Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám

30 IPARJOGI SZEMLE kedelemügyi minisztert, hogy kizárólag jótékony vagy egyéb kulturális célokat szolgáló szerencsejátékokat engedélyezzen1, míg az üzleti élet terén általában azok engedélyezését tiltsa be. Amennyiben mindazonáltal az üzleti életet érintő és a szabad versenyt károsan befolyásoló ily sorsjátékok engedélyeztetnének, illetve azok engedélyezése mégis megfontolás tárgyává tétetnél', úgy engedélyezésük előtt a játéktervek véleményadás céljából az illetékes kamarának küldessenek meg, a nyereménytárgyak, illetve összegek pedig előzetesen letétbe helyeztessenek. (Bpkam., 27.450. 1925.) Versenytárs. Versenycélzat. (Hírnévrontás.) A tisztességtelen versenyről szóló törvény 1. és 30. szakaszainak rendelkezése mellett a kamarák meghallgatásával a bírói gyakorlat hivatott mindenkor a kritikus és vitás határkérdések felbukkanása esetében arról dönteni, hogy az egyes konkrét esetekben fenforog-e a verseny és versenytársi viszony. Mindenekelőtt tehát ama felfogásunknak kell kifejezést adnunk, hogy a verseny fogalma felöleli az egész gazdasági tevékenység körében érvényesülő versenyt. A konkrét esetben tehát a verseny kétségkívül megnyilvánult abban a pillanatban, amidőn a hasonló árut felhasználó alperes a felperesi áruról nyilatkozott, kritikai megjegyzést tett. Ebben a kritikai megjegyzésben kell keresnünk és meg is találjuk a versenyzői célzatot és ez a versenyzői célzat vezet el a versenytársi minőséghez. A versenytársi minőség megállapítását illetőleg ugyanis a kamara ama felfogásának ad kifejezést, hogy mindazok az egyének, illetve vállalatok, akik, illetőleg amelyek azonos vagy hasonló árukat, készülékeket tartanak raktáron, azok eladásával vagy felhasználásával saját számlájukra üzletszerűen foglalkoznak, ugyanabban az üzletkörben fejtenek kik üzleti tevékenységet, az adott körülmények gondos mérlegelésével versenytársaknak tekinthetők. Mindenkor szem előtt tartandó az érdekeltek üzleti versenyének védelme a visszaélések ellen. Meg kell adni az oltalmat mindenkinek, akinek érdekeit a tiltott cselekmény a legtávolabbról is érinti. Az oly egyén, illetve vállalkozás tehát, amely a közönség szemében, mint közvetlenül érdekelt szakértő, illetve hasonló vállalkozás szerepel, rosszindulatú és háziig gyanúsí tásaival avagy ócsárlásaival másnak közönségét elriaszthatja, avagy azt a vásárlástól távol tarthatja. A versenytársi minőség a konkrét esetben kialakul oly módon, hogy alperes a felperesi gyártmányok ócsárlásával az általa feldolgozott, esetleg silányabb minőségű, előnyösebb áron és előnyösebb feltételek mellett beszei-zett anyagnak (elemnek) nyújtott előnyt és ezzel, ha mingyárt jóhiszeműleg is, másnak (versenytársának) kárt okozott, magának pedig üzhtl előnyt szerzett. Alperes által használt kitételek, hogy t. i. a fel peresi áru „hasznavehetetlen", „fabatkát sem ér" amennyiben megfelel a valóságnak, hogy t. i. azokat alperes mondotta, és a kritika jogosságának igazolására nem vállalkozik, eljárása az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává tehető. Amennyiben azonban alperes jogos kritikát gyakorolt (a felperesi áruk valóban hasznavehetetlenek) úgy „befeketítést" nem követett el, mert a szigorú és igazságos kritikára elsősorban a fogyasztók érdekében van szükség. Alperes előadása szerint csupán e kitételeket: „az anyag nekem nem felel meg", „nem vált be" használta. A kamara nézete szerint e kitételek használata az üzleti tisztesség szempontjából nem kifogásolható cselekmény, mivel az ily kitételek használata üzletkötések alkalmával nem alkalmas arra, hogy azoknak a vevő elriasztó, avagy ócsárló jelentményt tulajdonítson. (Jury, 1925 szeptember 17., 26.856—1925.) Pergátló kifogás. Elévülés. Valótlan adatok. („Egyesiiít". „Gyár".) A bíróság a csatolt hiteles okLratok alapján megállapítja, hogy akkor, amidőn felperes keresetét beadta és alperes ellen jelen bírói eljárás folyamatba tétetett, a konkrét ügyben más bírói, vagy hatósági eljárás nem volt folyamatban és így az alperes által emeli pergátló kifogást a bíróság figyelembe nem vehette. De egyébként is a versenytörvény alapján működő választott bíróság más elvi szempontból — az üzleti tisztesség szempontjából — bírálja el a peres kérdést, és így az alperesi cselekmény eljárása a versenytörvény alapján működő bíróság hatáskörébe vonható. Ugyancsak nem találta a bíróság indokoltnak az elévülés szempontjából alperes által előterjesztett kifogást. A folytatólagos cselekmény alapján támasztható magánjogi követelések elévülése ugyanis nem kezdődhetik meg mindaddig, amíg a cselekmény tart. A cselekmény elkövetésének napja tehát az a nap, amikor a tettes a cselekményt utoljára elkövette. Elévülés tehát mindaddig nem kezdődhetett meg, amíg a cégtábla kint van, amíg a kifogás tárgyává tett üzleti nyomtatványok forgalomban vannak. A bírói szemle alapján a bíróság megállapítja, hogy az alperesi vállalat nagyobb műhely jellegével bír, semmiesetre sem tekinthető azonban gyárnak, mivel a kézműves jellegű iparűzés szokásos kereteit nem haladja meg. Még kevésbé jogosult az „Egyesült Magyar L gyár Rt." kitétel használatára, amely a jogosulatlanul használt „gyár" kitételnek fokozását, egy nagyobb gyári vállalat létezését jelentené. Az idézett kitételek tehát az alperesi vállalat által forgalombahozott áruk kelendőségének fokozására alkalmas olyan adatokat („Egyesült" — „gyár") hirdetnek, amelyek a valóságnak meg nem felelnek és a közönség megtévesztésére alkalmasak és így a versenytörvény 1. és 2. §-ának tiltó rendelkezései lie ütköznek. Ennek folytán a törvény 1. és 2. §-ai alapján a bíróság alperest az „Egyesült Magyar Látszergyár Rt." cég használatának abbahagyására és mint pervesztest a Pp . 428. §-a alapján a költségek megfizetésére kötelezte. A választott bíróság felperest azzal a kérelmével, hogy az alperes az ítéletnek a „Pesti Hirlap"-ban és a Villanyfelszerelők, Műszerészek és Látszerészek hivatalos lapjában való közzétételére köteleztessék, elutasította, mert ennek szükségét és méltányosságát nem látta fenforogni. (Bp. kam. vál. bír. 23.022—1925.) Alperes alaki okokból a táblához fellebbezett. A hatósági üzem versenytársi minősége. Versenyző célzat. „A felületesen olvasó közönség felfogása a mérvadó". Hírnév-hitelrontás. A felelősség kérdése. A Választott Bíróság a keresetnek részben helyt ad és alperest arra kötelezi, hogy az ítélet kézbesítése napjától kezdődőleg a keresethez mellékelt: Budapest, 1925 március 18-iki kelettel ellátott, a Székesfővárosi Gázművek igazgatósága által ellenjegyzett T. Cím! „Több oldalról panaszt emeltek . . . ." kezdetű körlevélnek a terjesztését hagyja abba oly helyeken, ahol a közönség magántulajdonát képező aázfőzők vannak használatban. A tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. te. 1-ső §-a értelmében csak az erre jogosult követelheti az üzleti tisztességbe, vagy a jó erkölcsökbe ütköző módon folytatott verseny abbanhagyását. Azt kellett ennek fnl^+án elsősorban vizsgálni és eldönteni, hogy a felperes jogosult-e a törvény 1-ső §-a alapján az alperes ellen keresettel fellépni? A törvény 32. §-a értelmében, továbbá a tisztességtelen verseny abbanhagyását versenytárs követeli-e? Azt kell tehát eldönteni, hogy felperes az alperesnek versenytársa-e? A bíróság a távolsági viszonyokra és az esetleg egyéb körülményekre figyelemmel,