Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - A védjegybitorlás vádja ellen nem lehet azzal védekezni, hogy a hivatalos lapot nem olvassuk!

32 IPARJOGI SZEMLE más körülírása a legfurcsább konzekvenciákhoz vezetne, mivel a védjegyjog megszerzéséhez megkívántatik a védjegy lajstromozása, a bitorló pedig a bitorlás vádja ellen egyszerűen azzal védekezhetne, hogy a Védjegyértesítőt nem olvassa, de még a lajstromozás tudatánál is arra hivatkozhatna, hogy a lajstromozásnak nem mindig jog felel meg, mert gyakran a lajstromozás jogtalanul történik. Ez a jog helyes álláspontja. Ellenkező álláspont valóban a legfurcsább konzekvenciákhoz vezetne. Meg kell követelnünk, hogy minden védjegytulajdonos becsületesen törekedjék lajstromozandó védjegyének jogi helyzetét tisztázni. A védjegyérdekeltség nevében kérdezzük azonban — hát lehetséges? Van reá mód? Megfelelő kutatási eszközök állanak rendelkezésünkre? Kérdezzük, ilyen körülmények között vájjon kit terhel a felelősség? A szabadalmi ügyvivő és ügynök szakvéleménye. A szabadalmi ügynök (Patentagent) kipellengérezi a szabadalmi ügyvivőt, aki perirataiban szinte szószerint felhasználja az ő szakvéleményeit. Az ő szakvéleményei alapján nyerte legtöbb perét. „Ez az ember", úgymond átalja rólam híresztelni, hogy előképzettségem folytán nem vagyok alkalmas megfelelő szakvélemények adására. A hírlapi polémiáknak a Reichsgericht (II. 297/24.—1925. V—8.) vetett végett azzal, hogy az ügyvivő és az ügynök hatáskörét élesen kettévágja. Az ügynök munkájában adatgyűjtést, anyagot lát, amelynek helyességét az ügyvivő van hivatva elbírálni, annak megfelelő volta esetén azt a maga teljes egészében is felhasználni. A helyes anyaggyűjtés és az abból levont helyes következtetés még nem ad és tesz feleslegessé ügyvivői képességet. A sürgönyeim- és védjegyoltalom. Panaszos, aki 1921 június hó 1-től a „Deutscher Oelkönig" szavakból álló védjegyet belajstromoztatta és e védjegylajstromozás alapján kéri panaszlott „Oelkönig" szóból álló sürgönycímének törlését, illetve e szó használatának betiltását. A Braunschweig-i 0. L. G. panaszost panaszával elutasítja, mivel a bírói eljárás során megállapítást nyert, hogy panaszlott e kifogás tárgyává tett megjelölést sürgönycímként több, mint 12 év óta használja és a forgalomban e megjelölés alatt panaszlott vállalatát értik és ismerik. A bíróság panaszosnak fellépését tisztességtelen versenynek minősiti, mert egy formális joggal, a védjegy bejegyzésével kívánt magának a jó erkölcsökbe ütköző módon előnyt szerezni. Szabad tőből (Rheuma) képzett szavak hasonlósága. A német szabadalmi hivatal a „Rheümasan" és „Rheümazone" szóval (védjeggyel) jelölt gyógyszerészeti készítmények hasonlóságát megállapítja. A szavak fonetikai hasonlósága oly mérvű, hogy a megtévesztés lehetősége kézenfekvő. Nem osztja azt az álláspontot, hogy a közönség gyógyszerészeti készítmények vásárlásánál különösebb gonddal jár el. Ellenkezőleg — a szigorúbb elbírálás álláspontjára helyezkedik. A védjegyoltalom célja, hogy a felületesen vásárlót is megvédelmezze. Az a körülmény, hogy közös szabad tőből képzett szavakkal állunk szemben, továbbá hogy az egyik védjegyes áru külsőleg, a másik belsőleg nyer alkalmazást, ügydöntő nem lehet. Védjegyjogilag az árunem hasonlósága, nem pedig azonossága a mérvadó. (Beschw.—Abt. 111/18— 1925.) — „Sacharin" Ausztriában szabadjegy, vagyis a forgalomban egy bizonyos árünemnek a megjelölésére általánosan szokásos. Mihelyt az áru és annak előállítója között a védjegyjog természetéből folyó viszony, vagyis az árujegy és az árujeggyel ellátott áru előállítója közötti eszmei kapcsolat a közönség tudatából kivész, megszűnik, az árujegy (védjegy) mint egyéni distinktív árujegy elveszti védjegyjogi jelentőségét s köztulajdonná, közhasználatú szabad árunévvé válik. A szabadjelzés, a szabadjegy karaktere tehát abban csúcsosodik Jd, hogy az nem egy bizonyos iparos, vagy kereskedő által előállított, illetőleg forgalomba hozott árut jelöl, hanem kizárólag az áru természetére, minőségére, dimensiójára utal. A szabadjegy jelleg megítélésénél azonban mindenkor a bejelentés időpontja mérvadó, vagyis igazolandó, hogy a bejelentett védjegy szabadjegy jellege a bejelentés időpontjában már fennállott. (Ausztria—Bm. 83.335—50. M.—1924.) Be nem lajstromozott árujegyek törvényes oltalmát a védjegynovella 4. §-a biztosítja. Az árujegy tulajdonosa azonban igazolni tartozik, hogv az általa használt árujegy a kereskedelmi forgalomba, mint az ő vállalatának ismertetőjele általánosan ismert. Nem elegendő tehát annak igazolása, hogy az ő (az árujegyet forgalombahozó) vevői körében ismert. Szükséges, hogy az árujegy a kérdéses árut forgalombahozó és előállító versenytársak előtt ismeretes legyen. (Ausztria: Bm. H. u. V. 69.517—50. M—1923.) „Gold price" (aranyérem) közismert jelentőségénél fogva áruknak egymástól való megkülönböztetésére nem alkalmas. Az áru kiválóbb minőségre utal és így egy üzletember által kizárólagos használati joggal le nem foglalható. (Ausztria, Bm. 62.865—50. M—1923.) „Tullnerol" — „Tulol" a szavak kezdő és végszótagjainak azonosságára való tekintettel megtévesztő módon hasonlóak. (Ausztria, Bm. 61.973—1923.) A Kamarai Választott Bíróság jelentése. A kamarai Választott Bíróságot a mai napig 134 esetben vették igénybe az érdekeltek, mindazonáltal a választott bíróság csupán 22 esetben alakult meg, a többi esetek mindmegannyian egyesség útján nyertek elintézést. Az esetek legtöbbjében az egyesség a kamarai választott bíróság irodájában jött létre olyképpen, hogy a választott bíróság titkára beidézte panaszlottat, közölte vele a panasz tárgyává tett üzleti eljárást, amelynek eredménye rendszerint az volt, hogy panaszlott hajlandó volt üzleti eljárását azonnal abbahagyni, viselte a felmerült költségeket és írásos garanciát is nyuitott. amit panaszos rendszerint el is fogadott, célja lévén, hogy az ő és versenytársai üzleti érdekeit mélyen sértő üzleti eljárás azonnal abbanhagyassék. A megalakult választott bíróságok tagjai voltak: Farkas Vilmos. Burchard-Bélaváry Rezső, Hering Pál, Palágyi Gyula. Vértes Emil, Szegő Béla, Éber Antal, Baumgarten Nándor di\. Kertész János, Elek Artúr, Baeder Hermann, Dembitz Gyula. dr. Barna Károly. Kaszab Aladár, Barczen Gábor, Tolnay Kornél, Kunz Román, Lúgos János, Fleissig Sándor, Kálmán Gusztáv, Leicht Zsigmond. Bittner János, Ballá Sándor, Rösler József, Dán Leó. Bien Ernő, Hegedűs Nándor, Zsoldos Ottó, dr. Szántó Andor. Torda József, Bosnyák Izsó, Gerlei Lajos. Szávoszt Zoltán, Láng Imre, Szurday Róbert, Frey Kálmán, Perényi Mór, Szekfii Ferenc, Deutsch Mór, Lőw Sándor, Saxlehner Ödön, Belopotoczky Kálmán. Zárai Samu. Pürner Rezső, Becsey Antal, Gundel Károly. Weiszmayer Brúnó, Lédermann Mór, Végh Károly. Elnökei: dr. Schuster Rudolf, Pompéry Elemér, dr. Schwicker Richárd, dr. Suloky István, dr. Szitár Ferenc, Somoskeőy Dezső, dr. Neuhold Ferenc, dr. Mayer Géza. A panasz tárgyává tett üzleti eljárás: reklámszédelgés, utánzás, hírnévhitelrontás, modellopás, jogosulatlan cég-, névhasználat. Érdekelt szakmák: textil-, fa- és szénkereskedelem, női konfekció, divatáru, cipőkereskedelem, lakástisztító vállalatok, szőnyegmegóvás, villany-, gázszerelőszakma, fényképészet, élelmiszer szakma, könyvkereskedelem, biztosítás, autószakma, vegyészet (kozmetika) stb. „UJ8AC0ZEM" könyvkiadó át nyomda rt, Budapest, VIII., Rökk Szilárd VM •. Uiemventő : Gunesch György.