélyével felkutatható földrajzi meg­jelölések használata azonban aligha sértheti a forgalom ér­deké* s nem tévesztheti meg a vásárlóközönségét oly irány­ban, mintha az illető áruk onnan származnának. (így egyes áruneinekkol kapcsolatban (tehát nem általában) törvényes ol­talmat élveznek á „Jaáina", „Adria", „Riviéra", „Montblanc" stb. stb.) Közbotrányt okozó, vagy közrend ellenes ábrázolatok: „Szent Aulai". ;,Szenl S/i\". szeszesitalokra, közjogellenes eí­merábra, hivatalosan megállapított helynév helyett ettől el­térö elnevezés használata (Ofen-Pest). (1890:11. 3. §. 4. p.) A valóságnak, vagy a tényleges üzleti viszonyoknak meg nem felelő és a fogyasztóközönség tévedésbe ejtésére al­kalnt/^ts adatok: Idegen származásra utaló valótlan adatok (..Bajor sör" magyar árun), idegen cégek, vagy nevek jogosulatlan használata, az áru mivoltára vonatkozó valót­lan használata, az áru mivoltára vonatkozó valótlan adatok, magyar származásra utaló jelzésekkel („Hunyadi", „Ilákóczi", ..Turul") ellátott külföldi áruk. (1890:11. 3. §. 4. p.) Miként azt az ábrás védjegyeknél kifejtettük, úgy a szó­védjegyeknél is általában az emlékezetben könnyen megrög­zíthető, az áruval lehetőleg szorosabb kapcsolatban nem álló neve k bi'la jst romov ására törekedjünk. A betűk és számjegyek oltalma. A betű vagy szám, ha csak az általa megjelölendő áru minőségének, fajának stb. megjelölésére a közforgalomban általánosan nem szokásos, kiválóan alkalmas arra, hogy védjegyként szerepeljen, sőt a kereskedelmi forgalomban számos árunemre nézve a betű- és számvédjegy az ábrás és szóvédjeggyel szemben a niugiisabb fejlődési fokot jelenti, amennyiben, mindazokat a tulajdonsá­gokat egyesíti magábm. amelyeket kereskedelmi szempontból minden tekintetben megfelelő védjegytől kívánhatunk: egy­szerű, rövid, könnyen megjegyezhető, vagyis — distinktiv. Igazolják ezt a külföldi példák, ahol számos tömegeikken köz­ismert betii- és számvédjegyek vannak forgalomban, amelyek közül nem egy nálunk is közismert és nagy kelendőségü. A jelenleg fennálló gyakorlat a betű- és számjegyeket az ábrás és szóvérjeggyel szemben különleges, súlyosan megszorító elbánásban részesíti, vagyis csak az esetben nyújt törvényes oltalmat, ha a bejegyzést kérő igazolja, hogy az illető árujel­zés a forgalomban a bejelentés időpontjában már mint véd­jegy (egy meghatározott vállalatra utaló árujelzés) ismere­tes, vagy egyéb okiad (gralikai megjelenésével) megkülönböz­tető erővel bír. A betű és számjegy azonban, éppen speciális karakterét (intelligensebb fogyasztóját) tekintve, szűkebb­körű oltalmat élvez. A minőséget, származást és rendeletetést jelző szavak véd­jegyoltalma. A minőséget, számlázást, illetve rendeltetést jelző >zavak alatt az áru anyagárai összettéelére, helyi származá­sára utaló megnevezéseket értjük, amelyekre, mint ilyenekre természetszerűleg valamennyi vállalkozónak szüksége lehet. Az ily szavaknak egy üzletember javára kizárólagos joggal Ujságüzem Itt. Budapest, VII, Miksa ucca 8. történő lefoglalása tehát Mzérdeke%eaeS volna. Az ily minő ség, helyi származás, illetve rendeltetést jelző jeleiit.ménnyel bíró szavak védjegyoltalom-képességének a megállapításánál tehát kizárólag gazdasági, közérdekű szempontok vizsgálan­dók, nevezeteset) az a körülmény, vájjon valóban komoly gaz­dasági érdekek fűződnek ahoz, hogy a kérdéses név használata a köz szabad használatára l'entaríassék. (.Kristály", „lioyal". „Optiina", „Ideál", „Qolditta", „Uuicum'- stb., stb. bizonyos árunemekkel kapcsolatban hatályos védjegyoltalmat élveznek. Szabadjegy. Védjegyoltalomban nem részesíthetők továbbá a sztbad jegyek. Az árujegy a kereskedelmi forgalomban csak akkor tekinthető általánosan szokásosnak, ha több, számszerint meg nem határozható iparos vagy gyáripari termelő által használtatik és ezen körülmény a hazai kereskedelmi körök­ben általánosan ismeretes. Az a tény, hogy harmadik szemé lyek hosszú időn keersztül zavartalanul, de jogtalanul hasz­nálják a belajstroiuozolt védjegyet, annak szabad jelzéssé vá lását nr.'g elő nem idézi, még az esetben sem, ha a védjegyet ezáltal bizonyos körökben az áru nevének tekintik. ./ szabad, jelzéséé való lílalakiiliís feltételei: a folytonos, rendszeres, za­vartalan, jóhiszemű, általános használat. Szabadjegynek mi nősíttetetl a fenti elvek figyelembevételével: A sas képe egyes áiukategóriában, a nyomdászatban és az áruforgalomban ál (alánosán használatos díszítő moli rumok. (1890. évi 11. te, 3. §. 3. p.) A forgalomban általánosan ismert és keresett véd­jegy tévesen árunévként szerepelhet ugyan, de azért az még távolról sem szabadjegy. Minden jó védjegy közismertségre törekszik, mind erőteljesebben ki akar emelkedni az áruk töm­kelegéből, (Kgy ..új" árut. egy talán cs'ak tisztábban kezelt, csomagolt árut dob a piacra.) Ez az áru azonban már véd­jegyes áru. A fogyasztó szemében ám lehel árnnév, de a fo­gyasztóknak ez a felfogása még nem teszi az előtte tévesen árunévként jelentkező megnevezést árunévvé. Az árujegy sza­badjegy jellegének a megállapításánál a közvetlen verseny­társak szakvéleménye is csak irányadó jelleggel bírhat; A szabadjegy hasznalata azonban még távolról sem jelenti azt, hogy a forgalomban szereplő és közismert védjegyeshez hasonló szabadjegyet, illetve a szabadjegyhez hasonló hang­zású szót használhatnánk illetve képezhetnénk. Az oly sza­badjegy használata tehát, amely valamely oltalomképes szó­hoz megtévesztő módon husonlít. hacsak teljesen eltérő m©g­jeleniéei alakban, különleges, jellegzetes színezésben nem je­lentkezik, utánzat jellegével bírhat. (így a kávékanna kávé áruval kapcsolatban szabadjegy jellegével bír. A kávéikanná­nak az ideálizálása azonban pl. emberi formába való öltöz­tetése, már magát az árntartályt ábrázoló képnek jellegzetes külsőt ad és így megjelenési formájában védjegyoltalomra igényt tarthat.) Úgyszintén egyes motívumok amelyek talán bizonyom szakmában általánosan használatosak más szakmában még megkülönböztető erővel bírhatnak, vagyis védjegy erejével halnak. (Így a csillag ábrája festékárukkal kapcsolatban nem általánosan használatos árujelzés.) Az áru sajátlagos alakja, gyártási formája is védelem tárgya lehet, ez a védelem azon­ban már a védjegytörvény keretén kívül esik. Az általánosan használt, formák, az áruk rendeltetését jelző szavak tehát csak abban az esetben élvezhetik a törvényes védelmet, ha kétséget kizáró módon megállapítást nyert hogy a forgalomban meg jelenő alakjuk egy bizonyos meghatározott vállalatra utal. Az árukép ábrázolása pl. erőteljesebb stilizált formában, a cso­magolópapíron jellegzetes külsőben alkalmazott színes sáv­val, vedjegyoltalmi erőre emelkedik, vagyis megkülönböztető erőt adhat. Az erőteljes, céltudatos, tudományos és kereskedelmi tevé­kenység is újból erőre emelhet egy már szabadjegyet képező, de a forgalomban mint ilyen szabadjegy karakterét veszteti ábrázolást vagy szót. (Így pl. a német hatóság az „Abortin" szóvédjegy oltalomképességét elismerte, mivel a bírói megál­lapítás szerint e szóban értékes egyéni munkaerő, tetemes anyagi áldozat és kereskedelmi tevékenység halmozódolt egybe.) A piacon általánosan használatos csomagolási formák az utánzatok elbírálásánál azonban csak másodlagos szereppel hí i hatnak. A feltalálók, gyárosok neve is, amely a gyakorlatig élet­ben a találmánnyal, a gyártmánnyal mintegy összeforrott, annak általános megjelölésévé (árunévvé) vált, mint védjegy, a szabadalom lejária után is teljes védjegyoltalomban részesül. Téves tehát az a felfogás, mintha a szabadalom lejárta után a feltaláló nevének további használata tulajdonképpen a sza­badalom burkolt meghosszabbítása volna. A szabadalmat ter­mészetszerűleg bárkinek jogában áll a szabadalom lejárta után gyártabi, é jogát tehát a név használata seminő irányban nem-befolyásolja. Üzemvezető: Puskás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom