Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A legújabb bírói joggyakorlat a magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyával kapcsolatban(Folytatás.)

47 uiazottal még annak a szolgálata alatt lépett házasságra, illetve a nyug­díjfizetési kötelezettség későbbi vállalása esetén annak elvállalásakor a volt alkalmazottnak házastársa volt/' (Kir. Kúria P. II. 1731/1943.) Kegy díj 32. Kegydíj fogalma. „A bírói gyakorlat értelmében a kegydíj a tel­jesített szolgálatokra tekintettel az alkalmazottnak vagy családtagjának önkéntesen adott juttatás, amely azonban önkéntes ajándékszerű jellegét elveszti és nyugdíjtennészetű járandósággá válik, ha a munkaadó a kegydíj fizetését kifejezetten elvállalja, vagy ha a fennforgó körülmé­nyekből ilyen kötelezettségvállalásra irányuló szándékra lehet következ­tetni." (Kir. Kúria P. II. 5119/1942.) Azonos vele a P. II. 1527/1943/19. számú ítélet. Sz. M. Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat 1- ÚJ jogszabály veszélyének viselése. Az áru átvétele utáni új jogszabály veszélyét az áru tulajdonosa viseli és az a korábbi tu­lajdonosra vissza nem hárítható. Nem volt vitás peres felek között, hogy az ügyletkötés 1942 június 18-án történt. Ebben az időben a málnaszörp tekintetében a 66.300/1942. K. M. számú ármegálla­pító rendelet volt hatályban. E rendelet szerint a rendeletben meg­állapított árban a forgalmi adó bennfoglaltatik. Tekintettel arra, hogy az áru leszállítása 1942 július 9-én történt, az 500/1942. P. M. számú rendelet 138. §-a alkalmazandó, mely szerint már a magasabb fázisadó fizetendő az áru után, a többletet azonban az eladó áthárít­hatja. Ezen rendelkezéssel ugyanis értelemszerűen hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni a 66.300/1942. K. M. számú rendelet ama intézkedését, hogy a forgalmi adó az árban bennfoglaltatik. A ké­sőbbi ellenkező jogszabály ugyanis derogat priori. Ha tehát való lenne is az az alperesi tényállítás, hogy a felperes neki felróható szállítási késedelemben volt és a fázisadótöbblet fizetésére ezért ke­rült sor, alperes ezt a többletet vevőjére 1942 július 26-a előtt tör­ténő eladás esetén átháríthatta és erre a bekövetkezett kár enyhí­tése végett akkor is köteles lett volna, ha a forgalmi adó fázistöbblet valóban, miként azt állítja, felperes ténye következtében beállott kárnak volna tekintendő. — Az 1942 július 26-án életbelépett 87.000/1942. K. M. számú rendelettel újonnan eszközölt ármegálla­pítás és ennek a rendeletnek azon intézkedése, hogy az új árban a forgalmi adóváltság bennfoglaltatik, ezen megállapítást azért nem érinti, mert az áru átvétele utáni új jogszabály veszélyét az áru tulajdonosa viseli és az a korábbi tulajdonosra az eladóra vissza nem hárítható. Annál kevésbbé lehet a 87.000/1942. K. M. számú rendelettel bekövetkezett új ármegállapításnak azon következmé­nyét, hogy az alperes kezén levő áru már csak alacsonyabb áron volt továbbadható, a felperesre róni, mert ez a rendelet nem változ­tat materialiter az 500/1942. P. M. számú rendelet ama intézkedésén, hogy a fázisadó, illetve fázisadótöbblet áthárítható, hanem egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom