Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

91 függően határozza el. Ez gyakori eset is, így például a részvénytársaság feloszlása tekintetében akkor, ha azt valamely nehezen értékesíthető vagyontárgy előzetes értékesítésétől teszi függővé, vagy a fúzió esetében, ha az a másik fúziónáió vállalat bizonyos időn belül meghozandó közgyűlési határozatától tétetik függővé. Az a kérdés csupán, hogy előre elhatározhatja-e a közgyűlés a társaság feloszlását, illetve fúzióját olymódon, hogy az a jövőben bármikor egy harmadik személy akaratelhatározásától tétessék függővé. Az ily közgyűlési határozatot a részvénytársasági jog alapvető elveibe ütközőnek s így érvénytelennek kell tekintenem, mert az lényegileg elvonja a feloszlás, illetve egyesülés kérdésében a közgyűlés jogkörét s azt egy harmadik személyre ruházza át. Gyakorlati szempontból ez a kérdés azért nem játszik nagyobb szerepet, mert a konszern körében a konszernvezető befolyása túlnyomó részben dologi jogi természetű és csak kivételes esetekben bír kizárólag kötelmi jogi alappal. A dologi jogilag megalapozott befolyás esetében pedig szükségtelen, hogy a konszernvezető kétes jogi értékű szerződésekkei biztosítsa akaratának érvényesülését, amikor azt a tulajdonában lévő részvénytöbbség segítségével is keresztül viheti. A konszernjog problematikájának részletes ismertetése köteteket venne igénybe. Az adott hely és idő korlátai közt arra kellett szorítkoznom, hogy a problémákat nagy vonalakban vázoljam. Szeretnék azonban még egy-két általános természetű megjegyzést fűzni a jövőbeli jogalkotás kérdéséhez és rámutatni azokra az irányelvekre, amelyektől semmi esetre sem szabad eltérnünk. Nem lehet elégszer hangsúlyoznom, hogy a szabályozás ne legyen konszernellenes, hanem olyan, amely a konszern intézményének a közgazdaságra nézve nélkülözhetetlen voltából kiindulva, annak egészséges fejlődését biztosítja. Az internacionális konszernek rendkívül kényes kérdését is a legnagyobb óvatossággal kell kezelnünk, az állam és a közgazdaság érdekeinek védelmét a külföldi gazdasági összeköttetésekben rejlő érdekekkel összhangba hozva. Nem szabad haboznunk a szükségesnek látszó jogszabályok megalkotásában, de vigyáznunk kell arra, hogy e jogszabályok szervesen illeszkedjenek be az ezeréven át kialakult magyar életfelfogásba. Bármily helyes legyen is önmagában véve valamely íróasztalnál született jogalkotás, súlyos károkat okozhat, ha idegen testként hatol be a hazai jogrendszerbe és nem számol a sajátos hazai viszonyokkal. Ebben a kérdésben is tehát, mint minden egyéb problémánál, a magyar jogalkotó géniusz termőtalajából fakadó, a hazai életviszonyokat és szükségleteket figyelembevevő, a szerződési szabadságot és annak a közérdek által megszabott korlátait harmonikusan kiegyenlítő jogfejlődésre kell törekednünk. Rittinger Imre