Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - A védjegybitorlás vádja ellen nem lehet azzal védekezni, hogy a hivatalos lapot nem olvassuk!

IPAEJOGI alperest az üzleti versenyben érdekeltnek tekinti, annál is inkább, mivel alperes maga is üzletszerűié^ gázfőzők és egyéb készülékek bérbeadásával, tehát forgalomba­hozatalával foglalkozik, lovábbá mivel a peres felek Ugyanabban az üzletkörben fejtik ki kereskedelmi, il­letve ipari tevékenységüket. E körülmények kétségte­lenné teszik, hogy a felek versenytársak. Kétségtelen továbbá az is, hogy alperesnek üzleti érdeke fűződik ahoz, hogy a közönség az alperes által szerelt takarék­lángzót vegye igénybe, mert ezáltal alperes előadása szerint is több gázmegtakarítást ér el és így a közönség intenzívebben fogyasztja a más melegszolgáltató anyag­nál gazdaságosabb (olcsóbb) anyagot. Hogy pedig 'al­peres előadása szerint közérdekből lépett fel, — jelen konkrét ügy érdemi elbírálásánál figyelembe nem jöhet — a versenyző célzatot azonban a fent megállapított ténykörülmények kétségkívül megállapíják. Minthogy a törvény 1. és 32. §§-ainak egybevetéséből az is megál­lapítható, hogy a tisztességtelen verseny megszünteté­sének kéréséhez való jogosultság megállapítására ele­gendő annak kimutatása, hogy fellépő fél ellenfelének versenytársa, ennek folytán a Választott Bíróság meg­állapítja, hogy a jelen kei-esetben a per tárgyává tett tselekmény megszűntetését az 1923. évi V. tc. által meg­határozott erre jogosult fél kéri és így az ügy érdemé­ben való eldöntésnek van helye. Figyelemmel alperes ama kijelentésére, hogy a körlevél a felperes által for­galomba hozott „Sonne" készülékre nem vonatkozott, annak létezéséről alperes csak a per során értesült, hogy továbbá körlevelében kizárólag az általa (alperes áli;ii) bérbeadott gázfőzőkészülékek megóvását célozta, a Dí­róság megállapítja, hogy a kérdés elbírálásánál a felü­letesen olvasó fogyasztóközönség felfogása és futólagos figyelme mérvadó és így a körlevél felületes elolvasása a fogyasztóközönség tetemes részénél azt a benyomást kelthette, hogy a körlevélben használt kitételek, vala­mennyi, tehát nem csupán az alperes által bérbeadott gáz­főzökre vonatkoznak. A hírnévrontás és hitelrontás fen­forgásának kérdésénél a bíróság ama felfogásának ad kifejezést, hogy alperes azáltal, hogy a maga hasznát keresve, vagy a közérdekét tartva szem előtt, saját vál­lalatát előtérbe tólja, a maga újításait, modern beren­dezését ajánlja a felek figyelmébe, úgyszintén kevésbé költséges eljárását, (a takaréklángzók ingyenes felsze­relését) továbbá felperes üzleti eljárását és készülékét jogos, a befeketítés végletébe azonban át nem csapó kritikával illeti, bérlőit a gáz megvonásával fenyíti — az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. A versenyküzdelemből csupán azokat az eszközöket kell kikapcsolni, amelyekkel a versenytárs valamely tisztességesen dolgozó versenytársát valótlan adatok híresztelésével megkárosítja, a megengedett, esetleg szabályrendeletekben is megállapított határt túllépő jogosulatlan beavatkozásával versenytársát ke­reskedelmi, illetve ipari tevékenységének gyakorlásában korlátozza. Alperes ama védekezését, hogy alkalmazot­tainak nem adott utasítást a felperesi készülékek ócsár­lásái a, a fogyasztóközönség elriasztására, a bíróság an­nál kevésbé vehette figyelembe, mivel a per tárgyává tett röpcédulákat alperes a per folyama alatt is a saját gázfőzővel rendelkező fogyasztók körében is terjesz­tette (illetve előadása szerint lehetségesnek tartja, hogy az alkalmazottai terjesztették). A saját gázfőzővel ren­delkező közönség körében történt terjesztés a bíróság felfogása szerint már megállapítja alperes felelősségéi. Végül ama ténykörülmény, amelyre alperes hivatkozik, hogy t. i. a „Sonne" készülék alkalmazása gázömlést eredményez, tűzveszélyes és általában szakszerűtlenül van felszerelve, a bíróság felfogása szerint legfeljebb SZEMLE 31 hatósági beavatkozásra adhatna okot, de jelen konkrét per elbírálásánál, mint ide nem tartozó kérdés, figye­lembe nem vehető. (Bp. Kam. Vál. Bír. 20.452—192,").) A hólabdaszerzödések kötésének abbauhagyására való kötelezés a már kötött ügyletek lebonyolítására is vonatkozik. Alperes beismervén a terhére rótthólabda­rendszerü eladásokat, az iratok felesleges beszerzésének mellőzésével őt a keresetben kért pénzbírság terhével a hólahdarendszerű eladások abbanhagyására kellett kö­telezni, mert azt az idézett törvény 14. szakasza tiltja, 28. szakassza pedig kihágásnak minősíti és a 32. szakasz abbanhagyás alatt valamely cselekmény ismétlődésétől való tartózkodást is érti, úgyhogy az ügy szempontjából nincs jelentősége annak, hogy alperes az ilyen ügyletek kötését már állítólag abbanhagyta, miért is erre a kö­rülményre a választott bíróságnak kiterjeszkednie nem kellett. Kötelezni kellett azonban alperest nemcsak a jö­vőben kötendő ilyen ügyletek abbanhagyására, hanem a már megkötött ügyletek lebonyolításának beszünteté­sére is, mert azok lebonyolítása szintén a hólabdaszerű eladás fogalmi körébe tartozik és a lebonyolítás beszün­tetése szintén közérdek. (Bp. Kam. Vál. Bír. 25.119—1925.) Szemle Az osztrák szabadalmi törvény módosítása, mely részben 1925 július hó 17-én és részben 1925 szeptember 1-én lépett életbe, a következő foníosabb intézkedéseket tartalmazza: A szabadalmak tartama 15 évről 18 évre hosszabbíttatik meg és ezen meghosszabbítás a háborús tartam meghosszabbításban részesült szabadalmak ki­vételével kiterjed mindazokra a szabadalmakra, melvek 1925 július 16-án érvényben voltak. Az alkalmazottak javára bizonyos átengedési kötelezettséggel járó talál­mányok gyanánt csakis oly találmányok tekintendők, melyek a munkaadó vállalatának munkakörébe és az alkalmazott részére fentartott tevékenység körébe esnek, vagy melyeknél a munkaadónak tapasztalatai és segéd­eszközei a találmány létrejöttét lényegesen elősegítették. Az alkalmazott a találmány átengedéséért minden eset­ben megfelelően javadalmazandó és a munkaadó kény­telen 4 hónapon belül a találmánynak ily igénybevéte­lérc vonatkozólag nyilatkozni. Ugyanezen szabadalmi bejelentéshez többféle elsőbbség igényelhető, de minden igényelt elsőbbség után a bejelentési díj külön-külön fizetendő. A feltalálónak joga van nevének a szabadalmi lajstromban és a szabadalmi hivatalnak közléseiben a szabadalmi okmányokban stb. való megnevezését köve­telni. Szabadalmi ügyvivők képviseleti jogosultsága ki­terjed a szabadalmi hivatal vagy szabadalmi felső bíró­ság (Patcntgerichtshof) előtt folyó összes peres ügyekre. A szabadalmi bejelenlések közzététele egy évig elha­lasztható, de csak háromhónapos periódusokban, melyek mindegyike külön díjjal jár. Hivatalos végzésekre adandó nyilatkozatok haláridejének halasztása illeték­kel jár. (G.) védjegybitorlás vádja ellen nem lehet azzal véde­kezni, hogy a hivatalos lapot nem olvassuk! A köny nyelműen, jóhiszemű komoly vizsgálat és megfontolás nélkül való cselekvés is elegenő a bitorlás tényálladé­kának megállapítására. Aki védjegyet használ annak tudatában, hogy a védjegyet más is alkalmazza, az do­lose cselekszik nemcsak akkor, ha biztosan tudja, hogy a harmadik személynek védjegyjoga van, hanem még az esetben is, ha a harmadik személy jogával nem tö­rődve, ezen jog iránt "felületes vélelmekkel és üres ki­fogásokkal beéri. A dolus szemrehányása ellen ez eset­ben csak az mentes, aki becsületesen törekszik a dolog jogi helyzetének végére járni. Kétségtelen, hogy a dolus

Next

/
Oldalképek
Tartalom