Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Az osztrák mintaoltalmi jog reformja

4 IPARJOGI SZEMLÉ Joggyakorlat 1. A hirdetések szövegének elbírálása a versenytörvény szempontjából. (A vevőközönség felfogása a mérvadó.) ítélet: A választott bíróság a felperes keresetének helyt ad, az alperes által kiadott körlevelekben és á „Magyar Vaskereskedő" című szaklapban „Tájékoztató" cím alatt közzétett hirdetéseknek azon panaszolt kitételei tekintetében, melyek szerint a folyó évi augusztus 10-iki körlevélre való utalással a falcolt kivitelű zsírbödönök rosszabb minőségűeknek, továbbá a kilós áruk is ilyeneknek vannak féltüntetve, valamint következő kitételei tekintetében: „1. Zsirbödöneink sza vatolt príma minőségűek és nem kilós áruk", „2. Zsirbödöneink elektromosan hegesztett kivitelben készülnek és nem falcoltak, tehát nem folyhatnak és nem ereszthetik át a zsírt", „G. Zsirbödöneink végeredményben lényegesen olcsóbbak, mint a rosszabb kivitelű falcolt kilós zsírbödönök" — megállapítja, hogy azok tisztességtelen versenybe ütköznek és ehez képest alperes céget esetről-esetre kiszabható 100 azaz: egyszáz mii lió korona pénzbírság terhével kötelezi arra. hogy ezen kitételeket bárminemű újság- vagy egyél) hirdetéseiben és körleveleiben azonnali hatállyal hagyja abba. Felperest feljogosítja az ítéletnek alperes cég költségén „Az Est" című napilapban és a „Magyar Vaskereskedő" című szaklapban leendő közzétételére. Indokok: Felperes a tisztességtélen versenyről szóló 1923 : V. te. 1„ 2., 13. és 16. §-ai alapján indított kere. setét. A választott bíróságnak a zománcedénygyártás terén szakértelemmel bíró két tagja egyhangúlag megállapította, hogy a zománcedény faleolása, vagyis az edény szélének a bádog felhajtása, és összepréselése által való lezárása az elektromosan hegesztett áruval szemben nem tekinhetö roszszabb lezárási módnak és a helyesen készített falcolás folytán nem áll be az edény folyása, izzadása, a zsír átereszlése; sőt a falcolás még biztosabb és jobb lezárási mód, mint a hegesztés, mert utóbbinál a leggondosabb munka mellett is maradhatnak hézagok, likacsok, amelyek a készítésnél észre nem vehetők, és azután az edény tartalmát könnyen áteresztik, míg a falcolással lezárt zománcedénynél e-z gondos munka mellett elő nem fordul, amennyiben az egymásra hajlított és összepréselt leniezek tökéletesen zárnak. Megállapította továbbá a választolt bíróság szakértő hígjainak szakvéleménye alapján azt is, hogy a A;i7d.s' áru meri jelölése egyáltalán nem jelenti az ára silányabb minőségét, hanem a kilós megjelölés, illetőleg a vételárnak kg szerint való meghatározása a forgalomban) csak azért vált szokásossá, mert a kereskedők így könnyebben tudták a nagyobb és kisebb áruk árát számításba venni. Alperes tehál azáltal, hogy a panasz tárgyává tett hirdetéseiben és körleveleiben az ő elektromosan hegesztett áruit, nevezetesen zsírbbdönjeil oly kép helyezte szembe a falcolt kivitelű árukkal, hogy azok jobb minőségűek, mint a falcoltak, mert az utóbbiak a roszszabb minőségűek, folyhatnak, izzadnak és a zsírt átereszthetik, továbbá azzal, hogy hegeszteti áruit a kilós árukkal olykéi) helyezte szembe, hogy utóbbiakat rosszabbaknak minősítette és ezzel szemben kiemelte, hogy zsírbödönjei szavatolt príma minőségűek és nem kilós áruk, nyilván jobb tudomása ellenére árui kelendőségének fokozására alkalmas olyan adatokat híresztelt az áru minőségére vonatkozóan, amelyek a valóságnak meg nem felelnek és megtévesztésre is alkalmasak, mert a vevőközönségben kétségtelenül azt a hitet keltik, hogy falcolt áru, vagy a kilós áru általában rosszabb minőségű, annak vételétől tehát a közönségnek tartózkodnia kell, szemben az ő hegesztett áruival, amelyek jobbak és ennélfogva megvételre ajánlatosaltbak. (Bpkam. Vál. Bír. 44.674—1926.) 2. A versenytárs körleveleire utaló és annak adatait bíráló üzleti nyomtatvány oly üzleti eljárás, amely a versenytárs megnevezése nélkül is meg nem engedett versenyeszköz lehet. Alperes körlevelét és hirdetését a folyó évi augusztus 10-én megjelent körlevélre való utalással kezdi, azzal, hogy abban zoniáTicozott zsírosbödönöket kilós áruként ajánlanak. Ez az utalás, habár abban felperes kifejezetten megnevezvt nincs is, nyilvánvalóan a felperes becsatolt körlevelére vonatkozik, amely 1926 augusztus 10-én kelt, és amelynek árai teljesen egybevágnak az alperesi körlevélben és hirdetésben feltüntetett falcolt edényárakkal, nevezetesen azokkal, amelyek az augusztus 10-iki körlevélben foglaltatnak; úgyhogy kétségtelen, hogy alperes erre a körlevélre való utalással éppen és kizáróan a felperes áruit kívá7ita mint rosszabb minőségűeket a maga áruival szembehelyezni. Erészben pedig nem volt elfogadható alperesnek az a védekezése, hogy az ő hirdetéseiben és körleveleiben a felperes körlevelére utalás nem történvén, a vidéki vásárlók nem tudhatták abból azt, hogy az augusztus 10-iki körlevél alatt alperes a felperes körlevelét és az ott megjelölt minőségű áruk alatt a felperes áruit érinti, mert a szakmabeli kereskedők előtt, akik ezekkel az árukkal foglalkoznak, minden bizonnyal köztudomású volt, hogy az augusztus 10-iki körlevél a felperestől származik. Ily körülmények között pedig nyilvánvaló, hogy alperes körleveleiben és hirdetéseiben közzétett kijelentéseivel az 1926 augusztus 10-iki körlevélre célzó utalással az 1923:V. te. 1., 2. és 13. §-ai ellen felperessel szemben súlyosan vétett, mert amely kereskedő árui forgalombahozatalánál azok kelendőségének fokozására olyan adatokat híresztel, amelyek a valóságnak meg nem felelnek és megtévesztésre alkalmasak, az üzleti tisztességbe és jó erkölcsökbe ütköző módon folytat üzleti versenyt. De tisztességtelen üzleti verseny az is, ha a kereskedő a saját gyártmányát, még ha az nem is Eelel meg minden tekintetben a való helyzetnek, hogy a versenytárs áruja nem rosszabb az övénél, oly módon hirdeti, hogy ezzel versenytársa áruját a legnagyobb mértékben lebecsmérli, mert ezáltal nagy mértékben előidézheti azt, hogy a másik kereskedőnek más módon gyártott áruját a közönség nem vásárolja, és ezáltal versenytársának lényeges kárt okozhat. Ez esak az esetben volna általában megengedhet*'), ha a versenytárs áruja egyáltalában hasznavehetetlen, mert ez esetben a kereskedőnek vázolt eljárása közérdeket képviselhet, ami azonban a jelen, esetben nem forog fenn. Azonfelül az alperes árainak a körlevélből kiolvasható megjelöléseit a felperes áraival összehasonlítva megállapítható, hogy az alperes arai nem mindig és nem áltálában olcsóbbal:. amennyiben egyes áruk árai a felpereséinél drágábbak is. és az olesól)b áruknál is csupán néhány ezer korona, tehát nem lényeges az árkülönbség, úgyhogy általában véve nem felel meg a valóságnak alperesnek az a hirdetése sem, hogy zsírbödönei végeredményben lényegesen olcsóbbak a rosszabb kivitelű falcolt kilós edénynél. (Bpkam. Vál. Bír. 44.674—1926.) 3. Nem csupán a használt kifejezéseket, hanem a hirdetés szövegének vagy valamely részének értelmét, hatását, főleg pedig célját kell figyelembe venni. Felperes előadja, hogy mint a C...1 vegyitermékek tulajdonosa C...1 néven rádiócsövek fűtésére alkalmas elemet készített. Ezen elemek forgalombahozatalára nézve X. Y-nal és általa, Z. és Tsa. céggel lépett összeköttetésbe és általuk hozta forgalomba az elemeket. Alperes tudomást szerezve arról, hogy felperes ilyen elemeket készít és forgalomba hoz, azért, hogy felperes elemet a piacon leszorítsa, a Magyar Rádió Újságban saját elemei hirdetésével kapcsolatban a következő hirdetést tette közzé: „Az eredeti Le Carbone elemek nem azonosak a célzatosan hasonló elnevezéssel hirdetett és lényegesen drágább, ezenfelül lúgkőoldattal, a közismerten veszedelmes, erős méreggel töltött elemekkel". Minthogy alperes ezen cselekménye az üzleti tisztességbe ütközik, felperes kérte alperest a hirdetés abbanhagyására és tényleges, valamint eszmei kárának megfizetésében marasztalni. A budapesti kir. törvényszék a felek előadásából és a tanuk vallomásából tényként állapította meg azt, hogy alperes, mint a francia „Le Carbon S. A." magyarországi képviselője, 192,4. év vége óta hoz elemeket forgalomba. Felperes egy évvel később, vagyis 1925 dec. havában kezdte meg a „Carbonyl" elem készítését. Minthogy nem volt elegendő pénze, hogy az elemeket forgalomba hozza. 1926 febr. havában D .. . val szerződést kötött. D ... viszont a Z. céggel állapodott meg abban, hogy a felperesi elem forgalombahozatalának költségeit a cég fogja viselni. Z. cég a megállapodásszerinti kötelezettségéhez híven, felperes elemét több helyen és többek közt a Magyar Rádió Újságban hirdette, s ezen hirdetésre mintegy válaszul, alperes ugyanezen újságban a saját elemei hirdetésével kapcsolatban oly nyilatkozatot tett közzé, amely felperes keresetének részbeni alapját képezi. Ezen hirdetés után Z. cég kijelentette, hogy addig nem hajlandó felperes elemeit forgalomba hozni, míg ítéletileg befejezést nem nyer azon per, amelyet jelen alperes, mint felperes tisztességtelen versenyhe ütköző maga tartás miatt indított a jelenlegi felperes és Z. cég alperesek ellen; Az ítélet indokolása szerint, annak megállapításánál, hogy valamely hirdetés a tisztességtelen versenybe ütközik-e vagy sem, nem csupán a használt kifejezéseket, hanem a hirdetés szövegének vagy valamely részének értelmét, hatását, főleg pedig célját kell figyelembe venni. Alperest, aki a sérelmezett hirdetésben a felperesi elem drágább és vészedéi mes voltának kidomborítása mellett a saját elemeinek előnyeit juttatta kifejezésre, nyilvánvalóan az a cél vezette, hogy a vásárlóközönségben a bizalmatlanságot felkeltse, és hogy saját elemének javái-a felpei-es eleme iránt a vételkedvet a lehetőségig letompítsa, miért is alperes magatartásának tisztességtelen versenybe ütköző voltát meg kellett állapítani. ITjsáffüzem Rt. Budapest. VIII., Rökk Szilárd ucca 9. Üzemvezető: Puskás István