Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Kötelező ingyenes jogi tanácsadás a cégbíróságoknál

31 •j Kötelező ingyenes jogi tanácsadás a cégbíróságoknál Még 1914. évben bocsátotta ki az igazságügyi minisztérium a kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kelt 68.300/1914. .1. M. rendeletet, amelynek 12. §-a 4. bekezdésében a következőket mondja: „A bíróság a beadványnak vagy mellékletének, valamint a kérelemnek hiányára a felet lehetőleg szóval figyelmeztesse; a hiányok pótlására a felet, vagy meghatalmazottját maga elé idézheti és a hiányos beadványt a kellően igazolt félnek, vagy meghatalmazottjának elismervény ellenében vissza is adhatja." Az idézett rendelkezést az idők folyamán mind tágabb és tágabb értelemben magyarázta a bírói gyakorlat, különösen a cégügyekben jogkereső közönség érdekében. Ma a konkrét helyzet az, hogy pl. a budapesti kir. törvényszéken a cégbíróságnál beosztott törvényszéki bírák a hét bizonyos napjain és bizonyos órákban kötelesek az ügyfelek részére fogadóórát tartani, amikor is úgy laikus felek, valamint ügyvédek nem peres kereskedelmi ügyeikben konkrét kérdéseikkel, jogi problémáikkal az eljáró bírákkal konzultálnak, tőlük a problémák megoldására nézve tanácsokat kérnek és tőlük általában — a törvényszéki hatáskörbe tartozó — kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás minden vonatkozásában tanácsokat kérhetnek és kérnek. Ennek következtében az említett fogadóórák alatt az illető bírák előszobájában hosszú sorban állnak az érdeklődő kereskedők és ügyvédek. És a bírák — tekintet nélkül arra, hogy a felmerült kérdésben van-e előttük konkrét kérelem, vagy elintézendő ügydarab — kötelesek elnöki rendelkezés folytán jogi tanácsokat adni. így azután igen érdekes esetek történnek és történhetnek meg. Pl. az egyik törvényszéki bíró előtt folyamatban levő nem peres eljárásban az ügyvéd a másik bíróhoz fordul a szomszéd szobában és tőle tanácsot kér a teendő leghelyesebb intézkedésekre nézve. Vagy megfordítva. A leggyakoribb eset azonban mégis csak az, hogy a laikus közönség nem peres kereskedelmi és váltóügyekben, de különösen cégügyekben nem fordul ügyvédhez, hanem egyenesen a legilletékesebb jogtudóshoz, az ő ügyében eljáró bíróhoz fordul a teendők megbeszélése végett, tőle jogi tanácsot kér és kap és ami a legfontosabb, — mindezt költségmentesen! Ez a gyakorlat ma már odáig fejlődött, hogy az egyik jogi szakkönyv, amelyet három előkelő bíró, mint társszerzők írtak, (Gyakorlati útmutató cégbejegyzési ügyekben", a szerzők saját kiadása) 36. oldalán a következőket tartalmazza: „.. .költségkímélés szempontjából célszerű a felvenni kívánt cég kérdésében a cégelőadó véleményének kikérése." Talán nem lesz az sem érdektelen, ha ezen cikk keretében rámutatok a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló