Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések
S4 alatt álló társaság érdekeivel, saját céljuk abban merül ki, hogy az érdekkörükbe tartozó társaság minél jobban fejlődjék. Marad tehát az az eset, amikor valamely vállalat akként tart uralma alatt egy másik vállalatot, hogy befolyását elsősorban nem az uralma alatt tartott vállalat érdekében, hanem a saját céljai érdekében érvényesíti. Bírói gyakorlatunk a magyar embert jellemző helyes gyakorlati jogérzékkel a konszernkérdés elevenére tapintott, amikor a társaság ügyeiben érvényesülő idegen befolyásban látta meg a probléma lényegét s azt különösen három irányban szabályozta. Elsősorban kiterjesztőleg értelmezte a Kereskedelmi Törvény 156. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint az alakuló közgyűlésen a határozat hozatalánál az érdekelt részvényes nem bír szavazati joggal. A Kereskedelmi Törvény 1. §-ára hivatkozva azt az általános magánjogi elvet alkalmazta, amely szerint a társaság tagja nem szavazhat oly ügyben, amely vele létesítendő jogügyletre vonatkozik s ebből arra az eredményre jutott, hogy nemcsak az alakuló közgyűlésen, hanem bármely más közgyűlésen is a részvényes oly ügyekben, melyekben egyúttal ügyfél is, a társaság elhatározásánál szavazatával befolyást nem gyakorolhat. Ezt utóbb a Kúria, igen helyesen, oda módosította, hogy az érdekelt részvényes csupán érdekellentét esetében nem szavazhat. Ilyen érdekellentétnek tekinti a kúriai gyakorlat főként azt, ha a közgyűlési határozat a részvényest valamely kötelezettség vagy felelősség alól felmenti, vagy a társaság rovására másnemű előnyben részesíti, vagy ha az illető részvényes ellen indítandó perről van szó. Nem látott azonban a Kúria ily érdekellentétet fennforogni kizárólag azon az alapon, hogy valamely részvénytársaság affiliálóját és nagyszámú részvényeinek tulajdonosát nagyobb anyagi érdekeltség fűzi a részvénytársasághoz, mint a kisrészvényeseket (C. IV. 1736— 1934. J. H. IX. 196.). Egy másik, a konszern viszonyban nagyjelentőségű kérdés az, hogy érvényes-e az oly megállapodás, amely a részvényest arra kötelezi, hogy szavazati jogát valamely harmadik személy utasításai szerint gyakorolja. A Kúria szerint a részvényeseknek oly megállapodása, amely őket jogutódaikra is kötelezően, tehát mindenkorra korlátozza abban, hogy szavazójogukat az üzletmenet változó esélyei között vagyoni érdekeiknek megfelelően szabadon gyakorolhassák, a részvényest a társasági ügyek intézésében közreműködésre irányuló és a Kereskedelmi Törvény 157. §-ának 9. pontjában is biztosított fontos tagsági jogától fosztja meg s így a részvénytársaság törvényes fogalmába ütközik. A törvénybe ütköző ily megállapodásból a bíróság előtt érvényesíthető követelés nem származhatik (C. 3478— 1925. Sándorfi I. 40. o.).