Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az iparjogvédelmi törvények egységesítése. Magyar gyáripar melléklapja

12 IPARJOGI SZEMLE Védjegyoltalom 37. A védjegyes vállalat és a védjegy jogviszonya. A védjegyes vállalat fogalma. (A vállalói részleges átruházasd.) A vállalkozó védjegyének bejelentésénél kettős célt tart szem előtt. Nevezetesen, az általa készített áruk propagálását, avagj/ a saját kereskedő tevékenységének a megvédését, illetve a gyári vállalatoktól való teljes függetlenségét. A kereskedő tehát, amíg egyfelől a saját védjegyét propagálja, addig másfelől üzleti összeköttetései révén attól a gyári vállalattól szerzi be ámít, amely a legolcsóbban és állandó minőségű árut szállít, s ezt az üzleti kapcsolatot addig tartja fenn, míg a gyári vállalat által szállított áruk árában üzleti számításait megtalálja* vagyis üzleti érdekeinek megfelelően választja, illetve választhatja a védjegyes áruját szállító vállalatot. Már most. ha az ily vállalkozó, akinek vállalata az üzleti összeköttetésekben és a védjegyes áru vevőkörében bírja létalapját, vállalatával, vagyis az általa választott és kereskedő tevékenységével bevezetett (értékkel bíró) védjegyes áru további forgalomba hozatalával felhagy, üzleti összeköttetéseit, a gyári vállalatokkal kötött előnyös és a jogutódra átruházható szerződéseit, úgyszintén a védjegyes áru vevőkörének listáját egy más vállalkozónak átadja, — beszélhetünk-e védjegyjog szempontjából ily esetbon védjegyes vállalat átruházásáról? Nézetünk szerint e kérdésre az eddig előadottak alapján csak igennel válaszolhatunk. Az ily esetekben magának a védjegynek puszta eladásáról^ nem beszélhetünk. De egyébként, ha magának a kérdésnek a mélyére hatolunk, úgy a védjegyek adás-vételéről alig beszélhetünk. Hiszen a forgalomban ismeretlen védjegy egyes, a fogyasztó közönség érdekeit egyáltalában nem érintő esetektől eltekintve (pl. egy kereskedői leleményességgel megválasztott, a forgalomban azonban egyáltalában még be nem vezetett védjegy megszerzése) értékkel egyáltalában nem bír. Kiindulva a, jogi praxisunk által követett igen helyes álláspontból, amely szerint a vállalat részleges átruházásának sem gazdasági, sem védjegyjogi akadálya nincsen, bejelentőnek jogában állhat a védjegyhez bejejentelt vállalat terjedelmének megszorítása s vállalatának az a része, amelyet íénvleg elad s amelyhez a védjegy tulajdonképpen tartozik, a védjegyjog szempontjából a védjegytulajdonos vállalatától független vállalatnak tekinthető. Mindazon esetben tehát, ahol a védjegytulajdonos foglalkozását, vállalatának természetét megjelölő „vállalati megjelölés" a dolog természeténél fogva (a vállalat működési köre, terjedelme szűkül avagy tágul) avagy egyéb a fogyasztóközönség érdekeit, a közérdeket nem érintő változást szenved, a védjegy az áru ugyanazbnos voltát garantálja, a kamara nézete szerint a vállalat helyesbítése a fent előadott okoknál fogva közérdekből kifogás tárgyává nem tehető. (Bpkam. 6304—1923.) Cégoltalom 38. A számok védjegyoltalma. A kifogás tárgyává tett védjegy kizárólag a „808" számból áll. Ami a számok védjegyoltalomképességét illeti, annak védjegyoltalmilag elvi akadálya nincsen, ha disztinktív (megkülönböztető) jelleggel bírnak, — egy bizonyos meghatározóit vállalatra utalnak. A disztinktív jelleg figyelembevételéi az 1913: XII. tc. 3. §-a azonban oly feltételhez fűzi, mely feltétel bizonyításának sikertelensége a törvény általános elvi álláspontja szerint nem nyújt a lajstromozás lehetőségéhez törvényes alapot. Tekintve, hogy ez a bizonyítási lehetőség egyedül a védjegy használatának időtartamdl körül forog, igazolandó, hogy a „808" számot az érdekelt hazai forgalmi körök (a versenvvállalatok és az áru rendes fogyasztói egyaránt), mint a lehető vállalatának árujegyét ismerik. (Keresk. Min. 148—1925. sz. határozata.) 39. Névváltozás előtti névnek a cégbe való felvétele. Cégoltalom és a versenytörvény. Indokok: _ A kir. törvényszék az egyes bíró által hozott végzés ,indokölásáaak azt a részét, mely kimondja, hogy a névváltoztatás előtti névnek a cégbe való felvétele törvényes akadályokba nem ütközik, „mert a. régi név a személy közelebbi megjelölését szolgálja", ilyen általánosított es határozott alakban nem tette magáévá, egyébként azonban a végzés indokolását, kivéve az indokolás azon megállapítását, hogy a kért bejegyzés az 1923. evi V. tc 8. §-ába is ütköznék, mert ez csak a peres eljárás lefolytatása -után lenne megállapítható, helyesnek találta. Általános kötelező szabály ugyanis a K. T. 11. §-ának azon rendelkezése, hogy a kereskedő cégül csak saját polgári nevét köteles használni, az 1894. évi XXXIII. tc. 44. §-a pedig kimondja, hogy senki sem használhat más nevet, mint amely születési anyakönyvébe be van vezetve. Fzen általános rendelkezések korlátokat szabnak a K. T. 11. §-ában lefektetett azon elvnek, hogy oly toldat, amely a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál, a személynévhez csatolható. Folyamodó polgári neve, amely születési anyakönyvébe be van vezetve, most már a Péry név, tehát folyamodó azt köteles használni és külön belügyminiszteri engedély nélkül nincs joga, folyamodónak kettős nevet használni, sem a PéryPerlesz, sem a Péry (Perlesz) alakban. Ezek alapján legfeljebb arról lehetne szó, hogy folyamodó személyének közelebbi megjelölésére a Péry név után az „azelőtt Perlesz" toldatot alkalmazhassa. Ez a toldat nem látszik az anyakönyvi törvény 44. §-ába ütközőnek, mégis a jelen esetben még ez sem engedélyezhető feltétlenül. Folyamodó ugyanis személyének közelebbi megjelölésére kívánja a megváltoztatott születési családnevét alkalmazni és a bíróság is csak ezen cél szolgál itában látja azt engedélyezhelőnek. Tekintettel azonban arra, hogy a „Perlesz sertésvágó" cég fennáll és folyamodó üzlete annak versenyvállalata, nyilvánvaló, hogy jelen esetben az „ozelőtt Perlesz" cégtoldat nem a személy közelebbi megjelölését szolgálná, hanem a cégkizárólagosság elvébe ütköző oly megjelölés volna, amely a közönségben azt a látszatot és meggyőződést keltené, hogy a cég azonos d „Perlesz sertésvágó" céggel, illetve hogy annak folytatása. Mindezek alapján a kir. törvényszék a folyamodó által kérelmezett cégszöveget az 1894 : XXXIII. tc. 44. §-ába és a K. T. 11. és 17. $-ába" ütközőnek találta. Ezért az előterjesztést el kellett utasítani, az ezzel kapcsolatos felfolyamodás következtében azonban az iratokat a kir. Ítélőtáblához kellett felterjeszteni. (Bp. kir. tsz. mint cégbíróság: 24.393/6.1925.111.) Egyesületi hírek A tisztességtelen versenyről szóló törvény ismertetése. Egyesületünk elnöksége elhatározta, hogy egyfelől a tisztességtelen verseny körébe vágó jogviszonyok tekintetében bíráskodásra hivatott kamarai választott bíróságok tagjaiban az érdeklődés felkeltése, másfelől a rendes és a választott bíróságok felfogása között olyannyira kívánatos összhang előmozdítása céljából előadássorozatot rendez. Az elnökség szeln előtt tartja az üzletemberek elfoglaltságát és így megfelelő időben tartott, szűkre szabott és a pyakorla\ti célt szem előtt tartó előadásokra gondol. Egyesületünk egyidejűleg' azzal a kérelemmel fordul a budapesti kereskedelmi és iparkamarához, hogy hívja fel a maga részéről is a zsűritagok figyelmét előadásainkra és ezáltal egyesületünk kezdeményezését erkölcsi támogatásban részesítse. Az előadássorozatot dr. Schuster Rudolf kúriai tanácselnök, a szab. felsőbíróság elnökének: „A cég- és névoltalom" címén tartandó előadása nyitja meg. A versenyügyi szakosztály április hó 23-án Pap Dezső dr. keresk. min. államtitkár elnöklete alatt vitaülést tartott. Elnök az ülést megnyitó beszédében felhívta a szakosztály figyelmét a Nemzetek Szövetsége által kiküldött bizottságok tárgyalásaira, melyek a washingtoni és madridi egyezmények kiegészítését, a hiányok pótlását célozzák. Kívánatosnak tartja, hogy az Egyesület a Nemzetek Szövetsége által kidolgozott egyezmény-tervezettel behatóan foglalkozzék és a Hágában tartandó kongresszuson, a magyar iparjogvédelmi érdekeket szem előtt tartó szakvéleményt terjesszen elő. Dr. Bányászt Jenő a zsűri eljárási szokásait és e szokásokkal szemben a legutóbbi elnöki ülésen elhangzott aggályoi.at ismertette. A törvény életképességére kiható nagyfontosságú kérdéshez hozzászóltak: Szálai Emil dr. ügyvéd, Farkois Vilmos kamarai tag, Beck Salamon dr.. Róna Sándor kam. tag, Torma István dr. min. o. tan., Se.lniMter Rudolf dr., a szabadalmi felsőbíróság elnöke, Gál László dr. ítélőtáblabíró és Bálás P. Elemér dr. min. o. tan. A vitaülésben a felszédalók többsége ama felfogásának adott kifejezést, hogy az ügy érdekében látná, ha a kamara zsűrije az egész tényállás ismerete alapján adna utasítást a közérdekből felszólaló kamarai kiküldöttnek. „UJSAGÜZEM" könyvkiadó és nyomda rt„ Budapest, VIII., Rökk Szilárd ucca 9. Üzemvezető : Gunesch György.