Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása

74 ben megállapított feltételek esetén hivatalból is fel kell függeszteni. Ezt a rendeletet egészíti ki ugyancsak a H. T. 159. §-a alapján kibocsátott 1530/1943. M. E. sz. rendelet, melynek kedvezményezettje az a kivételezett személy, aki az előbb tárgyalt 1990/1942. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében a háború következtében ügyei ellátásában akadályozva van, a kivételezettség tárgya pedig az ily személy nyilatkozatával ellátott váltón alapuló követelés elévülésének megszakadása, továbbá az ily váltók megújítása tekintetében adott kedvezmény. A hivatkozott rendelet értelmében, ha a váltón a fentiek szerint kifejtett kedvezményezett személy váltónyilatkozata foglaltatik, a váltón alapuló követelés elévülése — feltéve, hogy a rendelet hatálybaléptekor még nem volt befejezve — valamennyi váltókötelezettel szemben megszakad. Az elévülési idő megszakadása azt a bonifikált helyzetet teremti a kivételezett személy javára, hogy a váltóbirtokos követelése érvényesítésének idejét — a rendelet folytán beálló elévülésnek megszakadása következtében — úgy tolja ki, hogy a kivételezett személy haladékot kap, a váltóbirtokos pedig követelését nem veszti el. Az elévülés megszakadása azonban nemcsak az ügyei ellátásában akadályozott, hanem valamennyi váltókötelezettel szemben mindaddig érvényesül, míg az elévülési határidő újrakezdési időpontját újabb rendelet nem szabályozza. Az 1530/1943. M. E. sz. rendelet több szempontból alapvető fontosságú. Elsősorban azért, mert elévülés megszakadásával adott kedvezménnyel a váltótörvényben lefektetett jogszabályoktól eltérő jogállapotot statuál. A váltótörvény 87. §-a ugyanis a váltókövetelés elévülése tekintetében úgy intézkedik, hogy az csak a keresetindítás által és csak oly váltókötelezett irányában szakad meg, aki ellen azt intézték. Ezzel szemben a hivatkozott rendelet keresetnélküli, pusztán a rendkívüli helyzetből származtatott, s valamennyi váltókötelezettre kiterjedő elévülési megszakadást statuál. Az elévülési idő megszakadására való tekintettel természetesen nem érvényesül a Vt. 87. § 2. bekezdésében foglalt perbejelentésre vonatkozó szabály sem. Ez a rendelet az elévülés megszakadásának kimondásával a hitelező jogainak váltói úton való érvényesítésének lehetőségét, illetve a már váltói módon megalapozott követelésnek váltói úton való fenntartását kívánta lehetővé tenni. A váltónovella ugyanis a váltói követelés mint ilyen tekintetében záros elévülési határidőket állapít meg. A kedvezményezett személy ellen nem lehetvén eljárni, a határidők elteltével a váltói követelés elvesznék váltói úton behajtható követelésnek lenni. S bár a Vt. 88. §-a értelmében az elévülést bíróság nem veszi hivatalból figyelembe, az csak alperes kifogása alapján juthat, mint pergátló körülmény érvényre, mégis annak folytán, hogy a