Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám

2 IPARJOGI SZEMLE Kegyeletteljes szavakkal emlékezik meg néhai ómoravicai Heinrich Ferencnek, az Egyesület díszelnökének elhunytáról, kiben nemcsak Egyesületünk, de az egész osztatlan magyar társadalom mindenkor a becsületes és tisztességes kereskedőnek mintaképét tisztelte, és kegyelettel említi Ballal Lajost, Nietsche Győzőt, a szabadalmi hivatal korán elhunyt kiváló elnökeit, akik Egyesületünket mindenkor hathatósan támogatták. Meleg szavakkal üdvözli dr. Emánuel Adler előadót, aki immár másodízben tölti be az előadói tisztet Egyesületünk körében, majd üdvözli a megjelent illusztris vendégeket és felkéri dr. Baumgarten Nándor elnököt ünnepi beszédének megtartására. Dr. Baumgarten Nándor elnök ünnepi beszéde. Az Iparjogvédelmi Egyesület feladata volt — úgymond — hogy az eszmei javak minden ágában érdekelt elméleti és gyakorlati szakfériiakat, éppen úgy mint az üzleti világ köreit, egy táborban egyesítse. Midőn az Egyesület húszéves működéséről és eredményeiről beszámolok, elsősorban vezetőinkről kell megemlékeznem. Az Egyesületnek alapítása óta dr. Nagy Ferenc, egyetemi tanár. v. b. t. t., volt vezetője. Határozott kívánságára csakis a díszelnökségre választhattuk meg, azonban kezdettől fogva méltóságának díszén kívül aktív tevékenységét is az Egyesület rendelkezésére bocsátotta és a vezetés egységességét és kontinuitását biztosította. Az, hogy ma az elnöklést elvállalni szíveskedett, szintén szimbolizálja azt az állandó kapcsolatot, mely Egyesületünket személyéhez fűzi. Az ügyvezető-elnökük sorozata azt a sokoldalú érdeklődést mutatja, melyet Egyesületünk működése különböző körökben felkeltett. Jónás Ödön, a kiváló technikus, Kánig Gyula, a világhírű mnthematikus és felejthetetlen, korán elhunyt reinekjogásznnk, Szászy-Schwarz Gusztáv váltakoztak az elnöki székben. Egyesületünk egyik kezdeményezője, Fazekas Oszkár, tizennyolc éven át működött mint ügyvezető-titkárunk és ő volt az Iparjogi Szemle szerkesztője is, mely Egyesületünk céljait és tevékenységét a szaknyilvánosság előtt is lelkesen propagálta. Jelenlegi titkárunkkal, dr. Bányász Jenővel szemben a legszebb elismerésünket rójuk le, midőn kijelentjük, hogy elődjének méltó utódja. Ezzel a vezérkarral érte el eredményeit Egyesülelünk. Eszközei voltak az iparjogvédelem köréből rendezett előadások és vitaülések, az elnökség- tanácskozásai és a hatóságokhoz (kereskedelmi és igazságügyi minisztériumokhoz, a szabadalmi bíróságokhoz, valamint a kir. koronaügyészséghez) intézett felterjesztései, melyekről az Iparjogi Szemle rendszeresen beszámolt. Az utolsó húsz évben az eszmei javak tárgyában alig volt jogalkotás, mely nem Egyesületünk kezdeményezésére volna visszavezetendő, vagy legalább is ne lett volna része beható előkészítésben vagy bírálatban. Ha tehát iparjogi törvényhozásunkat áttekintve, Egyesületünk joggal elmondhatja: „quoríim pars magna fűit", viszont nem vállalhatunk felelősséget azon mulasztásokért, melyeket különösen védjegy és szabadalmi jogunk körében észlelhetünk, habár' Egyesületünk egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy azoknak előkészítését és megvalósításút sürgesse. Húszévi működésünk eredményei közül csak a legfontosabbakat kívánom kiemelni: I. Az alakulásunkkor kibontott zászlónkon már ott volt látható úgy az iparjogvédelmi, mint pedig a szerzőjogi nemzetközi unióhoz való csatlakozásunk. Az előbbi röviddel ezután (1908 : LII. te.) valóra vált, míg a berni egyezményhez való csatlakozásunk még hosszú éveken át képezte intenzív propaganda tárgyát, míg végre megvalósulhatott. II. Az Iparjogi Szemlé-Toen (majd a külön lenyomatként kiadott ,.Értekezések"-ben), a szabadalmi- és védjegyjogi jogszolgáltatásnak Ausztriától való teljes függetlenítése tüzetett ki" oly .cél gyanánt, amely elengedhetetlen attribútuma államjogi szuverénitásunknak. Az 1908. évi „kiegyezés" XVI. és XVII. cikkében Szterényi József akkori államtitkár az általunk kitűzött programot úgyszólván betűről-betűre megvalósította. III. Az eszmei javak általánosabb oltalmának megvalósítása érdekében legelsők gyanánt sürgettük a verseny tisztességének oltalmát célzó speciál-törvény alkotását. Már 1907-ben tényleg publikáltatott és egy szaktanácskozmány beható megvitatásának tárgyává tétetett Emich Gusztáv akkori min. tan. törvénytervezete. Ha ezt egybehasonlítjuk az 1923. évben törvénnyé vált szöveggel, úgy az alapvető rendelkezések egész sorozata tekintetében állapíthatjuk meg, hogy Egyesületünk javaslatai érvényt szereztek maguknak. Így különösen a kártérítési felső határ elejtése és azonfelül elégtételben való marasztalás kérdésében. Az 1923:V. tc. alkalmazásával és az ez alapon fejlődött joggyakorlattal is, több felterjesztésben és vitaülésbeu foglalkoztunk. Rámutattunk arra is, hogy míg Magyarország a békeszerződésben foglalt kötelezettségeinek eleget tett, addig a szomszédos utódállamok bennünket e téren eddig nem követtek, és így a magyar érdekek e területeken kellőleg- meg védve nincsenek. IV. 1890-ből, illetve 1895-ből származó védjegy, és szabadalmi lörcényeinknek a gyakorlat igényeihez való hozzáalkalmazása, különösen pedig a mintaoltalomnak korszerű törvénybe való foglalása, szintén kezdettől fogva szerepel Egyesületünk munkaprogramjában. Az 1907-ben kibocsátott mintaoltalmi rendelet e törekvéseknek legalább annyiban tett eleget, hogy véget vetett annak az anomáliá nak, miszerint egy 1858. évi osztrák pátens képezte a jogforrást; 1908-ban azonban a mintaoltalom és 1909-ben a szabadalmi és a védjegyoltalom egészét kodifikáló, dr. Kósa Zsigmond és dr. Lévy Béla által szerkesztett kormánytervezetek íétettek közzé, amelyek éveken át a vitaülések egész sorozatában képezték tanácskozásainknak és az Iparjogi Szemlében is megvitatásainknak tárgyát. Igyekezetünk kiterjedt arra is, hogy ezek a reformkérdések az elméletileg és gyakorlatilag érdekelt más egyesületekben is figyelmet keltsenek és hozzászólást provokáljanak. Feltehetőleg- az így kialakult közhangulat hatása alatt, a kereskedelmi kormány 191G-ban ugyanezen speciáljogok kodifikálását célzó újabb előadói tervezeteket dolgoztatott ki dr. Schuster Rudolf, a Szabadalmi Felsőbíróság elnöke által, amelyek több mint 20 vitaülésben újból minden részletre kiterjedő, beható megvitatás tárgyát képezték, amelynek eredményeit vonatkozó felterjesztéseinkben foglaltuk egybe. Minthogy a rendszeres kodifikáció oly soká húzódott, felterjesztést intéztünk a kereskedelmi és igazságügyi kormányhoz aziránt, hogy legalább a legsúlyosabban érezhető anomáliák kiküszöbölését és a legbántóbb egyenlőtlenségek áthidalását ideiglenesen valósítsa meg, hogy ezáltal a versenytörvény anyagi és eljárási vívmányai e szakjogok körében is érvényre jussanak. V. Nagy gyakorlati kihatása — de elvi jelentősége is volt a még mindig tisztán közigazgatási útra utalt védjegyjogi peres eljárás modernizálása érdekében kifejtett tevékenységünknek, amelynek szintén megvolt — amennyire rendeleti szabályozás keretében lehetséges — a kívánt eredménye, amennyiben a szóbeliség és a közvetlenség elvei e téren is megvalósíttattak. Ugyanekkor a Szabadalmi Bíróság és a Felsőbíróság ügyvitele és ezen bíróságok előtti eljárás . (81., 588/914., 34.549/915. sz. K. M. rendeletek) renszeres és korszerű szabályozást nyertek. Az említett összes eljárási rendeletek kiváló jogászunknak, Schuster Rudolfnak müvei. VI. Különösen az Iparjogi Szemlét helyettesítő évkönyvében, majd a háború vége felé vitaüléseiben is a szabadalmak oltalmi idejének meghosszabbítását propagálta és ezt a propagandát Ausztriába és Németországba is az ottani társegyesületek útján kivitte. Magára vállalta Egyesületünk a békeállapot helyreállításának e téren való előkészítését. Az erre vonatkozó rendszeres javaslat indokolásával együtt 1918 elején megjelent a Nemzetközi Unió hivatalos lapjában a Propriété Industrielie-bcn és a versaillesi békében e jogmatéria végleges szabályozásának alapjává lett. VII. A háborút követő években különös súlyt kellett helyeznünk a nemzetközi kapcsolatok újabb megteremtésére. E célra kiküldötteink útján résztvettünk a zürichi, berni és hágai konferencián, legutóbb az International Law Association wieni konferenciáján, mely ugyancsak egyes iparjogvédelmi kérdésekkel foglalkozott. E konferenciákon Egyesületünket belatini Braun Zoltán dr. és Kelemen István elnökségi tagjaink sikerrel képviselték. A külföldi tudományos élettel való állandó kapcsolatot pedig már kezdettől fogva olykép tartottuk fenn, hogy kiváló külföldi tudósok, mint Kohler, Osterrieth, Abel és Adler Egyesületünkben előadásokat tartottak. E tevékenységünket vettük fel újból, midőn Adler tanár urat, ki már 1913 május 24-én tartott Egyesületünkben az iparjogvédelem reformjáról előadást mai jubileumi előadásunk megtartására kértük fel. Köszönetet mondunk a Gyáriparosok Országos Szövetségének lapunk, az „Iparjogi Szemle" támogatásáért és mindazoknak, kik munkájukkal és érdeklődésükkel Egyesületünket húsz éven át támogatták, de mai ünnepélyes közgyűlésünk egyben felhívás és kérelem legyen az összes érdekeltekhez, a technikai, gazdasági és kulturális élet minden tényezőjéhez, hogy az iparjogvédelem teljes megvalósítására vonatkozó törekvéseiben bennünket támogassanak. E javak, mint azt Kohler József oly találóan fejezte ki, habár eszményiek, mért mégis reéilisak is, mint minden erő, mely a természetből és a gazdaságban szunnyadó kincseket mozgásba hozza. A díszközgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul kiváló