Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 4. szám
IPARJOGI SZEMLE 15 „Singer." kitétel távolíttassék el és végül, hogy a hirdetéseiben hagyja abba a „Singer" varrógépekre való utalást és cégének a hirdetéseiben pusztán csak a „Singer"-rel való megjelölését. Indokolás: A kamara véleményét a Tvt. 7., 8., 9. §§-aira alapítja, amely szakaszok felperes vállalat-jelzőinek, cégének (Singer) védjegyének („SINGER"); és üzletjelzőjének (karakterisztikus hirdető ábráinak) törvényes oltalmát kiegészítik, tökéletesítik: a szubjektív megtévesztések ellen messzebbmenő, erősebb, hatékonyabb szankcióval bíró oltalmat és a védjegynek az árutól függetlenül is individualitást adnak. A törvény tehát tiltja a felperes által jogosan (közismert cég és védjegy) használt vállalat jelzőknek alperesek által, üzleti vállalatuk körében történő alkalmazását (7. §); tiltja az alpereseket megillető vállalat-jelzőknek (Singer családi névnek, cégnek) olyan használatát, amely ugyan alpereseket (SINGER ÉS TÁRSA. SINGER A.) megilleti, de amelyet felperes már jogosan használt és amely használat által, az alperesi vállalatokat, az azonos vállalati-jelzőt jogosan használó felperesi vállalattal össze lehet téveszteni (8. §.); végül tiltja felperes üzlet-jelzőinek, hirdetési ábráinak, rajzainak jogosulatlan használatát. (9. %.) Alperesek tehát (kiket t. i. megillet a Singer név cég-használat) az őket különben megillető nevet (céget) korlátlanul csak abban az esetben' használhatják, ha ezeket a vállalati-jelzőket (cég, név) más valaki (felperes) máij korábban, hasonló célra jogosan nem használta. Tekintettel arra, hogy felperes az alperesek által használt vállalati-jelzőket már korábban, hasonló célra jogosan használta, e tény indokolttá teszi felperesnek kereseti kérelmét, vagyis az összetévesztésre alkalmas vállalatjelzők használatának objektív ténye indokolttá teszi a Tvt. 8. szakaszának alkalmazását: az alperesi cégeket megillető vállalati-jelzőknek meg-felelő (az „és" szócskának a családi névvel eg-yenlő betűkkel „És", továbbá, az utónévnek teljes kiírásával történő) használatának bírói megállapítását. A Tvt. 7. §-a végül általában a versenyző célzatra való tekintet nélkül tiltja, hogy valaki üzleti vállalata körében olyan adatokat használjon, amelyek őt meg nem illetik, amelyek a tényleges üzleti viszonyoknak és a valóságnak meg nem felelnek. E. rendelkezések szem előtt tartásával az üzlet hirdető tábláin, a bejárattól jobbra és balra kifüggesztett reklámtáblákon, úgyszintén a kirakat üvegtábláin csak abban az esetben kifogásolja a „Singer" szó használatát, illetve kívánja annak teljes eltávolítását, ha beigazolást nyer, hogy alperesek a felperesi vállalatból kikerülő „Singéi-" varrógépeket egyáltalán nem tartanak raktáron: vagyis azok eladásával üzletszerűen nem foglalkoznak. Amennyiben azonban alperesek a felperes vállalatából kikerülő használt, avagy jókarban levő „Singer." varrógépeket raktáron tartanak úgy a „Singer" meg-jelölés használatára, illetve annak a reklámtáblákon való feltüntetésére és e körülménynek sajtó útján való hirdetésére jogosultak. Tartoznak azonban ama körülményt, hogy ,Jiasznált" illetve „jókarban levő" Singer-gépek elárusításával foglalkoznak, ugyancsak cégtábláikon, illetve hirdetéseikben közölni. Ez a közlés pedig olyképpen történjen, hogy a valóságnak minden tekintetben megfeleljen és a fogyasztó közönség tévedésbe ejtésére ne vezethessen, vagyis a „használt", „jókarban levő" kitételek a „Singer" megjelölés mellett feltűnő nagy betűkkel alkalmaztassanak. A Kamara végül megállapítja, hogy alperesek üzleti eljárása, illetve a „Singer" megjelölésnek cég, illetve reklámtábláikon való feltüntetése a 70.161/1898. K. M. rendelet alapján jogosan kifejlődött évtizedes üzleti szokásra vezethető vissza és így alperesek jóhiszeműségét igazoltnak látja. (BpkamJury 22090—1924.) #" * A budapesti kir. törvényszék alperesek magatartását a Tvt. 1 §-ába ütközőnek minősíti, mivel alperesek a „Singer" varrógépeket illetően üzleteiknek benső tartalmát (hogy t. i. kizárólag használt, avagy nem a felperesi vállalatból kikerülő varrógépeket árusítanak) nem fejezték ki oly precízen és szabatosan, hogy az az üzleti forgalomban félreértésre okot ne szolgáltasson. A „Singer" szó törvényes védjegyoltalmát illetőleg hosszabb időm át (17—18 éV)' fennállott bizonytalanságra való tekintettel azonban a bíróság nem állapítja mpg a szándékos jogsértés fenforgását, — a tisztességtelen versenyről 6zóló törvény életbelépésének napjától kezdődőleg azonban megállapítja a gondatlanságot és Így alperesek kártérítési kötelezettségét. Tekintettel azonban arra, hogy alperesek a baszj-.ált „Singer"-varrógépek eladásával felperestől vevőket 41. Árunév mint disztinktív megkülönböztető erővel bíró vállalati megjelölés. Bár a „Photogén" megjelölés, mint árunév. általánosan ismert és használatos a piacon, e megjelölésnek cégszövegben való fölvétele alkalmas lehet a „Photogén" megjelölést, mint vállalati megjelölést (cégtoldat, sürgönyeim) alkalmazó vállalatok összetévesztését. A szakkörökből beszerzett vélemények szerint ugyanis a hazai kőolajíinoinító ipari szakmában a „Photogén" szómeg-jelölés több mint 30 esztendő óta kizárólag az 1882. évben alakult Kőolajfinomítógyár Bt. budapesti cég vállalatának megjelölésére szolgált. A „Photogén" megjelölés tehát a forgalomban felperes vállalati megjelöléseként ismeretes és így annak idegen (alperesi) egg szövegébe való fölvétele megtévesztő jelleggel bírhat, illetve a vállalatok felcserélésére vezethet. (Bpkam—Jury 1924. XII. 1488—1924.) 42. Az idegen védjegyből alkotott cégtoldaínak (vezérszónak) a cégszövegből való kiemelése. Alperes a felperes javára hasonló áruk megvédésére belajstroniozott „Viktória" védjegyet felveszi cégszövegébe és azt a cégszövegből kiemelkedő alakban, a cég egyéb szövegrésze fölött félkörben alkalmazza. A kamara az alperesi cégszövegnek ilymódon történő használatát a Tv. t. 9. $-a alapján kifogás tárgyává teszi és indokoltnak tartja felperes ama kérelmét, hogy alperes a cégtoldatát „Viktória" a cégszöveg egyéb szavaival teljesen egyenlő naayságban alkalmazza** (típkamJury XI. 37.168—1924.) 43. Slagvortok és az üzlet külső képének törvényes oltalma. „Kováid Fest, Tisztít" reklám jelmondat, mint a Kovald-cég közismert slagvortja szószerinti idézetben és kivitelben (hasonló elhelyezésben), továbbá a gyári cég gyűjtőhelyeinek, üzleteinek külső jellegzetes képe (jellegzetes kék színe) a kamara nézete szerint megtévesztő utánzatokkal szemben törvényes védelem alatt áll, mivel felületes szemlélet esetén a vevőközönség más, hasonló jellegzetes külsőben megjelenő üzlettel összetévesztheti. A jogvédelemnek ugyanis előfeltétele a jellegzetesség. Egységes kiállítású üzlethelyiségekés kirakatok stb. (akár az áruk hasonló kiállításai, csomagolásai) alkalmasak az üzlethelyiségek összetéveszté sére. Az oltalom tehát ahoz a feltételhez van kötve, hogy az illető slagvortról, illetve az üzlet jellegzetes külsejéről a forgalomban már a sértettként fellépni kívánó vállalatot szokták felismerni, a fogyasztók még oly csekély része is abban a közlésben, külsőben egy meghatározott, ha mingyárt az olvasó képzeletében elmosódottan élő vállalat reklámját ismeri. Nem engedhető meg ugyanis, hogy egy jól alkalmazott, ötletes hirdetési szöveget és formát mingyárt megjelenése után a versenytársak a maguk javára lefoglalhassanak és így épen a figyelem felkeltésére pazarolt tetemes költséget és szellemi munkát tegyék értéktelenné. Aki az olvasó pszihológiáját ismeri, jól tudja, hogy csak a következetes közlés köti le a figyelmet, elannyira, hogy a figyelmét egyébként lekötő slagvorton túlmenőleg a hirdetést el is .olvassa, illetve a céget, az üzletet közelebbről is szemügyre vegye, a cégtáblát el is olvassa. (BpkamJury 1923.) 44. Betűjegyek eltorzítása a versenytársak nevének felcserélhetése céljából. Az egymással szembenálló, ugyanazonos célt szolgáló (faszéiicsomagolások) árukon a hasonló hangzású neveknek a betűjegyek egyforma típusával való feltüntetése, illetve eltorzítása az üzleti tisztességbe ütközik. A forgalomban általánosan alkalmazott díszítő kereteknek a felhasználása ugyan kifQgás tárgyává nem tehető, a jelen konkrét esetben azonban a vevőközönség megtévesztése céljából alkalmazott betűtípusok mellett a hasonlóság fenforgásának a főném vontak el, alperesek magatartása felperesnek kárt npm okozott, továbbá a szándékosság nem terhelvén alpereseket: a kir. törvényszék felperest kár és elégtétel iránt előterjesztett kérelmével elutasította. Marasztalta azonban a perköltségek viselésében, mivel a perre alperesek szolgáltattak okot. — Felperes az abbanhagyási kérelemtől elállott és így keresetét csak kártérítésre tartotta fenn, mivel alperesek a per során a kifogás tárgyává tett cég-, illetve üzleti reklámtáblák szövegét önként megváltoztatták. (Budapesti kir. törvényszék 13 P. 42.536, 42.537, 42.540 és 42.543—1924.) A cégtoldat elhagyására, illetve a cégszöveg megváltoztatására felperes kereseti kérelme nem terjed ki, bár a törvény a védjegy közismert vólta esetén (kvalifikált használat) az ily irányú beavatkozást lehetővé teszi.
