Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása

Pp. 608. §-ának 3. bekezdése alapján a fizetési meghagyás kibocsátását meg kell tagadni, az elévült váltón alapuló követelés érvényesítése tekintetében csak a magánjogi gazdagodási kereset maradna az egyedül járható útja. Ezt viszont elkerülni csak úgy lehetett, hogy a hivatkozott rendeletben elévülés megszakadására vonatkozó jogszabályt kellett kimondani. Az ügyek ellátásában való akadályozottságot szükség esetén kifogásképpen kell felhozni a váltókövetelés érvényesítését célzó perben, esetleg a biztosítási, vagy kielégítési végrehajtás alkalmával. Az eljárás egyszerűsítését célozza a modus procedendinek olyatén konstruálása, hogy az ellenkező bizonyításáig a váltóbirtokos előadását kell irányadónak tekinteni arra vonatkozóan, hogy a váltókötelezett akadályozottnak tekintendő. Azt, hogy ez a személy akadályozottnak nem tekintendő, annak kell bizonyítania, aki a kifogást érvényesíti. Viszont nem lehet ily kifogást érvényesíteni, ha az, akit a váltóbirtokos akadályozott személyként jelentett be, az akadályozottságát a váltóbirtokossal írásban maga, vagy képviselője útján közölte. Ezt a közlést az akadályozott házastársa, saját, vagy házastársának egyenesági rokona, saját, vagy házastársának testvére, vagy féltestvére, vagy a személy valamelyikének házastársa, vagy pedig az illető váltónak bármely kötelezettje váltóbirtokos irányában írásban ugyancsak megteheti, mely esetben a kifogás szintén nem érvényesíthető, valamint akkor sem, ha a váltóbirtokos az akadályozottságról hatósági értesítésből, vagy más közokiratból szerzett tudomást. Ez a rendelet továbbmenőleg a kivételes viszonyokra való tekintettel olyan könnyítéseket tárgyal, amelyek a meghatalmazás adására vonatkozó eddigi jogszabályokkal szemben módosítást jelentenek. Fennálló jogunk szerint ugyanis a képviselő útján való váltójogi kötelezettség vállalásához szükséges meghatalmazásra alakszerűség nincs előírva, az tehát szóban is adható. Kivétel azonban az 1886:VII. tc. 23. § b) pontja értelmében a házastársak és jegyesek közötti váltókötelezettség vállalására szóló meghatalmazás, amelyhez közjegyzői okiratra van szükség. E kérdés megvilágítása céljából a már említett 1990/1943. M. E. sz. rendelet 25. §-ára kell utalnunk, melyszerint, ha az akadályozottnak tekintendő személy vagyonának kezeléséhez szükséges tennivalókat elvégezni nem tudja (pl. cégjegyzés, váltónyilatkozattétele, pénzösszegnyugtatványozása stb.), ezeket a tennivalókat a gyámhatóság által a gyámi törvény (1877 :XX. tc. 28. § d. pontjának és 32. §-ának alkalmazásával a 32. § első bekezdése) értelmében kirendelt gondnok jogosult elvégezni. A gondnok kirendelését a házastárs is kérheti. Ezek a rendelkezések még mindig nem voltak elégségesek a kivételezett személy részére adandó könnyítések szempontjából, mert a gondnok váltókötelezettség-vállalásához a gyám-